AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2022 elismeréseket november 3-án a Ludwig Múzeumban adták át. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva. A már megszokott három kategóriában folyik a megmérettetés, 4 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki és virtuális kiállítások pályázhattak az elismerésre.
Idén rendhagyó módon öt tárlat is kiérdemelte a címet:
a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum „Hátsó füves – Egy elltűnő futballvilág képei” időszaki kiállítása,
a Sümegi Püspöki Palota „Mennyei Ügyek” állandó kiállítása,
a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház „Regulyverzum – mindent Regulyról” állandó kiállítása,
a szentendrei Skanzen Erdély épületegyüttese és
a Magyar Nemzeti Múzeum és Lendület Családtörténeti Kutató Csoport „Sorsfordító – interaktív virtuális családtörténeti kiállítás” című tárlata.
Gratulálunk mindannyiuknak!
Ismerjük meg most közelebbről a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház Regulyverzum – mindent Regulyról kiállítását!
„Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata különös új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett.” (A Star Trek c. film mottója)
Star Trek rajongóként és egykori jégkorszak-kutatóként elfogult vagyok minden olyan alkotással, amely a felfedezésről, a felfedező emberről szól. Egyrészt ma, amikor már karnyújtásnyira van tőlünk a Föld legtávolabbi pontja és lefényképezhetjük a távoli csillagrendszereket, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mit is jelent valójában felfedezni, feltárni egy ismeretlen világot. Másrészt, bár sokat tudunk már a világról a tudományos felfedezések révén, újra és újra háttérbe szorul a tudományos megismerés, a tudományos módszerekkel megszerzett ismeret és előtérbe kerülnek „a lapos Föld tanok”, megannyi hívővel.
A Reguly Antal Múzeum Regulyverzum – mindent Regulyról című új állandó kiállítása emlékeztet minket arra, hogy mit jelent felfedezni, tudományos módszerekkel megismerni és átadni a megszerzett tudásunkat az ember, a társadalom számára. A múzeum kiállítása Reguly Antal személyén és életútján keresztül mutat rá arra, hogy mit jelent kutatónak lenni, hogy a tudós feladata, küldetésének teljesítése. Mert meggyőződése, hogy munkájával hozzátesz valamit az emberiség boldogulásához.
A kiállítás kérdésfelvetései nagyon is releváns problémakört járnak körül. A magyarság és nyelvének eredete, a nyelvrokonság kérdése mindig is téma volt és lesz. Reguly felfedező munkájának köszönhetően értékes nyelvészeti, néprajzi, antropológiai és földrajzi ismeretekkel gazdagodott tudásunk, az akkor még szinte ismeretlen obi-ugor népek kultúrájáról.
Huszonévesen, 1843 és 1848 között végig utazta Oroszország finnugor népek — udmurtok, baskírok, manysik, hantik, mordvinok, csuvasok, cseremiszek — által lakott területét. A Volgán, majd az Urál hegyvonulatain átkelve az északi sarkkörig is eljutott, bejárta Szibériában az Ob és az Irtis vidékeit, térképeket rajzolt, nyelveket tanult, szótárt készített, hősi énekeket jegyzett le és gyűjtött. Reguly hagyatékát — az MTA KIK Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteményében őrzött kéziratokat, a Néprajzi Múzeumban található tárgyakat — 2018–2021 között dolgozták fel az NKFI 128272 projekt keretében történt. E munka új tudományos eredményeit elsőként ezen a kiállításon osztották meg a szélesebb közönséggel.
A bemutató nem áll meg a múltnál, nem egy lezárt történetet mesél el. Hanem felteszi azt a kérdést, hogy vajon miként épül be mai kultúránkba Reguly tudása? Vajon ma mit látunk ebből az univerzumból? Hogyan élnek ma, kik ők? A bemutató témáját tekintve ezért lett kortárs szempontú, hiteles kiállítás.
De vajon hány ember tudja, ki volt és miért fontos személy Reguly Antal? Mi köze Zirc városához? Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy kevesen ismerik a 19. század közepének kalandos életű, több tudományterületen járatos tudós felfedezőjét, Zirc szülöttét, akit a kortársak „észak Kőrösi Csomájának” neveztek. (Még hegycsúcsot is elneveztek róla az Urálban.)
Nagy utazás: a felfedezés élménye
A Zirc főterén álló felújított barokk műemlék Dubniczay-házban találjuk a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházat. A ház falán elhelyezett emléktáblán olvasható, hogy itt született Reguly Antal. Ám ez nem bizonyított. Itt nyílt meg 2021 szeptemberében a „Regulyversum – mindent Regulyról” című állandó kiállítás. A kiállítás létrejöttében a múzeumi szakemberek mellett egy nemzetközi alkotóközösség vett részt.
