A Múzeumi ReStart megnyitó ünnepségen, 2020. október 9-én adják át Az év kiállítása díjat. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította az évente adományozott díjat, amely a muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva. A díjat a zsűri két kategóriában - 2 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások - ítéli oda. A Magyar Nemzeti Múzeumban rendezendő díjátadót a pandémia miatt csak online követhetjük, azonban ne hagyjuk ki az izgalmasnak ígérkező rendezvényt, hiszen az utolsó pillanatokig titkos, mely intézmények viszik haza az idei elismeréseket. Szurkoljunk 2 millió forintnál kisebb költségvetésből készült kiállítások kategóriában az Evangélikus Országos Múzeum Kik a cipszerek? A szepesi szász identitás családi emlékei című kiállításnak!
A kiállítás szemléletmódjában kulcsfontosságú, hogy nem kronologikusan mutatja be a 13. századtól a Szepességben élő szászok történetét, hanem tematikus blokkok és egyéni életutak köré szervezve, családok és híres szepesi szászok történetein keresztül. Így egészen közelről enged betekintést a gazdag szász hagyományok világába. A látogatókat fogadó enteriőr már önmagában is sugallja a belsőséges hangulatot, mintha a cipszerek (Szepes németül: Zips) csak pár órára hagyták volna el a társalgót… A kiállítás egyúttal közösségi gyűjtés is volt, ugyanis több cipszer család történetét ismerhették meg a látogatók, az örökösök által a múzeum rendelkezésére bocsátott tárgyakon keresztül. A tárlat a következő témák köré szerveződött: gyermekjátékok, természeti helyzet, egyházi, vallási élet, gazdasági, üzleti élet, mindennapok, családi élet, női szerepek, az iskola és oktatás.
A kiállításhoz kapcsolódó, a cipszerek történetét bemutató, kronológiai áttekintés megismerteti a látogatót a felvidéki szászok történetével. A történeti betekintést levéltári források teszik szemléletessé, amelyek olyan, a magyar kultúra számára kiemelkedő városokból származnak, mint Késmárk vagy Lőcse. Utalnak a híres nyomdákra, a vallási- és kulturális életre, és olyan nevek is előfordulnak bennük, méghozzá a szászok „grófjaként”, mint például a Görgey. A Szepességből származó szászok a 19. század második felében a kiépülő polgári állam és iskolarendszer fontos tisztségeit töltötték be. Művelt, több nyelven beszélő cipszer szakemberek, tudósok érkeztek a fővárosba, az egykori mondás is is erre utal: „A szepesség lefőbb exportcikke a tanult ember”.
A kiállítás 2020-ban emlékeztet az elmúlt száz év tragédiáira is. A virágzó cipszer kultúra szinte teljesen megsemmisült a 20. század csapásai alatt. A Szepességből Trianon után jelentős elvándorlás kezdődött, majd a második háború után a fenyegető szovjet előrenyomulás elől menekültek a cipszerek, sokukat fogságba, internálótáborokba hurcoltak, kitelepítették. Az itt maradóknak pedig megfélemlítve, anyanyelvhasználatuktól megfosztva kellett leélniük az életüket. Mára alig néhány száz német él a Szepességben, főképp vegyes szlovák–német családban. Tehát az utolsó órában, egy mára szinte teljesen eltűnt közösség kulturális hagyományait gyűjti össze a kiállítás és a mögötte álló kutatás. Mindezt pedig élményszerűen interpretálja a Kik a cipszerek? című időszaki kiállítás: a fiatalabbak játékos kérdőívvel, a vállalkozó kedvű látogatók pedig cipszer szabadulószobán keresztül ismerkedhettek meg a szepességi szász kultúrával, hagyományokkal. A kiállításhoz kapcsolódóan A cipszerek öröksége címmel konferenciát rendeztek.
De a látogatók interaktív módon is részeseivé válhattak a cipszer hagyományoknak, a különleges csetneki csipke készítésének rejtelmeit ismerhették meg a csipkekészítő műhely és tanfolyam során az időszaki kiállításban.
