AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2024 díjat november 19-én adják át a Hagyományok Házában. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki, esetleg virtuális kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés: 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáztak az elismerésre. A zsűri az előbbi kategóriából 6, az utóbbiból 13 pályázót választott a jelöltek közé. Amíg az eredmény a díjátadó konferencián kiderül, bemutatjuk mind a 19 finalista múzeumot. Először ábécé sorrendben a kisebb, majd a nagyobb költségvetésű kiállítást rendező intézmények kerülnek sorra.
A 10 millió forint alatti bekerülési kategóriában hatodikként a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatósága - Göcseji Múzeum Nőnek lenni akkor... című időszaki kiállítását mutatjuk be, amely 2024. január 17. és június 2. között volt látható.
Vajon mi hozhat össze egy térbe olyan különböző életutakat bejárt személyeket, mint egy udvarhölgyből lett gazdálkodó, egy költőnő, egy tánctanár, egy óvónő, egy iskolaigazgató, egy védőnő, egy fényképész, egy orvos és egy színésznő? A válasz abban a közös vonásukban rejlik, amely mindegyikükre jellemző: kiléptek a hagyományos női szerepekből, és önálló tevékenységükkel hagytak nyomot maguk után.
A Göcseji Múzeum kiállítása Zalaegerszeg helytörténetén keresztül nyújt bepillantást kilenc kiemelkedő nő életébe, akik a 19. század végén és a 20. század első felében saját jogukon, nem pedig családjuk vagy férjük révén jutottak meghatározó szerephez a helyi társadalomban, sőt, némelyikük a város határain túl is.
A múzeum munkatársai által végzett nem reprezentatív jellegű felmérés rávilágított arra, hogy a lakosok túlnyomó többsége egyetlen nőt sem tudna megnevezni a város történetéből. Erre az eredményre reagálva született meg, alapos kutatásokat követően a kiállítás, melynek célja hogy a kollektív emlékezetből kikopott, mégis jelentős, és sokszor nem könnyű életutat bejárt hölgyek bemutatása. Remélhetőleg, ezek az elfeledett történetek immár helyet kapnak a város múltjának megőrzött fejezeteiben.
Női életutak a tárlatban
Gróf Festetics Mária, Erzsébet királyné egykori udvarhölgye, aki szolgálata befejezése után sikeres gazdálkodó lett, Háry Emma Zalaegerszeg költőnője, aki missziós munkájában sokat tett a falusi lányok közösségbe szervezéséért, Hegedűs Klári színésznő, aki kispolgári családja tiltakozása ellenére elérte, hogy színiakadémiát végezhessen.
Hegedűs Klári színésznőhöz kapcsolódó fotók és tárgyak a kiállítás második termében
Dr. Kovács Malvin Zalaegerszeg első gimnáziumi leánytanulója és első doktornője, aki szakértelmével le tudta győzni a férfiak kezdeti bizalmatlanságát is. Turcsányi Sipos Kató zöldkeresztes védőnő sokat tett a szülést és a csecsemőgondozást övező babonák ellen. Grész Irma, a polgári leányiskola igazgatónője diákjait a művészetek és sport szeretetére is megtanította.
Grész Irma iskolaigazgatónő és testnevelőtanár
Farkasovszky Teri, az egész megyében ismert és kedvelt tánctanár több generációt tanított tánclépésekre és illemszabályokra. Fráter Blanka óvónő a város első óvodájának vezetője volt 25 éven át, végül Saly Viktorné és lányai, akik kényszerűségből lettek fényképész vállalkozók, de 1920-tól a 80-as évekig sikeresen működtették műtermüket a városban.
Fráter Blanka óvónő és „bábszínháza” a kiállítás harmadik termében
A kiállítás egy férfiról is megemlékezett: Wlassics Gyuláról, Zalaegerszeg szülöttéről, aki 1895 és 1903 között kultuszminiszterként tevékenykedett. Az ő nevéhez fűződik az a jelentős reform, amely megnyitotta a nők előtt a tanulás lehetőségét a felsőoktatásban, így a bölcsészeti, gyógyszerészeti és orvosi karokon is. Wlassics szerepe a nők oktatásáért folytatott harcban kiemelkedő, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy ők is egyenlő esélyeket kapjanak a tudományos pályákon.