A múzeummal szemben a főtéren látható a túrázók „0” kilométerköve, egy túrabakanccsal, emlékeztetve, hogy Reguly Antal innen indult felfedező útjára
A kiállítás belsőépítészeti megoldásai első ránézésre is tükrözik a kalandos életutat, „az expedíciót”, a „nagy utazást”. Zegzugos terek, szűk lépcsők, jelképes installációs elemek, finnugor szavak, jelek, interaktív eszközök, tárgyak, megannyi felfedezésre váró dolog ad esélyt arra, hogy mi is felfedezőként vegyünk részt Reguly Antal „egyszemélyes” expedícióján. Az alkotók az „út metaforát” és Reguly leveleit, élménybeszámolóit használva vezetnek bennünket végig a személyes történések állomásain, Reguly gyermekkorától, az elhatározáson keresztül, az expedícióra való felkészülésen és a felfedező út körülményeinek bemutatásán át, egészen az elért eredmények ismertetéséig. A kiállítás átfogó szemléletű bevezető része – Reguly portréja, mely egyben az obi-ugor népek világképének (univerzumának) rajzos modellje, a Reguly által gyűjtött látványos, szemet gyönyörködtető tárgyak (a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből) és folklórszövegek, a különböző obi-ugor népeket szimbolizáló jelek, szavak együttese – szó szerint felszólít bennünket a felfedezésre.
Reguly által 1844-ben az Irtis vidékéről gyűjtött osztyák „nőing” és „nőczipők” (Néprajzi Múzeum gyűjteménye)
A kiállítás idővonal mentén vezet útján az expedícióhoz/felfedezéshez csatlakozókat. Az első teremben a családdal és Zirccel ismerkedhetünk. Reguly első önálló útjainak (alsó-magyarországi bányavárosok, Bécs) bemutatásán keresztül bontakozik ki előttünk, hogy mennyire motivált volt a fiatalember arra, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét. Majd egyre távolabb jutunk a földrajzi térben. Bejárjuk Reguly Nyugat-Európától Szentpétervárig tartó útját. Megtudjuk, hogy Stockholmban találkozott a finn és a magyar nyelv rokonságának kérdésével, majd Finnországban lett belőle a kíváncsi utazóból, céltudatos, nyelveket beszélő, felkészült tudós. „Nem gondolok többé arra, hogy ügyvéd legyek, – a tudománynak fogok élni. [...] Meghoztam hát a döntésemet – olyat, amilyet otthon valószínűleg nem lett volna bátorságom – boldog leszek vele, hiszen saját vonzalmamat követem, egyszerűen lehetetlen másképp döntenem. […] Magam ragadtam meg – ez a saját alkotásom, jónak kell lennie nekem.” (Reguly Antal levele Villax Ferdinánd zirci apátnak, 1840. szeptember 30., Vaasa). Reguly Magyarországra írt leveleibe, jegyzeteibe beleolvasva nem marad kétségünk afelől, hogy „szerelem volt első látásra” a „Kalevala-lázban” égő északi ország: „A finn táj olly gyönyörű, és olly egyedülálló a természet, hogy semmivel, amit Magyarországon, Németországban vagy más általam ismert területen láttam, nem lehet összevetni. Mindenhol csak tavak és tavak, Kelet-Finnországban nem lehet egy mérföldet úgy utazni, hogy ne legyen rálátásunk vízfelületre – ehhez még a lágy dombok és hegyek, az őket borító fenyvesekkel – nagyon gyengéden felöltöztetett természet...” (Reguly Antal levele szüleinek, 1840. április 28., Lammasaho). Ebben a térben a múzeum 20. századi finnugor gyűjteményi anyagából láthatunk számi viseleteket és hallgathatunk a nyelvrokonsági körbe tartozó (finn, vót és számi folklór) szövegeket, énekeket és persze magát a Kalevalát, különböző fordításban.
A „finn-számi” terem a kiállításból
Az út folytatásaként, a következő két teremben Reguly tudományos céljainak elméleti és módszertani alapjait ismerjük meg. A magyar-uráli (finnugor és szamojéd) nyelvrokonság körét egy ötletes „beszélő családfa” révén láthatjuk és hallhatjuk. Megismerhetjük Reguly munkatervét, mely egyben a magyar őstörténet kutatásának módszertani összefoglalója is: „Mi czélom tehát, látja az Academia. Végképi meghatározata a kérdésnek: van-e a magyar és finn nyelv közt rokonság és mennyi – vagy nincs-e? és másodszor: mi hasznát és segítségét vehettyük e rokon nyelveknek nyelvünk mívelésében. Ez nagy munka, és kiterjedése nagyobb, hogy sem első pillanatra látszanék.” (Reguly Jelentését idézi Pápay József az Osztják népköltési gyűjteményben, 1905.) A következő teremben azoknak a társtudományoknak a labirintusát járhatjuk végig, amelyek Reguly hitvallása szerint is nélkülözhetetlenek egy ismeretlen kultúra feltárásához.
