A múzeumi szervezetek európai hálózata (NEMO) szeptember végén egy nemzetközi felhívásban kívánta felmérni, hogy az emelkedő energiaköltségek milyen terheket rónak az európai múzeumokra. A NEMO által az európai múzeumokból begyűjtött válaszokat október 11-én Portugáliában, Louléban tárgyalták meg az éves általános gyűlésükön. A felmérést magyarországi szinten a Pulszky Társaság fogta össze: egy gyors helyzetfelmérés érdekében egy kérdőívet küldött ki a magyar muzeális intézmények számára, melyet szeptember 28-ig volt lehetőség kitölteni. A NEMO-nak elküldött rövid angol beszámolóban célunk volt egy átfogó képet adni az energiaválság magyarországi múzeumokra tett hatásáról, a következőkben pedig egy részletesebb elemzést teszünk közzé az eredményekről. Az elemzés még a szeptember végi – október eleji állapotokat mutatja.
A kérdőívre összesen 125 válasz érkezett, 115 intézményből (több intézményben külön kezelték különböző épületeiket, alintézményeiket).
A válaszadók földrajzi eloszlása területileg arányos, minden magyarországi megye képviseltette magát legalább 2 intézménnyel. Eloszlásuk megyénként a következő:
• Heves megye - 2
• Baranya megye - 4
• Csongrád-Csanád megye - 4
• Komárom-Esztergom megye - 4
• Nógrád megye - 4
• Tolna megye - 4
• Vas megye - 4
• Zala megye - 4
• Békés megye - 5
• Fejér megye - 5
• Győr-Moson-Sopron megye - 5
• Somogy megye - 5
• Szabolcs-Szatmár-Bereg megye - 5
• Hajdú-Bihar megye - 7
• Jász-Nagykun-Szolnok megye - 7
• Bács-Kiskun megye - 9
• Veszprém megye - 9
• Borsod-Abaúj-Zemplén megye - 10
• Budapest - 14
• Pest megye - 14
A térképet készítette az adatok alapján: Kalló Regina
Az intézmények a fenntartót és a szakmai besorolást tekintve az összes típust képviselték a kérdőívben.
Fenntartó szerint:
• önkormányzati: 75% (93)
• állami: 2% (15)
• egyházi: 5% (6)
• vállalati: 6% (8)
• alapítványi: 2% (3)
Az ábrát készítette az adatok alapján: Antal József
Szakmai besorolás szerint, a válaszadók számának sorrendjében:
• területi múzeum: 25% (31)
• közérdekű muzeális kiállítóhely: 22% (28)
• megyei hatókörű városi múzeum: 17% (21) (15 intézmény, tagintézményeikkel együtt)
• közérdekű muzeális gyűjtemény: 16% (20)
• tematikus múzeum: 9% (11)
• országos múzeum: 6% (8)
• országos szakmúzeum: 5% (6)
Az ábrát készítette az adatok alapján: Antal József
Az intézmények gyűjtőkörét tekintve a szórás hatalmas, melynek köszönhetően a felmerülő kérdések, akadályok és problémák is változóak lehetnek. A válaszadóink között megtalálhatóak az egészen kis gyűjtőkörrel, alacsony műtárgyszámmal rendelkező tájházak, műszaki irányultságúak, de kortárs képzőművészeti és kegytárgygyűjtemények is. Mindez (feltehetően) megfelelően tükrözi a muzeális intézmények különböző gazdasági, pénzügyi és munkaerő-szükségleteit.
A kérdőív kérdései egyrészt felmérték a múzeumok anyagi, gazdasági lehetőségeit, rákérdeztek a költségnövekedés mértékeire, illetve hogy milyen támogatásokat, iránymutatásokat tudnak az intézmények felhasználni. Emellett a kérdések megpróbálták feltérképezni, hogy szeptember végéig mely területeken éreztette hatását az energiaválság, illetve a közeljövőben milyen korlátozások várhatóak, nyitvatartás, szolgáltatások, foglalkoztatás tekintetében, és mindez milyen mértékben van hatással a múzeum gyűjteményére.
