„Nézd addig, amíg teljesen egyedül maradsz vele.” (Ferencz Mónika)
A múzeumi idő
A minket körülvevő felgyorsult világ egyfajta „idő-analfabetizmust” eredményezett. Gyorsan étkezünk, chatben emojikkal kommunikálunk, beletekerünk a filmekbe, minden információt a lehető leggyorsabban szeretnénk feldolgozni és megérteni. A gyorsaság azonban csak a felületes megélést teszi lehetővé, a mélyebb rétegekhez a lelassított, pontosabban a megfelelő idő vezet. Újra kell tanulnunk a megengedést önmagunkkal, hogy türelemmel, kellő időt hagyjunk a kapcsolódáshoz. Különösen igaz ez a múzeumi terekben, ahol önállóan, segítség nélkül kell meghatároznunk azt az időkeretet, amelyet egy-egy műalkotás befogadására szánunk. De mi ez a keret? Mennyi ideig nézzünk egy festményt? Hány alkotást nézzünk meg egy múzeumlátogatás során?
Egy könyv elkezdődik, majd az utolsó oldalon véget ér. A mű terjedelmének tudatában olvasunk. Egy filmnek vagy egy színházi előadásnak is a rendező határozza meg a hosszát, a befogadására szánt idő már adott, nem a néző feladata. A múzeumban egészen más a helyzet. Ha nem tudatosítjuk azt az időt, amelyet egy-egy mű szemlélésével töltünk, akkor előfordulhat, hogy semmi más nem történik velünk, mint hogy sok termen átrohanva kimerülten és csalódottan hagyjuk el az épületet.
Mi az a slowlooking?
A kérdés végső soron mindig az: Milyen elvárásokkal érkezünk egy múzeumba? Tanulni, kikapcsolódni vagy esetleg a művészeten keresztül utat találni önmagunkhoz? Gondolunk-e a múzeumra úgy, mint egy olyan helyre, amely mentális egészségünk támogatását és a lelki feltöltődést segítheti?
SlowFlow tábor a Szépművészeti Múzeum kertjében
A Slow Art Movement és ezen belül a slowlooking egy 2009-ben elindított nemzetközi mozgalom, amely a múzeumi terekben kiállított műtárgyak újszerű befogadását népszerűsíti. A slowlooking része annak a globális tendenciának, amely a múzeumokra (elsősorban a képzőművészeti gyűjteményekre) rekreációs helyszínként tekint, ahol a látogatók mentális egészségének támogatása áll a középpontban. Az elmúlt 15-20 évben a múzeumok programkínálata az ismeretátadásra és különböző kulturális programok bemutatására fektette a hangsúlyt. A múzeumpedagógus legfőbb feladata a tudásátadás és a műtárgyak változatos interpretációja volt, amely az alkotásból kiindulva, objektív információk átadásával segítette a befogadást.
A slowlooking ezzel szemben (vagy emellett) a látogató felől indítja ezt a folyamatot, ahol a múzeumpedagógus feladata mindössze az, hogy különböző módszerekkel segítse a tudatos kapcsolódást. A látogató ez esetben nem valaki más objektív vagy szubjektív szűrőjén keresztül találkozik a műtárggyal, hanem önmagának kellő időt adva, egy lassú, elmélyült folyamat során, nagyrészt önállóan teszi ezt meg. A hangsúly az irányított figyelmen, a tempóváltáson és az önreflexión van.
A slowlooking során a néző nem elsősorban az előtte lévő tárggyal, hanem önmagával találkozik. A műtárgyak – bármennyire inspirálóak szellemileg és esztétikailag – eszközök maradnak, amelyeken keresztül lehetőség nyílik az önmagunkkal való bensőséges találkozásra. A képben elmerülés élménye egyirányú, érzeteink (elsősorban a látás), gondolataink, emlékeink egyre beljebb visznek benső világunkba, és ezzel együtt intim kapcsolatot eredményeznek köztünk és az adott műtárgy között. Minél több időt szánunk a nézésre, annál mélyebb belső utazás vár ránk.
Nemzetközi felmérések szerint egy átlagos látogató 9 másodpercet tölt egy-egy műtárgy előtt. Mi történik, ha ez az idő megnövekszik és legalább 5-10-15 percet töltünk el egy alkotás csendes megfigyelésével? Vagy ha esetleg még ennél is többet?
Az elmúlt évben a Szépművészeti Múzeum különböző slow-programjain akár több órát is eltöltöttünk a látogatókkal egy-egy választott mű előtt, amely tapasztalat nemcsak módszertani tárházunkat gazdagította, de a múzeumpedagógia határterületeit érintő, innovatív művészetközvetítési kísérletekre is teret adott.
