Idén kerek évfordulóját ünnepli Magyarország egyik legismertebb társasági eseménye, 200 éves a balatonfüredi Anna-bál. Tényleg? Annyi lenne? Vagy ez csak egy népszerű legenda? És egyáltalán: hogy kerül a bálba egy szerzetes? Június 15-én Elegancia és hagyomány. A tihanyi bencések az Anna-bál két évszázadában címmel nyári időszaki kiállítás nyílt a Tihanyi Bencés Apátság Múzeumában.
Már hagyományosnak mondható, hogy a leggyakrabban kortárs képzőművészeti tárlatoknak otthont adó időszaki kiállítótér, a Galéria időnként történeti kiállítással is jelentkezik: 2023-ban első nyelvemlékünk, nemzeti kincsünk, a Tihanyi alapítólevél látogatott haza a Pannonhalmi Főapátság Levéltárából, 2024-ben „Királyok, szentek, monostorok” címmel a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont vezetésével lezajlott ásatások eredményeit bemutató kiállítással jelentkezett az Apátság, majd „A tőlünk telhető legjobbat…” címmel a Habsburg Ottó Alapítvány kiállítása várta az érdeklődőket IV. Károly király boldoggá avatásának 20. évfordulójára emlékezve. Talán már ebből a felsorolásból is látszik, hogy a Tihanyi Apátság barátsággal várja az együttműködéseket, örömmel ad helyet színvonalas kiállításoknak és maga is szívesen rendez történeti tematikájú kiállításokat.
Közel két évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára kezdeményezésére színes együttműködés szerveződött: az MNL OL, Balatonfüred városa, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Tihanyi Bencés Apátság közösen határozta el, hogy a 200. Anna-bált méltóképpen ünnepli meg. A résztvevők mind munkába fogtak, az Apátság a maga részéről a nyári főszezonra szervezett kiállítást.
Kevesek által tudott, hogy a ma reformkori városrészként ismert balatonfüredi negyed a 18. század óta a bencés szerzetesrend tulajdonában és kezelésében állt, az első gyógyturisztikai fejlesztéseket a tihanyi apátok irányítása alatt tették meg. Míg a Tihanyban járó laikus látogató talán irigykedve képzeli maga elé a Balaton víztükre felett csendben elmerengő, imádságba mélyülő szerzetest, ám a valóság – ahogy napjainkban is, úgy a régi időkben is – egészen mást mutat. A Savanyúvíz fürdőtelep egykori tulajdonosai éles szemű közgazdászok, rekreációs szakértők, innovatív egészségturisztikai szakemberek és marketingesek is voltak egyszerre. Fáradhatatlan munkájuk nyomán prosperáló vállalkozás jött létre, és míg a földből sorra nőtt ki a fürdőházak, szálláshelyek, vendéglők és más kiszolgáló épületek sora, a tihanyi bencések az ide látogató üdülők és gyógyulók pasztorációjáról, lelki gondozásáról sem felejtkeztek el. A legfrissebb levéltári kutatások egyértelműen igazolják, hogy az első Anna-bálok bencés tulajdonú épületekben zajlottak, és bár a rendezők az épület bérlői, világi vállalkozók voltak, a valódi házigazdáknak a bencés szerzeteseket tekinthetjük.
Az „Elegancia és hagyomány” című tárlat párhuzamosan mutatja be a romantikus legendát, amely kétszáz év során az Anna-bál köré szövődött, annak történeti hátterét,az üdülőhely nyüzsgő társasági életének világát, és a fürdőtelep fejlődését lehetővé tévő körültekintő bencés gazdálkodást. Sokrétű, gazdaság-, társadalom-, művelődés- és életmódtörténeti megközelítést váltogató kiállításunkkal elsősorban a 19. századra fókuszálunk, hiszen jó részt ekkorra tehető az Anna-bálok első virágzásának korszaka és a bencés jelenlét a Savanyúvízen.
A kiállítást böngészve betekintést nyerhetünk a korszak nyüzsgő fürdőéletébe. A kiállított műtárgyakat számba véve szemet szúrhat többek között a fürdőpoharak hallatlan formagazdagsága. Ma is tanulságos, hogyan vált egy funkcionális gyógyeszközből iparművészeti remek, a szalonok vitrinjeinek dísze, nosztalgiát ébresztő emléktárgy és turisztikai reklámtermék egyszerre. Egy menülap sorait olvasgatva elmerenghetünk az 1860-as évek gasztrokultúráján, a padlómatricákon feltüntetett 19. századi tréfás ál-illemszabályokon keresztül pedig egyszerre ismerkedhetünk meg a korszak viselkedéskultúrájával és annak karikatúrájával.
Szomorú tény a kiállításra készülő muzeológusnak, hogy a közgyűjtemények nem őriznek a 19. századi Anna-bálokhoz köthető tárgyi emléket. A legyezők elkoptak, a cipőket eltáncolták, a ruhákat átszabták. A táncrendek alkalmi tárgyak voltak, egyetlen estére készültek csupán, tartósságuk is ehhez mérhető. A kiállítás báli illemtárgyai így csak illusztrálják a témát: azt üzenik, hogy feltételezhetően hasonló tárgyak fordultak meg az Anna-bálokon is.
A bálok és a bencés kézben lévő fürdőtelep sokrétű történetének Balatonfüred, Tihany és ezek környéke ad bájos színteret, amelynek részletei nem csupán a vedutákon és képeslapokon köszönnek vissza, hanem egy egyedülálló kávéskészlet mesébe illően idilli, miniatűr ábrázolásain is. Az utolsó teremben kiállított kétszemélyes, úgynevezett tête-à-tête készlet eredetije az 1860-as években készült Fischer Mór porcelángyárában, amelyet ma Herendi Porcelánmanufaktúraként ismerünk.
A tárgyak kölcsönzéséért az Apátság köszönettel tartozik a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központján belül a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumnak és a Herendi Porcelánmanufaktúrának, az illusztrációk felhasználási engedélyeiért pedig 11 egyházi- és közgyűjteménynek.
Kurátor: SZLAVKOVSZKY Mariann
Közreműködők: MIHÁLYI Norbert Jeromos OSB perjel, BARKÓ Gábor Ágoston OSB, GÁL András Sámuel OSB
Kiállításszövegek: BARKÓ Gábor Ágoston OSB, KATONA Csaba, PURGEL Réka, SZLAVKOVSZKY Mariann
Szakmai lektor: dr. DÉNESI Tamás
Korrektúra: KOLLERITS Beáta
Fordítás:THOROCZKAY-SZABÓ Mária
Az étlap átírása, fordítása:dr. KRISCH András
Ruharekonstrukció: PERIS COSTUMES, Madrid
Installáció- és grafikai tervezés, kivitelezés: NARMER Építészeti Stúdió, VASÁROS Zsolt DLA, VASÁROS-LÉVAI Melinda, ILLÉS Eszter
Szervezés: SIMOR Eszter, TÁTRAI Zoltán
Kölcsönző intézmények:
Balatoni Múzeum, Keszthely
Eötvös Károly Könyvtár Veszprém Vármegyei Helyismereti Gyűjtemény, Veszprém
Fortepan
Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.
Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém
Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Budapest
Pannonhalmi Főapátság Levéltára és Múzeuma
Pécsi Tudományegyetem EKTK Klimo Könyvtár
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr
Széchenyi István Emlékmúzeum, Nagycenk; Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft., Fertőd-Eszterháza
A kiállítás a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Balatonfüred városa, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Tihanyi Bencés Apátság szakmai együttműködésében jött létre.