Állami támogatás a múzeumok számára jelenlegnem elérhető, önkormányzati többletfinanszírozást csak két intézmény tud felhasználni. Egy esetben lokális vállalkozói felajánlások is történtek, amelyek ugyan nem fenntartható módon, de valamelyest könnyítik mind a fenntartóra, mind magára az intézményre nehezedő nyomást. A jelen helyzetben tehát elmondható, hogy állami kézből nem biztosított segítség, az intézmények és a fenntartók (többségében önkormányzatok) eszköztárában javarészt csak a korlátozások nyújtanak jelenleg megoldást.
A kérdőív felmérte, hogy a múzeumok ismernek-e bármilyen javaslatcsomagot vagy szakmai iránymutatásta múzeumi szektorban az energiatakarékosságra vonatkozóan, és ha igen, ezt hogyan tudják alkalmazni. A szektorban három ajánlás vagy javaslatcsomag jelent meg a kérdőív elkészítésekor, amelyeket azonban csak elvétve ismertek a kollégák. A Nemzeti Művelődési Intézet ajánlása, a Kulturális és Innovációs Minisztérium által az intézmények fenntartóihoz körlevélben továbbított Múzeumi Állományvédelmi Bizottság (MÁB) állásfoglalása, illetve a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége által kezdeményezett javaslatcsomag lehettek ismertek a válaszadóknak. A MÁB keretein belül publikált korábbi kötet újra kiemelkedő érvényességet nyert.
Csupán 9 intézmény ismerte egyik vagy másik állásfoglalást, javaslatcsomagot. Hét intézményből jelezték, hogy stratégiai tervet intézményen belül vagy felsőbb vezetés által készítettek vagy terveznek készíteni. Egy intézményben ,,állományvédelmi referens hathatós segítségével történik a lehetőségek felmérése.” Többen fogalmaztak meg igényt egy átfogó ajánlás elkészítésére, de nem jelezték, illetve az elkészült ajánlások is egyértelműen utalnak arra, hogy hatalmas szórása van az intézményeknek, illetve méretüket és igényeiket tekintve nem lehet egy egységes tervet sem elkészíteni, sem követni.
A válaszadók közel 60%-a esetében elindultak a tárgyalások a fenntartóval (75 a 125-ből), ám kevés az, amely a felmérés idején már megfelelő tervvel és stratégiával rendelkezett. Általános problémának tűnik, hogy az önkormányzati fenntartású intézményeknél maga az önkormányzat sem tudja, hogy mi a megfelelő megoldás. Sok helyen kérnek terveket a múzeumi vezetéstől, feltehetően a saját önkormányzati költségeik felmérése érdekében, ám döntés vagy konkrét utasítás kevés helyen jelent meg. Ahol megjelent, ott a fenntartó elvárja a költségcsökkentést, de továbbra is finanszírozza a működést, nem szól bele a csökkentés konkrét végrehajtásába. Mindezekkel szemben magas azoknak az aránya, ahol nem történt még egyeztetés a fenntartóval, ez közel 30%-os arány (37 a 125-ből). A fenntartóval való kapcsolatfelvétel elmaradásának okát nem részletezték vagy az efféle kapcsolatfelvételt nem tartották indokoltnak. A maradék 10% filiálé, vagy osztott intézményben dolgozik, így számukra a kérdés nem volt releváns.
Ahogyan a stratégiával kapcsolatban, úgy az energiaárakkal is még csupán egyeztetések folytak szeptemberben, így többnyire csak becslések, árajánlatok, előzetes számítások álltak rendelkezésre. A költségnövekedés mértéke, százaléka nagyon különböző, az intézmény méretétől, illetve fenntartótól függően.
A 125 beérkező válaszból 79 választ tudtunk felhasználni, különböző okok miatt. Egyrészt, a filiálék költségeit egyben értékelték, másrészt, néhány válasz csak a növekedés összegére tért ki, amiből százalékos növekedés nem volt kideríthető. 44 még nem tudott adatokkal szolgálni a költségnövekedés mértékéről, míg 15 vallotta azt, hogy intézményükben nincs költségnövekedés.