A Szépművészeti Múzeum slow-programjainak rövid áttekintése
SlowGuide - Az önálló múzeumlátogatást segítő hanganyag
A klasszikus audio-guide alternatívájaként született meg az úgynevezett SlowGuide. A látogató ez esetben nem objektív információkat hallgatva kapcsolódik a műtárgyhoz, hanem a képbe lépés élményéhez kap segítséget, mely során különböző érzékeivel tapasztalja meg a műalkotás terét, a festményekben barangolva azok szereplőivé vagy éppen csendes megfigyelőjévé válik. A narráció tudatosan kerül minden információt, amely a műtárgy születésére, szimbolikus jelentéstartalmára vagy az alkotóra utal. A SlowGuide segíti a képtérben tartani a befogadó figyelmét, azonban meghagyja a szabad asszociáció és az egyéni megélés lehetőségét. A néző kizárólag a hallott szöveg vagy zenei részlet által felébresztett érzékein keresztül kapcsolódik az alkotásokkal.
Az átlagosan 2-3 perc hosszúságú, relaxáló hanganyagok a képcédulák mellé kihelyezett QR kódokkal és okostelefonnal hallgathatók meg.
MúzeumMerülés - Well-being programsorozat
Minden hónap második péntek estéjén a MúzeumMerülés keretében slow-vezetéseket tartunk, amelyek során lassú, meditatív szemlélődésre hívjuk a képek újszerű befogadására nyitott látogatókat. A március óta folyó programsorozat keretében minden alkalommal új festményekben merülünk el különböző módszerekkel: a lelassulást támogató testfókuszú relaxációt követően kísérletezünk a képbelépéssel, az érzékszervek felébresztésével; kérdésekkel segítjük a saját emlékek megidézését és az asszociációk kibontását stb. A célunk, hogy hozzásegítsük a látogatókat egy személyesebb kapcsolódás megéléséhez és egy saját kép-nézési rutin felépítéséhez.
Az egy órás alkalmak során csupán egy vagy két festményt nézünk meg, dolgozunk velük magunkban és közösen is az elhangzó kérdések, felvetések tükrében. Fontos része az alkalmaknak, hogy a résztvevők is megosztják egymással a saját megéléseiket. A múzeumpedagógus feladata egy elfogadó és biztonságos légkör megteremtése, amely lehetővé teszi nemcsak a lelassulás élményét, de a megosztás lehetőségét is minden résztvevő számára. Mivel a résztvevők nem csoportként érkeznek az alkalomra, ez kiemelkedő fontosságú.
MerülésMűhely - Kreatív írás és látás workshop
A MerülésMűhely azzal a céllal született, hogy olyan “látásgyakorlatokkal” segítse a látogató “múzeumi eszköztárát”, amelyekkel a későbbiekben bármely kiállítótérben önállóan boldogul. A kapcsolódást és a rekreációt kreatív írással/látással és különböző múzeumpedagógiai módszerekkel támogattuk. A folyamat alapját ez esetben is a slowlooking jelentette.
A háromalkalmas (zárt csoportos) program egy kortárs magyar szerző bevonásával és közreműködésével jött létre. A műhely kapcsán létrehozott írói rezidencia program első meghívott művésze Ferencz Mónika költő volt. Mónika a MerülésMűhelyeken való részvételen túl olyan meditatív versfüzetet írt, amely múzeum guide-ként is felfogható. A füzet minden MúzeumMerülés napon díjtalanul elérhető.
Az egymásra épülő MerülésMűhely alkalmakon a résztvevők saját maguk által egyénileg kiválasztott alkotásokkal dolgoztak (minden alkalommal ugyanahhoz visszatérve). Ez azt jelentette, hogy az adott műtárggyal mindenki közel hat órát töltött el anélkül, hogy arról egyetlen objektív információ is elhangzott volna. Míg az első alkalom a festmények érzékekkel való “letapogatásáról” szólt – tudatosan a kép terén kívül maradva –, addig a második alkalommal már a képtérbe léptünk, és az ott látott vagy éppen nem látott részleteket próbáltuk megfogalmazni. A műhely során a képekben elmélyedve lehetőség volt az automatikus írás kipróbálására, versírásra, valamint egyéni halandzsa nyelv megalkotására is. A megszületett szövegekből kiemelt szavakat színekké, a színeket pedig hangokká alakítottuk, aminek eredményeképpen a második alkalom végén közös improvizatív zenélés/zajkeltés állt össze.