A tárlat egyik különlegessége abban rejlett, hogy vizuális és akusztikus eszközök segítségével szinte életre keltették a bemutatott nőket, következetesen ugyanazt a forgatókönyvet alkalmazva. A nagyméretű, paravánra kasírozott fotók térbe helyezésével a szemlélődők azt az érzést kapták, mintha a szereplők közöttük járnának, mintha bármikor megszólíthatnánk őket, ők pedig elmesélnék saját történetüket. A látogatók fülhallgatón hallgathatták meg — egyes szám első személyben elbeszélve — e nők sorsának részleteit.
Az installációkon elhelyezett QR kódok további információkat rejtettek, míg a korszakból származó, az adott szakmához illő használati tárgyakból, eredeti dokumentumokkal berendezett enteriőrök még életszerűbbé tették az élményt. A kiállításba lépve, mintha visszarepültünk volna a múltba, egy másik dimenzióba.
A látvány alapszíneinek kialakításához vélhetően a tárlatban is felhasznált fekete-fehér fotók, hatalmas printek adták inspirációt. A háttérül alkalmazott szürke, fehér színek dominanciáját csak néha törte meg egy-egy tárgy barnás, pirosas árnyalata. Ez a gondosan megtervezett miliői nagyban hozzájárul a befogadás sikeréhez.
Természetesen interaktív elemek is színesítették a tárlatot, a látogatók egy fotófal mögé bújva fehérruhás lányokként örökíthették meg egymást, majd költőnő mellé helyezett kerti padon ülve lapozgathatták verseskötetét, míg tánctanárnőtől tánclépéseket sajátíthattak el a padlón elhelyezett padlómatricák segítségével. A gyerekek számára is tartogattak bevonódási lehetőséget: bábszínházat játszhattak. Ezen túlmenően képernyőkön az adott tematikus egységhez kapcsolódó hangulatfestő elemek és kiegészítő információk jelentek meg, hogy még mélyebben bevonják az érdeklődőket a megjelenített korszak világába.
A slowfox lépéseit tanító padlómatrica és a Farkasovszky Teri tánctanárnőhöz kapcsolódó fotók és tárgyak
A kiállítást rendkívül sikeres kísérőprogramok egészítették ki, amelyek különleges módon hozták közelebb a múltat a jelenhez. A bemutatott kilenc nő életéhez kapcsoltak a 21. századból olyan hölgyeket, akik a hasonló szakmák képviselői. Így például a gazdálkodónő párjaként egy borászt hívtak meg, aki a modern gazdálkodó nőt testesíti meg. A felkért vendégek között szerepelt továbbá egy kórházigazgató orvosnő, aki arról beszélt, hogyan változott az orvosnők megítélése napjainkra, valamint a városban ismert fényképész, óvónő, védőnő, költő-pedagógus és tánctanár-koreográfus is előadást tartott az eseményen résztvevők számára.
A programsorozat részeként az idősebb generáció számára teadélutánt is rendeztek, ahol olyan emberek vettek részt, akik személyesen ismertek a kiállításon bemutatott nők közül néhányat, ezáltal személyes történeteikkel, visszaemlékezésekkel gazdagították a már meglévő forrásanyagot, ami a történészek számára óriási értékkel bír.
Igazán nagy veszteség, hogy a kiállítás helyi jellege miatt nem utaztatható, pedig megérdemelné, hogy szélesebb közönség is láthassa, hogy hogyan lehet a történeti muzeológiában különösen újnak számító témát érzékenyen és esztétikusan bemutatni.
Bárcsak minden városi múzeum ilyen tisztelettel és igényességgel dolgozna fel saját városának kiemelkedő lakóit, biztosítva ezzel, hogy a múlt értékei méltó módon maradjanak fenn a következő generációk számára.
Borítókép:
Festetics Mária alakja és a hozzá tartozó műtárgyak, dokumentumok a kiállítás első termében