A 79 intézmény által szolgáltatott adatokat összegezve a leggyakoribb költségnövekedés 100 és 1000 százalék között mozog (66 intézménynél), a legalacsonyabbnak a 15%-os növekedés, a legnagyobbnak pedig 2000%-os növekedés számít.
Az ábrát készítette az adatok alapján: Antal József
Mivel az intézmények nagy részében már elkezdődtek a fenntartóval való tárgyalások, a közeljövőt érintő korlátozásokra valamennyire már ráláttak, de még sok a bizonytalanság. A kérdőív kitöltésének határidejéig, szeptember 28-ig a legtöbb intézményben szerencsére még nem történt bezárás, korlátozott nyitvatartás vagy más korlátozás. (125 intézményből 120 válaszolt nemmel arra a kérdésre, hogy történt-e bezárás vagy bármilyen korlátozás szeptember végéig). 2 intézményben történt bezárás, 3 intézmény vezetett be csökkentett nyitvatartást. A válaszok szerint az év hátralevő részében 69 múzeum nem tervezi a bezárást. 29 intézmény készül arra, hogy bezárni kényszerülnek, 23-an arra, hogy a nyitvatartást kell csökkenteni.
Az ajánlások ismeretének hiánya ellenére, az energiatakarékosság jegyében tervezendő intézkedések terén a válaszok egy irányba mutatnak. A válaszadók túlnyomó többsége a fűtésszakaszolást, és a fűtés minimalizálását látja megoldásként. Legnagyobb többségben, a válaszadók több mint a fele az irodai és kiállítótéri 18-20 fokot tartja a legideálisabb megoldásnak az energiafelhasználás csökkentésére.A műtárgyraktárakban való fűtés csökkentését kevesebb intézmény jelölte be tervezendő lépésként. A munkaterekben több megoldással is készültek, készülnek: legfőképpen az irodák összevonását és az irodai tér minimalizálását alkalmazzák, azok fűtését klímával vagy infrapanellal próbálják megoldani. Nagy arányban megjelenik a munkaidő módosítása (pl. részleges home office vagy ügyeleti rendszer) is, ám egyértelműen kitűnik, hogy a 2020-as év tanulságait levonva nem terveznek teljes home office-t egyik intézményben sem. A munkaidő csökkentése és a munkaidőn túli munkavégzés korlátozása, egyes esetekben még tiltása is megjelenik mint módszer.
A törvényben meghatározott nyitvatartás és szolgáltatások biztosításán túl az intézmények igyekeznek a minimális „többletszolgáltatásra”, így például ugyan kevesen terveznek kutatószolgálat-stopot, kizárólag előre egyeztetett időpontban lehet sok helyen kutatni, illetve a szolgáltatásokat igénybe venni. Több helyen megjelenik az utazó múzeum bevezetése, vagy ennek erősödése, illetve jelentős mértékben tervezik az online tartalomfejlesztést, interneten való jelenlétet erősíteni. A szolgáltatások csökkentése (pl. kevesebb múzeumpedagógiai foglalkozás vagy kevesebb tárlatvezetés) sokak számára bevett módszer, de a színvonalvesztés általánosan jelenik meg, mint aggodalom. (Ezt ellensúlyozni kívánja például egy intézmény azzal, hogy olcsóbbá tette a belépőjegyét). Napi nyitvatartási órák száma, illetve a nyitott napok csökkentésének lehetőségét sokan kihasználják, a válaszadók közel 20%-a, de teljes kiállítói tér bezárását csak részlegesen vagy minimálisan tervezik.
