2025-ben a Magyar Fotótörténeti Társaság (MAFOT) az Argentum-díjat E. Csorba Csilla művészettörténésznek, muzeológusnak, a magyar fotótörténet kutatása egyik meghatározó alakjának ítélte. A kitüntetés a magyar fotótörténet feltárásáért, a kutatás támogatásáért, valamint a MAFOT élén végzett több évtizedes kimagasló szakmai és közösségépítő tevékenységéért jár.
A díj egy különleges, fotótörténeti eljárással készült alkotás: Vékás Magdolna kőlapra vitt fotója és cianotípiája. A díjazottat Török Róbert, történész, muzeológus, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója laudálta, ebből adunk összefoglalót.
A történeti fotográfia új értelmezése: E. Csorba Csilla életműve
Az Argentum-díj olyan MAFOT-tagokat ismer el, akik kiemelkedő módon járultak hozzá a magyar fotótörténet feltárásához és láthatóvá tételéhez. A háromévente átadott kitüntetés ezúttal egy olyan szakemberhez került, aki nemcsak kutatóként és muzeológusként, hanem intézményvezetőként és szakmai közösségépítőként is jelentős hatást gyakorolt a területre.
Csorba Csilla pályafutását a Petőfi Irodalmi Múzeumban kezdte, ahol muzeológusból főosztályvezetővé, majd főigazgató-helyettessé, végül több cikluson át főigazgatóvá vált. Már az 1970-es években felismerte, hogy a fénykép nem pusztán dokumentum, hanem önálló értékkel bíró műtárgy, az alkotó személyes és technikai világának lenyomata.
A fotográfia iránti érdeklődése a korabeli múzeumi szemléleten is túllépett: miközben a legtöbb intézmény még a fényképen ábrázolt eseményt tartotta fontosnak, Csorba Csilla az alkotói teljesítmény és a történeti-technikai kontextus kutatásának szükségességére hívta fel a figyelmet.
A PIM fotógyűjteményének megújítója
A Petőfi Irodalmi Múzeum fotógyűjteménye az ő munkájának köszönhetően vált néhány tízezres anyagból tudatosan épített, rendezett és módszertanilag modern közgyűjteménnyé. A leltározási és nyilvántartási rendszer új mezői, a kontaktnézőképek, a részletes leírókartonok mind azt az üzenetet közvetítették: a fénykép műtárgy, amelyet ugyanúgy kell kezelni, kutatni és megőrizni, mint bármely más kulturális értéket. A fotólabor technikai fejlesztésében és az archív technikák megőrzésében is szerepet vállalt, miközben meghatározó fotóművészekkel és fotótörténészekkel dolgozott együtt.
Az Ady-fényképikonográfia és a fotó mint kulturális emlékezet
Kiemelkedő feladata volt az Ady-fényképikonográfia összeállítása, amely túlmutatott a klasszikus katalogizáláson: új módszertani alapokra helyezte a fotók szerepét a kulturális emlékezetben.Kurátori munkássága ugyancsak újszerű megoldásokat hozott. Későbbi kutatásai a női fotográfusok történetére irányultak – egy kevéssé kutatott, nemzetközi kontextusban is fontos területre.
Közösségteremtő vezető a fotótörténeti szakmában
A laudáció kiemelte Csorba Csilla vezetői munkásságát is. A Magyar Fotótörténeti Társaság elnökeként számos konferenciát, kiállítást és eseményt koordinált, és jelentős szerepet vállalt az évkönyvek szerkesztésében. Török Róbert hangsúlyozta: „Nemcsak egy kiváló művészettörténészt és muzeológust dicsérünk, hanem egy barátot és kollégát is, akinek tevékenysége a közgyűjteményi szakmát és a fotótörténet kutatását egyaránt magas szintre emelte.”
Méltó elismerés egy gazdag életműért
Csorba Csilla szakmai pályája egyszerre kutatói, kurátori, közösségszervező és vezetői teljesítmény. Munkássága jelentős szerepet játszott abban, hogy a történeti fotográfia mára a magyar közgyűjteményi gyakorlat és tudományos kutatás szerves részévé vált. Az Argentum-díj a szakma közösségének elismerése mindazért, amit már elért – és mindazért, amit még adni fog.
Fotó: Gebauer Hanga
