A debreceni Déri Múzeum intézményen belül a látogatók leggyakrabban a Munkácsy-trilógiát és az ókori egyiptomi gyűjteményt tekintik meg. Közülük most az utóbbiba látogatunk el, amelynek központi eleme a két múmiát tartalmazó, fából készült, festett koporsó. Maga a kiállítás a halotti kultusz és a túlvilághoz fűződő hiedelmek főbb elemeit helyezi előtérbe.
A debreceni Déri Múzeum az ország egyik legnagyobb vidéki múzeuma, amely a nevét alapítójáról, Déri Frigyesről kapta, aki Bácskából származó Bécsben élő selyemgyáros volt. Déri Frigyes 1920. október 18-án a magyar államnak ajándékozta jelentős és értékes gyűjteményét. Az ajándékozás egyik feltétele az volt, hogy Debrecenben építsenek egy múzeumot, hogy a nagyközönség számára is megtekinthetők legyenek a tárgyak. (Lakner 2014)
A gyűjtemény magában foglalja az egyetemes és a magyar művelődéstörténet számos emlékét. A szerteágazó gyűjteményben minden látogató megtalálhatja a maga érdeklődésének megfelelő kiállítást, amely magába foglalja többek között a fegyvertörténeti anyagot, a szamurájházat, festményeket, grafikákat, az érmegyűjteményt, a néprajzi és a helytörténeti anyagot. (Lakner 2014)
fotó: Déri Múzeum
A külföldi és a hazai látogatók nagy többsége kifejezetten a Munkácsy-trilógia megtekintése miatt jön a múzeumba, amely 2019 óta látható újra együtt. A Krisztus Pilátus előtt (1880), az Ecce homo (1896) és a Golgota (1884) Jézus Krisztus szenvedéstörténetét örökíti meg. Debrecen város és a Munkácsy-trilógia összefonódott egymással.
Nemrég a Golgota című festmény a Szépművészeti Múzeumban szerepelt a Munkácsy – Egy világsiker története című időszaki kiállításon, amelyet a festő születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából rendeztek. A Golgota kölcsönadása nyomán a Déri Múzeum és a Szépművészeti Múzeum között hosszútávú együttműködés jött létre, amely műtárgyak rendszeres cseréjét jelenti a jövőben. Adventtől Vízkeresztig El Greco Angyali üdvözlet című festménye volt látható a Déri Múzeumban.
A debreceni múzeum másik legnépszerűbb része az ókori egyiptomi gyűjteményt bemutató kiállítás.
A Csillagos Ég Lakói – az egyiptomi sír
A Csillagos Ég Lakói című állandó kiállítás a halálhoz, a temetkezéshez és a túlvilághoz kötődő szokásokat, hiedelmeket s képzeteket mutatja be. A halál egy olyan sorsfordító esemény, amely egyik létállapotból a másikba vezető átmeneti rítus, amelyet általános emberi és társadalmi jelenségek kísérnek. A kiállítás ehhez kapcsolódóan invitál egy elmélyülésre, ahol a régmúlt emberének hiedelmeibe és szokásaiba nyerhetünk bepillantást.
Déri Frigyes az egyiptomi tárgyak többségét az Osztrák-Magyar Monarchia egykori kairói főkonzulja, von Cischini özvegyétől vásárolta. A gyűjtemény főleg ásatási leletekből áll, amelyet a korszak egyik legismertebb egyiptológusa, dr. Heinrich Brugsch állított össze. (Brugsch német egyiptológus volt, aki úttörő szerepet játszott a démotikus nyelv mélyreható tanulmányozásában.) Az egyiptomi gyűjtemény különlegességét az adja, hogy világviszonylatban is ritka, hogy egy vidéki múzeum ilyen gazdag gyűjteménnyel rendelkezik.
Átmész a túlvilág kapuján
a szerző saját felvétele
A kiállítás elején egy kanyargós folyosóból egy főúri (elit) sír mintájára kialakított terembe jutunk. Az ókori Egyiptomban a temetkezési helyszín két részből állt: egyrészt maga a sír, ahová a bebalzsamozott testet és a temetkezési felszerelést helyezték; másik része a kultuszkápolna, ahol a halotti áldozatok bemutatása és a halotti kultusz ápolása történt. A sír lezárása után tíz naponként az elhunytnak italáldozatot (libáció) mutattak be.
Az ókori egyiptomiak a sírra anyaméhként tekintettek, amelyben a halott épp úgy születik újjá, mint az embrió az anyaméhben. Ez a koncepció leginkább a koporsók esetében érvényes. A koporsó szava (mwt) egyben az anyát is jelenti. (Taylor 2001)
A tárlat − egyben az egyiptomi sírok − leglényegesebb eleme a koporsó. A gyűjtemény két szikomorfából készült koporsót tartalmaz: az egyik a 18., a másik a 30-31. dinasztia idejére datálható. A koporsók az ókori egyiptomi halotti kultusz legjellegzetesebb elemei. Ezek a koporsók kitűnő állapotban maradtak fent. A feketealapos koporsó látható volt a Szépművészeti Múzeumban A fáraó sírjának felfedezése – II. Amenhotep és kora című kiállításon is.
