Európa idei kulturális fővárosa Chemnitz jelentős múzeumokkal és gyűjteményekkel büszkélkedhet, melyek csak egy kivétellel találhatók eredetileg is múzeumnak szánt épületben. Ipari műemlékek, banképület valamint áruházak szolgálnak múzeumként a városban. A Chemnitzi Természettudományi Múzeum, a város legelső múzeuma, ma az egykori Tietz áruházban kapott helyet ahol a látogatót egy 291 millió éves trópusi erdő megkövült maradványai fogadják.
A Tietz áruház 1912 és 1913 között épült a Tietz család vállalkozása számára. Az épület egyike annak a 7 nagy áruházból álló csoportnak, amelyet Prof. Wilhelm Kreis építész mindössze 5 év alatt épített fel Németországban. Prof. Wilhelm Kreis, aki 1909-ben Peter Behrens után került a düsseldorfi iparművészeti iskola igazgatói székébe, 1912-ben kezdte építeni a Hermann & Carl Tietz új áruházát az akkori ipari metropoliszban, Chemnitzben.
Németországban a századforduló táján épültek az első nagy áruházak, amelyek élménnyé tették a vásárlást. A strahlsundi származású Wertheim és Tietz családok voltak az áruházak éllovasai. A berlini Leipziger Platzon, Alfred Messel (1853-1909) építész által tervezett, 1894-ben megnyílt Wertheim áruház Európa legnagyobbja volt. A Wertheim áruház után nem sokkal Berlinben felépült a szintén nagyon pompás kialakítású Tietz áruház az Alexanderplatzon (1904).
A chemnitzi Tietz áruház 1926-ban
forrás: http://www.altes-chemnitz.de/
Chemnitz hamarosan felsorakozott az aktuális trendhez. A 4 emeletes Tietz-áruház hatalmas épülettömege vasbeton vázszerkezettel épült. A belső tér központi eleme a nagy átrium, amelyet másik két kis átrium szegélyez. A belső berendezési tárgyak, a padlóburkolatok, falburkolatok, üvegezések, tükörfelületek, világítótestek, bútorok a legmodernebb ízlést testesítették meg. A rendkívül reprezentatív épületet a chemnitzi építész, Erich Basarke tervei alapján 1926-27-ben kibővítették.
Az áruházat 1938. november 8-án a nácik bezárták illetve arra kényszerítették a tulajdonost, hogy az üzleteit nem zsidó kézbe adja át. Hermann Tietz üzleteinek neve Hertie-re rövidült, Leonhard Tietz Nyugat-Németországban lévő 43 fiókja pedig Kaufhof lett. A chemnitzi épületet ezt követően továbbra is kereskedelmi és raktározási célokra használták, a belső teret részben átalakították. A szövetségesek 1945. március 5-i bombatámadásai során az áruházat is találat érte. Csak a Basarke-féle szárny maradt viszonylag érintetlen.
A járási tanács és Karl-Marx-Stadt városi tanácsa 1957-ben úgy döntött, hogy az épületet újjáépítik, és modern állami tulajdonú áruházzá alakítják át, amely nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. A projekt 1960-63 között valósult meg. Az 1963. március 28-i ünnepélyes megnyitóval az egykori NDK egyik legnagyobb és legmodernebb áruháza 10 500 négyzetméter eladótérrel kezdte meg működését. A CENTRUM áruházat Németország újraegyesítésének évében a Kaufhof AG felvásárolta, és 1991-től 2001-ig továbbra is áruházként használták az épületet.
A nagy áruházak mára hanyatlásnak indultak, az óriási épülettömegek hasznosítása több helyen megoldatlan. Egyik megoldás a kulturális célú használat, mely Chemnitzben kifejezetten jól sikerült. A 2004-ig tartó felújítás után az áruház kulturális intézményeknek ad otthont és DAStietz néven a város valódi kulturális centrumává vált. A városi könyvtár, egy nagyközönség számára elérhető oktatási intézmény, művészeti galéria, múzeum, zeneiskola és rendezvényhelyszín található az épületben.
A DAStietz, mint kulturális központ a 2004-es felújítás után
forrás: https://
Az egykori áruház középső átriuma ma egy rendkívüli leletnek, egy perm időszakból származó trópusi erdő megkövesedett maradványainak ad otthont. A körülbelül 291 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés egy egész ökoszisztémát őrzött meg és konzervált az utókor számára. A Chemnitz melletti Hilbersdorfban talált leletegyüttes egy ősi dzsungelbe enged betekintést tűlevelűekkel, páfrányokkal, zsurlókkal és más fákkal, amelyben pókfélék, skorpiók, óriás százlábúak, különféle kétéltűek és gyíkszerű, fára mászó ősi dinoszauruszok éltek.
