A Múzeumi ReStartot megnyitó ünnepségen, 2020. október 9-én adják át Az év kiállítása díjat. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította az évente adományozott díjat, amely a muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva. A díjat a zsűri két kategóriában - 2 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások - ítéli oda. A Magyar Nemzeti Múzeumban rendezendő díjátadót a pandémia miatt csak online követhetjük, azonban ne hagyjuk ki az izgalmasnak ígérkező rendezvényt, hiszen az utolsó pillanatokig titkos, mely intézmények viszik haza az idei elismeréseket. Szurkoljunk a 2 millió forint alatti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kategóriában zabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendrei Skanzen - 51 hónap – Lélekváltozás 1914-1918 című kiállításának!
A kiállítás tematikája
A kiállítás szakított az általános szokással, miszerint a háborúkat történelmi, időrendi, vagy egyéni sorsok kontextusában vizsgáljuk és rendhagyó módon, kizárólag a katonákban végbemenő lélektani változásokra fókuszált. Az Osztrák-Magyar Monarchia összesen 7.8 millió katonája harcolt az I. Világháborúban, akik közül több millióan vesztették életüket vagy sebesültek meg, sokan kerültek hadifogságba és egy részük máig sem tért haza. Ezek az emberek nap mint nap találkoztak a halál borzalmaival: életek kioltásával, bajtársaik, szeretteik elvesztésével és a halálfélelemtől való folytonos rettegéssel. A háború „szerencsés” túlélői közel sem olyan szerencsések, ez az iszonyat nem csak testileg, hanem lelkileg is felőrölte harcosait.
A kiállítás a háború előrehaladtával párhuzamosan három lélekállapotot különített el. A kezdetben lelkes katonák feltétlen hazaszeretetből és a császár és király melletti elköteleződésből indultak neki a harcoknak. A tér első, aranysárga színű fala ezt a hevületet adja át a látogatónak a tettrekész, frissen besorozott katonákról, kiképzésükről, indulásukról készült fényképekkel és egy katonai igazolvánnyal.
A háború előrehaladtával, iszonyatainak átélésével a kezdeti motivációkat egyre felváltották a kiábrándultság érzései.
„Egyszer talán majd mégis vége lesz
És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez. (...)
Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.”
Reményik Sándor: Egyszer talán majd mégis vége lesz
A fal színe az egyenruhát idézve lett csukaszürke, és egyetlen fénykép körül csoportosulnak a háború katonáinak idézetei. Három szimbolikus műtárgy is helyet kapott a falrészen: egy lőszerből készült váza, egy kulacs, ami az életben maradás egyik legszükségesebb eszköze és a Monte San Michelé-ről származó föld és kövek, ami a doberdói agyaghadsereget befestő pokol jelképe.
A harmadik falrész sötét színe és pár dokumentum híján üres felülete a háborút követő, mindent átitató üresség érzését szimbolizálja. Halotti értesítő, eltűnt katonák jegyzéke, hadirokkantságról, sebesülésről készült képeslap mellett egy üres, kép nélküli keret, amiben csupán egy Károly-csapatkereszt lóg. Ezt a kitüntetést IV. Károly királytól a 12 hetes folyamatos frontszolgálatot teljesítő katonák kaphatták jutalmul.
A terem közepén egy fekete kocka szimbolizálja a katonák lelkét és az abban lefolyó érzelmi változásokat, kulcsszavakkal utalva a három megkülönböztetett fázisra.
Prill Ádám: 51 hónap – Lélekváltozás 1914-1918 című kiállítást ismertető filmje
A kiállítás létrejötte
A kiállítást a Kiállításrendezés A-Z-ig: az ötlettől a megvalósításig a közoktatás szolgálatában című továbbképzés résztvevői készítették vizsgafeladatként, amivel a gyakorlatban is kipróbálhatták az elméleti órákon átbeszélteket. A képzés a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Oktatási és Módszertani Központ szervezésében valósult meg és kiállításrendezés alapjairól, múzeumi kiállítási trendekről, jogszabályokról, pályázati lehetőségekről, a látogatómenedzsment és a kiállítási kommunikáció technikáiról hallgattak előadásokat a résztvevők. Így a kiállítás létrejöttének sajátossága, hogy egy sokszínű szervezőközösség, különféle múzeumok szakemberei dolgoztak közösen a tervezéstől a kivitelezésig. Összesen 7 intézmény dolgozói vettek részt a képzésben: Gödöllői Királyi Kastély (Kaján Marianna), HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Lukács Fanni, Szabó Emese), Marcali Múzeum (Huszár Mihály), Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Fancsalszki Noémi, Kmellár Viktória, Pákay Viktória), Szennai Skanzen (Farkas Gergely), Vaszary Galéria (Mészáros István) és Vulkán Park (Söptei Eszter).
A múzeum és a kiállítás
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a magyarországi folklór építészetet, lakáskultúrát és életmódot mutatja be a közönségnek. A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékével közösen 2016 és 2020 között kutatást végeznek „A nagy háború hatása és emlékezete a vidéki kultúrára” címmel. A kutatási időszak alatt a 2019-es évet „Élet a fronton túl” című tematikus évnek jelölték ki arra, hogy bemutassák a háborús évek paraszti társadalomra gyakorolt hatásait a skanzenben. Ennek részeként született meg az 51 hónap – Lélekváltozás 1914-1918 című kiállítás is. A tárlat a bejárati épületben kapott helyet, amivel a a skanzen többi épületében is visszaköszönő háború témára hívja fel a figyelmet.
A kiállítást 2019.05.30-án dr. Csikány Tamás ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója nyitotta meg és a tárlatvezetések alkalmával lehetőség nyílt a kiállítás mélyebb megismerésére, amiket Huszár Mihály kurátor, Lukács Fanni és Kmellár Viktória társkurátorok tartottak.
