Hogy kicsoda Ulu, a Kocsmaturista? Elmesélem. Egy negyvenes éveiben járó zalai fiatalember, aki gondolt egy nagyot és bő tíz éve felhagyott az antialkoholizmusával, elindult felfedezni a világot, az európai kocsmák világát. Persze nem bánatában vagy eluralkodott szenvedélybetegségében, éppen ellenkezőleg.
A nívós sörfogyasztás, a különleges emberek és európai sörkultúra feltérképezése miatt. Vallja, hogy egy város vagy ország szellemisége az egyik legőszintébben, legdirektebb módon a kocsmákban mutatkozik meg.
Kíváncsi volt, miért működik elismerően a balkáni és a mediterrán országokban a bár, a kávézó, a települések laza, mégis kulturált találkozóhelye a magyar kocsmákkal ellentétben. Pedig a megoldás talán pont az lenne, ha a fiatalabb generáció – amelynek a tagjai egyre kevesebb alkoholt fogyasztanak – valamiféle újragondolt vendéglátóhelyekké varázsolná a régi kocsmákat, ahol egész nap történik valami. Ahol el lehet fogyasztani a reggeli kávét, ebédre egy melegszendvicset, délután süteményt vagy fagylaltot, este egy pohár minőségi sört vagy bort, és mindenképpen közösségi helyként, akár kultúr-kiskocsmaként, társas- és kvízjátékos helyként vagy ínyencségboltként funkcionál. De ne ugorjunk ennyire előre!
Ulu, a Kocsmaturista Európa 32 országában járt. Jogos a kérdése, vajon mi magyarok miért beszélünk sokszor lekicsinylően erről a finom nedűről, amikor úgy rendelünk, hogy „csak egy sört kérek” vagy amikor úgy ösztönözzük a további fogyasztást, hogy „egy sör nem sör”. Jó lenne, ha mi magyarok tudatosabb és a minőségi söröket kereső európaiakká válnánk. Hogy mennyire sokszínű alkoholról beszélünk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nemzetközi minősítés 34 főkategóriát és 105 alkategóriát különít el, és ezek között még nem is szerepelnek a nők kedvencei, a desszertsörök. A magyar sörpiac csak néhány kategóriát kínál, a legismertebbek a világos lagerek, ami a megszokást szimbolizálja, pedig mennyiféle sör létezik!
Magyarországon amúgy a 19. század közepén volt legérezhetőbb a sörfogyasztás lendülete, egyrészt a filoxéravésznek köszönhetően, ugyanis a bor szinte luxuscikké vált a magas ára miatt, másrészt az osztrák befolyás is jelentős volt. Malátából egyre több sör készült, még exportra is tudtunk szállítani belőle. Ha már az osztrák befolyás… Tudták, hogy a peches ember kifejezés is ebből a korból származik? A tölgyfahordó belső felét szurokkal - németül pech-hel - kenték be. Amikor pedig a hordóból kiporciózták a sört, óhatatlanul is megjelent egy-egy szurok, vagyis pechdarabka az italban. Akinek a korsójába vagy poharába ez belekerült, értelemszerűen peches ember vált belőle.
Az Ez sör! – A sernevelőtől a sörgyárig című kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum jóvoltából került Zalaegerszegre. A sörfőzés történetétől egészen a technikájáig megtudhat a közönség minden fontos információt. A kiállítás egy izgalmas időutazás, ahol a honfoglalás korától a kézműves sörforradalomig végigkövethető a hazai sörfőzés története. Eredeti plakátok, különleges korsók, ritka tárgyak és élethű enteriőrök hozzák testközelbe a múlt kocsmáinak és sörgyárainak világát. A tárlat szeptember közepéig látogatható a Göcseji Múzeumban, addig pedig számos rendhagyó tárlatvezetés kíséri a bemutatót.
