Felfedezésre váró tudás, látványos múltidézés, randi helyszín és romantikus lányregény. A mai gimnazisták ilyennek látják a Herman Ottó Múzeum Elit Alakulat című tárlatát és Szemere-Bertalan korát megidéző kiállítását azokon a kisfilmeken, amiket maguk készítettek el a papszeri Öreg Kiállítási Épületében szerzett élményeik alapján. Kamerát ragadtak, történetet álmodtak, táncoltak, beleképzelték magukat a miskolci reformkori nemesség életébe vagy csak önmagukat adták, hogy megmutassák, milyen inspirációk érték őket a tárlatvezetéseken. Ma a videóklipp lehet az egyéni kifejezésmód egyik olyan eszköze, ami valóban közel áll a diáksághoz. Elkészítésükre a miskolci múzeumpedagógusok kérték őket azért, hogy tapasztalatot szerezzenek a Z generáció világlátásáról. Kíváncsiságuk oka, hogy éppen az 1996 és 2007 között születettek lesznek a jövő következő múzeumlátogatói.
Nekik, illetve velük kell tervezni a tereket, amikbe szívesen látogatnak és otthonosan mozognak. Sőt, akikre rá kell majd bízni a gyűjtemények sorsát. A mai muzeológusokon múlik, hogy a kamaszok, a jövő generációjának tagjai mennyire bánnak majd felelősen a régészeti, történelmi, képzőművészeti, kulturális értékekkel. Segíteni kell őket értelmezni a gyűjteményi anyagokat és együtt kell velük gondolkozni azok interpretálásán. A „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” elnevezésű EFOP mintaprojektben részt vevő közgyűjtemények éppen ennek módszertanát kívánják megalapozni tapasztalatok útján. „Szeretnénk, ha a kiállítások élővé, diákok számára élményszerűvé válnának. Ehhez meg kell ismernünk kik ők, mi érdekli őket. Nekünk pedig meg kell mutatnunk személyes – szűkebb és tágabb – környezetük értékeit; például, a Szemere-kiállítás segítségével azt, hogy ebben a térségben milyen politikai, gazdasági, társadalmi eredményei voltak a reformkornak. Jelen kell lennie a fiataloknak a múzeumokban, mert az vésődik be igazán, amit személyesen élnek át. Ehhez olyan környezetet kívánunk biztosítani, ami otthonos, hívogató.” – fogalmazott a projeknyitó rendezvényen Mlakár Zsófia történész-muzeológus, a projekt szakmai vezetője.
A témanapok formájában szervezett rendszeres múzeumi találkozások alkalmával – december végéig kétheti rendszerességgel – a diákok nem csak megismerik a tárlatokat, de meg is vitatják a gyűjteményekhez való viszonyukat. Ezek szubjektív megjelenési formái lesznek azok a filmek, amelyekből ízelítőt kaphattak a diáktársak, a múzeumi munkatársak és a sajtó képviselői a megnyitón. Később pedig bemutatják iskoláikban, ahol egyrészt felhívják a diáktársak figyelmét arra, hogy lássanak meg a múzeumokban olyan lehetőségeket is, amikre eddig nem gondoltak, másrészt pedig szaktantárgyi segítséget adjanak történelem, művészettörténet területen. A Herman Ottó Múzeum programba bevont muzeológusai bíznak abban, hogy ezzel a mintaprojekttel hozzájárulnak a diákok tanulási és továbbtanulási motivációinak erősítéséhez; valamint kapaszkodókat adnak több tudományterület élményszerű megismeréséhez.
A miskolci és a rudabányai múzeum a diákok bevonásával újítja meg fogadótereit. Együtt terveznek olyan színeket, formákat és bútorokat, amelyek látványa hozzájárul egy új múzeumszerető közönség toborzásához.
A mintaprojekt foglalkozásain a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és egy, a mentorált Bányászattörténeti Múzeum által bevont közoktatási intézmény, a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium diákcsoportja vesz részt. A megvalósításban közreműködnek az Eszterházy Károly Egyetem oktatója, Balázs Péter és hallgatói. A résztvevő intézmények közösen kidolgozott tematikája azt is szolgálja, hogy a projekt eredményei hatással legyenek a városban és a régióban élők identitástudatának erősítésére.