A programot meditatív kertmerülés egészítette ki, amelynek a Szépművészeti Múzeum belső udvara adott helyet. A kert növényeivel és formáival való kapcsolódást egy “meghívásokat” tartalmazó kártyacsomag segítette. A kertben megtapasztalt érzeteket vizualizációs gyakorlatok mentén összekapcsoltuk azokkal a művekkel, amelyeket a műhely résztvevői korábban választottak.
A három összefüggő alkalom időt és teret biztosított ahhoz, hogy a képbe lépés élményének különböző rétegeit megtapasztalhassuk, és a kreatív írás és látásgyakorlatok mentén igazi belső utazásra indulhassunk.
Friss szemmel - Múzeumpedagógiai foglalkozás középiskolások számára
Az elmúlt években egyre több energiával és számos játékos elem bevetésével igyekeztünk felkelteni és megtartani a gimnáziumi csoportokban hozzánk érkező diákok figyelmét. Nem csupán több száz évvel ezelőtt készült alkotásokhoz próbáltunk kapcsolódási pontokat kínálni számukra, hanem azt is bizonyítanunk kellett, hogy egy „álló képben” is rejlik gazdagság. Amikor elkezdtünk kísérletezni a slow technikákkal,azt tapasztaltuk, hogy a fiatalok nyitottak voltak rá. A lelassulás élménye, a személyes hangvétel, a saját gondolatok megosztásának lehetősége magával ragadta őket.
A Friss szemmel foglalkozás három állomása a kapcsolódás más-más aspektusát kínálja: 0. egy rövid, vezetett meditációval, befelé irányítva a figyelmet megteremtjük a lassabb benyomás-gyűjtés feltételeit; 1. egy komolyzenei részlet segítségével közösen belemerülünk a tájkép által megidézett természetbe, előhívva saját természetközeli élményeinket, és megadva az idejét annak, hogy a festmény által keltett érzetekhez mindenki megtalálja a saját szavait; 2. fordítva közelítünk a festményekhez, kis csoportokban egy-egy kortárs vers idézethez először saját palettát állítanak össze a diákok, majd a szavakhoz és/vagy színekhez festményt keresnek a teremben, verbálisan megfogalmazva a kapcsolódási pontjaikat; 3. végül a kritikai gondolkodás fejlesztésének teret adva, egy festmény előtt megpihenve egy kérdéssor segítségével nagyobb csoportokban olyan számukra is fontos kérdésekről beszélgethetnek, mint a testképek, a társadalmi elvárásokban bekövetkezett változások stb.
A Friss szemmel célja, hogy a fiatalok megtapasztalják a múzeumban rejlő lehetőségeket: közeg, ahol lelassulhatnak, feltöltődhetnek és megoszthatják személyes asszociációikat.
SlowFlow - Nyári tábor felnőtteknek
Idén nyáron első alkalommal hirdettünk nyári tábort felnőttek számára. A három napos workshopon csendes múzeumi szemlélődésre invitáltuk a résztvevőket, új típusú, elmélyült kapcsolódásra a műalkotásokkal. A kapcsolódást zenével, írással, különböző kreatív alkotófolyamatokkal segítettük.
A három egymást követő nap lehetőséget teremtett arra, hogy a táborozók intenzív flow-élményt élhessenek át. Az egymásra épülő gyakorlatok segítségével különféle módszertani eszközöket próbálhattak ki, úgy mint: “lassú nézés”, automatikus írás, vizualizációs gyakorlatok, zenei improvizáció, intuitív rajzolás, kertmeditáció, csoportos alkotás.
Míg az első két nap a különböző kapcsolódási lehetőségek bemutatása és megélése volt a fókuszban, a harmadik nap végére már minden táborozó önállóan gyakorolta az újszerű látást/múzeumozást, szemezgetve a számára leginkább működő módszerek közül.
A részvétel előzetes tudást nem igényelt. A csoport tagjai nem ismerték egymást, azonban a tábor végére nyitott, elfogadó és támogató közösséggé váltak.
“Csodás élmény volt ez a fajta elmélyült, szemlélődő találkozás a festményekkel. Mintha egy titkos ajtón léphettem volna be a múzeumba, ami egy lassabb, meditatív világba vezetett. Ez az élmény nemcsak a múzeumlátogatásról adott más képet, hanem egy újfajta kikapcsolódást is hozott az életembe – olyat, amire ebben a rohanó világban nagy szükségem van. Úgy érzem, itt nemcsak műalkotásokkal találkoztam, hanem a saját belső csendemmel is.” (táborozói visszajelzés)
Fotók: Szépművészeti Múzeum