A látogató ebben a teremben betekintést kaphat az ókori egyiptomiak halálhoz fűződő viszonyába, megismerheti a túlvilághoz kapcsolódó hiedelmeit és rítusait. A falfestmények és a tárgyak az ezekben való elmélyülésben segítenek. A falfestmények az egyiptomi túlvilághit három nagy rendszerére reflektálnak: asztrális, szoláris és khthonikus túlvilághit.
A mennyezeten a csillagos égbolt látható, mivel az ókori egyiptomiak egyik kívánsága volt, hogy az elmúlást nem ismerő (cirkumpoláris) csillagok közé szeretnének eljutni. (Ezt a szakirodalom asztrális túlvilághitnek nevezi., Taylor 2001)
Emellett a napisten, Ré bárkáján utazik kíséretével a túlvilágon, aki mindennap megjelenik napkorongként a keleti horizonton. A Napisten nyugatról keletre tartó éjszakai útját mutatja be, amely a föld alatt történik. A szoláris túlvilághit összekapcsolja a napciklust és a halál-újjászületést. A Nap mindennap „meghal”, amikor lenyugszik és felkel, azaz „újjászületik”. Az elhunyt ugyanazt az utat járja be, hogy őmaga is újjászülethessen és örök élete legyen. (Taylor 2001)
A szív mérlegelése
a szerző saját felvétele
A harmadik, egyben legismertebb túlvilágról szóló elképzelésük az Ozirisz isten birodalmába való eljutáshoz kapcsolódik. A Sás-mezőn és az Áldozatok-földjén szeretnének tartózkodni örökkévaló létezésükben. A Halottak Könyve (egyiptomi nevén A nappali fényre való kijövés könyve) legismertebb fejezete (125.) is látható a falfestmények között: a Kettős Igazság termében az elhunyt szívének mérlegelése történik a negyvenkét tagú bíróság előtt, Ozirisz a túlvilág királya elnöklésével. Az elhunyt szívét egy mérlegre helyezik, a mérleg másik serpenyőjébe pedig Maat istennőt vagy az istennőt szimbolizáló tollat teszik .Eközben elhangzik ún. negatív konfesszió, amelyben az elhunyt azokat a bűnöket sorolja fel, amiket nem követett el élete során. Ezt követően két dolog történhet: ha a mérleg nem mozdul, a halott elnyeri az apoteózist és megkapja az „igazhangú” jelzőt, viselheti a megigazulás ruháját és koronáját. Ha a halott szíve könnyebb a tollnál, az bizonyítja annak bűnösségét, ekkor lép elő a Halottfaló, egy krokodil-oroszlán-víziló hibrid szörny, és felfalja a szívét. Ez a második halál, azaz a teljes megsemmisülés, amit természetesen mindnyájan el akartak kerülni. (Taylor 2001)
A kiállításon az oldaltárolókban látható tárgyak a temetési felszerelés részei voltak, amelyek célja, hogy segítsék az elhunytat az átlényegülés során és a túlvilági létezésben. Itt találhatók bronz fegyverek, írnokszobrok, különféle istenek szobrai, skarabeuszok, ushébtik, különféle amulettek, kőből készült sztélék, valamint egy kanópuszfedél is.
A következő teremben a mumifikálás folyamatába kapunk betekintést, továbbá bemutatásra kerül, hogy a modern technika segítségével hogyan lehet károkozás nélkül megvizsgálni a múmiákat. A CT vizsgálatokat a debreceni Kenézy Kórház Központi Képalkotó Diagnosztikai Osztályának és a DEOEC OLKD Tanszéke kutatóinak és orvosainak közreműködésével végezték. Ezek során megállapították a múmiák nemét, általános állapotát és halálának feltételezhető okát. A 18. dinasztia idején készült koporsóban fekvő férfi 40-50 éves korában halt meg, a vázrendszer állapota és a mumifikálás minősége alapján magasabb társadalmi réteghez tartozott. A 30-31. dinasztia idején készült koporsóban egy húsz évnél fiatalabb férfi múmiája található. A koporsón található feliratok segítségével sikerült őt azonosítani: Hór, egy papi dinasztia egyik tagja volt.
A kiállítás minden korosztály számára emlékezetes élményt nyújthat. A múzeumpedagógia segítségével már óvodás és kisiskolás is játékos formában ismerkedhet az ókori egyiptomi kultúrával, művészettel és szokásokkal. A Déri Múzeum családoknak és a fiatal felnőtteknek ajánlja, hogy a szabaduló hátizsák segítségével fedezzék fel a fáraó sírkamráját és a szabadulószobák élményét kínálja a program.
Felhasznált irodalom
Taylor, John H. 2001. Death and the Afterlife in Ancient Egypt. London: British Museum Press.
Lakner Lajos 2014. Déri Frigyes és múzeuma. Debrecen: Déri Múzeum
A szerző a Debreceni Egyetem Néprajztudományi és Muzeológia Intézetének másodéves mesterszakos hallgatója.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítókép: Az egyiptomi sír
Fotó: Déri Múzeum