Miután mi is felkészültünk az útra, indulunk tovább az Urálon átkelve (a padlástérbe felvezető meredek lépcsőn keresztül) az Ob vidékére, egy ismeretlen világ felfedezésére.
A magyar-uráli nyelvcsalád interaktív családfája a kiállításban
„a világ, az ember és a medve teremtéséről szól”
A padlástérben a természet a rendezőelv. Az Urálon túl, az Ob vidékén, a hantik és a manysik földjén, télen a hó, a fagy és a jég, míg nyáron a víz, a süppedős lápok határozzák meg a létezést. Reguly Antal beszámolói szellemesen és nagyon érzékletesen írják le a természet mindenható erejét és az emberek alkalmazkodását ezen a vidéken, melyek együttesen az itt élők kultúráját jelentik: „Itt nem az üresség, hanem a Föld lép elénk valamennyi ethnográfiai meghatározásaival oly teljességben, hogy a rajta végbemenő életet mindezen momentumok szerint teljessé, szellemünkben szemlélhetővé és ábrázolhatóvá teszik.”(Regulyt idézi Pápai József, 1906).
A padlástérben kialakított interaktív tér „nyári oldala”
Ennek a kultúrának a 20. századi tárgyai illusztrálják az expedíción tapasztaltakat, részben a múzeum saját gyűjteményéből, részben a Göcseji Falumúzeum Finnugor Néprajzi Parkjának anyagából. Reguly több évig tartó kutató útjának tapasztalatait, a tudományos munka körülményeit, a terepen végzett feladatok nehézségeit ebben az interaktív térben mi is átélhetjük: Hogyan értsünk meg egy nyelvet szótár és nyelvtan nélkül? Hogyan rajzoljunk térképet műszerek nélkül, pusztán elmondás alapján? Hogyan birkózzunk meg a zord természeti környezet kihívásaival? Hogyan örökítsünk meg egy ismeretlen univerzumot? Ezekre és hasonló kérdésekre a jó érzékkel, okosan megtervezett számítógépes játékok segítségével találunk válaszokat. Kicsit mi is „beszélhetünk hantiul vagy manysiul”, térképet rajzolhatunk és értelmezhetünk.
Külön kuckóban részt vehetünk a medveünnepen, mely az obi-ugor hitvilág központi elemének, a medvekultusznak a legfontosabb nyári eseménye. Mindeközben a medve tabunyelvet is megismerjük. A padlástér végén egy számítógépes alkalmazással újra átnézhetjük Reguly hagyatékát, mely a megtett út után már mindenki számára minden bizonnyal átértékelődik, többet jelent majd, mint egy múzeumban őrzött gyűjtemény.
Az út vége, az üzenet
A padlástérből már kényelmes lépcső vezet vissza bennünket a kezdetekhez. Itt megtudhatjuk, hogy miután visszatért Magyarországra, milyen sors várt Reguly Antalra, aki 1858-ban 39 évesen halt meg anélkül, hogy északi útjának gyűjtéseit feldolgozta volna. Ez a feladat az utókorra hárult.
Mégsem ezzel ér véget utazásunk. Ahogyan a múzeum 20. századi finnugor gyűjteményi tárgyai, úgy a napjaink hanti medveünnepét bemutató film is jelen időbe helyezi a kiállítást, üzenve a ma emberének. A Tórum fiai (Hanti medveünnep) című, 1989-ben készült észt dokumentumfilm elemi erővel hat. Emlékeztet bennünket arra, hogy felelősek vagyunk a jelenben a saját világunkért. Az egyébként szinkronizált filmben szereplő Spiridon nevű férfitől, a film utolsó kockáin, fordítás nélkül, hanti nyelven hallhatjuk, hogy mi történik ma a hantik földjén. Nincs szükségünk fordításra, a férfi hangja és a képek önmagukért beszélnek. Még nincs kétszáz éve, hogy Reguly Antal egy ismeretlen világot tárt elénk, de a jelenkor emberének máris sikerült ennek a kultúrának a természeti alapjait szétrombolnia. Lehet ennél relevánsabb üzenete egy kiállításnak?
Részlet a Tórum fiai (Hanti medveünnep) című 1989-ben készült észt dokumentumfilmből.
Részlet a Tórum fiai (Hanti medveünnep) című 1989-ben készült észt dokumentumfilmből. A képen egy kőolajkitermelő kút maradványai láthatók egy hanti ház romjai mellett.
„Tilos a Csillagflotta bármely űrhajójának és tagjának bármely kultúra vagy társadalom normális fejlődésébe beavatkoznia (Elsődleges irányelv, Csillagflotta szabályzat).
A kiállítást rendezte: Ruttkay-Miklián Eszter
Közreműködött: Gulyás Zoltán, Sziráki Zsófia