Az ősi erdő maradványai már a középkor végén is ismertek voltak. Georgius Agricola német humanista tudós, ásványkutató (1494-1555) írásaiban többször is említette a megkövesedett fákat. Ő alkotta meg a „Fossil” (fosszília) szót a latin fosslis szóból, ami azt jelenti „az, amit a földből ástak ki”. A hilbersdorfi leletek első tudományos dokumentációja a 18. századra tehető. 1751-ben David Frenzel egy fatörzset tárt fel, melyet nagyon részletesen dokumentált. A jelentős lelet - Megadendron saxonicum - vázlata a Chemnitzi Természettudományi Múzeum logójában is szerepel 1995 óta.
A Chemnitzi Természettudományi Múzeum logója
forrás: https://museum.
1861-ben alakult meg Természettudományi Társaság Chemnitzben, mely megalapozta a későbbi Természettudományi Múzeum gyűjteményét. Chemnitz első múzeuma 1876-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. 1909 A König-Albert-Museum elkészültével a „Városi Természettudományi Gyűjtemények” és a Városi Díszítőművészeti Gyűjtemények a Theaterplatzon található házba költöztek. A 20. század végén azonban már nem volt elég hely két múzeum számára, ezért költözött 2004-ben Tietzbe a Chemnitzi Természettudományi Múzeum. A 25 megkövesedett törzsből álló együttes itt építették fel újra. A legmagasabb törzs eléri a 14,4 métert, a teljes tömege 65 tonna. A legnehezebb egyedi törzs súlya 12,5 t.
A Természettudományi Múzeum 2008 óta végez szisztematikus feltárásokat ennek az összetett ökoszisztémának a megismerésére. Az „Amikor Chemnitz az Egyenlítőn volt” kísérleti projekt célja, hogy digitálisan rekonstruálja a megkövesedett erdőt, mint élő ökoszisztémát, és virtuális 3D-s élményként széles közönség számára elérhetővé tegye.
A Természettudományi Múzeum interdiszciplináris kutatási megközelítése a geológiától, őslénytantól és vulkanológiától az ökoszisztéma-kutatásig, rovartanig és evolúcióbiológiáig terjed. A gyűjtési koncepcióból adódóan a „megkövesedett erdők” (különösen a Karbon és a Perm időszakból), valamint a paleozoikus ízeltlábúak (különösen a pókfélék) előfordulását, kialakulását, őskövületi feljegyzéseit és paleobiológiáját kutatják. Az ökológiai és evolúcióbiológiai kutatások középpontjában a fosszilis és a fennmaradt ízeltlábúak elterjedésével, szisztematikájával, kapcsolataival és élőhelypreferenciájával kapcsolatos kérdések állnak.
A chemnitzi megkövesedett erdő maradványai a DAStietz földszintjén
forrás: https://chemnitzcity.de/das-
A múzeum legújabb kutatási projektje a mikroorganizmusok növények evolúciójában betöltött szerepével foglalkozik. A türingiai Manebachban a Perm időszakból származó, körülbelül 298 millió éves fosszilis páfrányokat találtak. A páfránytörzsekben háromdimenziósan megőrzött mikroorganizmusok egyedülálló betekintést nyújtanak a korai perm időszak ökoszisztémáiba. Nemzetközi csapattal és széles módszertani megközelítéssel rekonstruálják a kövületképződés körülményeit, kutatják a mikrobák, növények és az éghajlat közötti kölcsönhatásokat. A közelmúltban egy új vizsgálati módszerrel olyan mikrobiális diverzitást tártak fel a megkövesedett növényi szövetekben, amelyek ebben a geológiai korszakban nem ismertek.
Az új eredmények azt is lehetővé teszik, hogy következtetéseket vonjunk le arról, hogy a mikroorganizmusok hogyan alkalmazkodnak az éghajlati változásokhoz és hogyan befolyásolják az evolúciós folyamatokat.
A múzeum gyűjteményének több darabja online is megtekinthető a museum-digital sachsen központi adatbázisában.
Az épületben pedig rendszeresen tartanak idegenvezetést, amely során megismerhetjük az épület és a Tietz család történetét. A földszinten pedig korabeli fotókat is talál a látogató, valamint programfüzetekkel is felvértezheti magát, mielőtt nekivág Európa 2025-ös kulturális fővárosa felfedezésének.
Borítóképen: A chemnitzi megkövesedett erdő maradványai a DAStietz földszintjén
Forrás: museum.