Az ábrát készítette az adatok alapján: Tihanyi Anna
A kérdőív egy kérdése az energiaválság gyűjteményekre, a raktárakban és kiállításokban őrzött kulturális javakra gyakorolt feltételezhető hatását térképezte fel. Ezzel kapcsolatban sokféle válasz született. A válaszadók többsége bizonytalanságot vagy borúlátást fejezett ki: 35 válaszadó elkerülhetetlennek látja a műtárgykárosodást, míg 25 válasz bizakodóbb volt: véleményük szerint a műtárgyvédelem megőrizhető a minimális hőmérséklet és páratartalom tartásával. Különböző volt az is, hogy hat válaszadó közül ki milyen minimum hőmérsékletet adott meg elfogadhatónak, vagy végszükség esetén elfogadhatónak. Ez a minimum a 14-től az 5 fokig terjedt. Ahogyan arra néhány válaszadó is utalt, nem csak az alacsony hőmérséklet fog problémát jelenteni, hanem a megnövekedett páratartalom, vizesedés, penészedés, illetve kártevők megjelenése, illetve más, előre nem látható tényezők. Elenyésző számban, de egyes intézmények a kiállítások elbontásának szükségességét, vagy a tárgyak más intézménybe szállítását látják a jövőben szükségesnek.
Emellett 28 intézmény gondolja, hogy az energiaválságnak nem lesz hatása a kulturális javakra. Ezek az intézmények vagy eleve hozzá voltak már szokva az időjárás viszontagságaihoz (szabadtéri múzeumok esetében), vagy a gyűjteményük nem érzékeny túlzottan.
A kérdőív rákérdezett az alternatív energiagazdálkodásra való átállás lehetőségeire (Pl. több lábon álló rendszer, megújuló energiaforrások, geotermikus fűtés, napelem, szilárd tüzelőanyag). A beérkezett válaszok tükrében csekély számú kivételeket letekintve elmondható, hogy a hazai múzeumi épületek korszerűsítésének a műemléki státusz és az örökségvédelmi előírások szabnak gátat, illetve az általános tőkehiány (van olyan intézmény, amelyet több mint 30 éve nem újítottak fel, illetve van, ahol vályog épületben van a gyűjtemény, annak ellenére, hogy se műtárgyvédelmi szempontból, sem működtetési szempontból nem ideális megoldás). A válaszadók közel 70%-a nem rendelkezik jelenleg megfelelő alternatívával, ám 7% rendelkezik geotermikus energia felhasználásának lehetőségével és további 7% tervezési vagy már kivitelezési fázisban van. Ahol épületfejlesztés történt, ott általánosságban geotermikus energia, napelem, faelgázosítás a megoldás, ám ahol nincs,ott egyéb alternatívát jelöltek meg: LED-izzókra való átállás, víztakarékosság (perlátorral), megjelenik a légkondicionálóval való fűtés, a hordozható fűtőpanel vagy infrapanel használata és a cserépkályhák és száraz tüzelőanyagok újra bevezetett használata. Radikális intézkedések kevés intézményben jelennek meg, de nem példa nélküli a szigorú ellenőrzés (naplózás, fényképes adatrögzítés, felelősségre vonás stb.) sem.
Az alábbi grafikon azt láttatja, hogy a válaszadók mit gondolnak az energiaválság gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságáról. Érthető okokból leginkábbgazdasági szempontból tekintik a helyzetet fenntarthatatlannak, viszont ennek következményei a kulturális örökséget is veszélyeztetik, egyrészt a tárgyak romlása terén, illetve a szolgáltatások, látogatófogadás, kiállítások, múzeumpedagógiai foglalkozások csökkenésében. A grafikonon látszik, hogy a környezeti hatásokat szintén aggasztónak, de valamennyivel mégis kevésbé problémásnak tartják, aminek hátterében lehet a spórolásra, takarékoskodásra törekvés, vagy fenntarthatóbb, alternatív energiahordozókra való átállás.
Az ábrát készítette az adatok alapján: Tihanyi Anna
Összességében a válaszokból az derül ki, hogy ugyan konkrét terv vagy ajánlás csak kevés intézmény számára ismert, a megszorításokra való reakció szinte országszerte egyforma, mindenki ott spórol és takarékoskodik, ahol tud, annak ellenére, hogy több intézmény még egyáltalán nincsen tisztában azzal, hogy mekkora költségnövekedéssel kell számolnia. „Tapasztalatszerző fűtési szezon elé nézünk.”
Szöveg: Kalló Regina, Tihanyi Anna
Az elemzésben, grafikonok készítésében közreműködött: Antal József
Borítókép:
Raoul Dufy: La Fée Électricité
