A Sziget Közép-Európa legnagyobb könnyűzenei fesztiválja. Minden évben több százezer embert vonz: nem csak a szomszédos országokból, de Nyugat-Európából, sőt a tengerentúlról – az Amerikai kontinensről és Ausztráliából – is érkeznek bulizni vágyók Magyarországra. A színes és változatos zenei kínálaton túl a fesztiválozók számára a Sziget minden évben széles kulturális programlehetőséggel is készül, helyet adva a magyar múzeumi szférának is.
Egy múzeum számára egy fesztiválra való kitelepülés számos kérdést vethet fel: Megéri a múzeumnak? Lesznek érdeklődők egy zenei fesztiválon? Akad a fesztiválozók között potenciális látogatót? Egyáltalán elsődleges a látogatószám növelése?
A múzeumi Sziget-megjelenés más oldalról is megközelíthető. Mi a feladata, és milyen céljai lehetnek egy múzeumnak a fesztiválkitelepülés alkalmával? Ha azt vesszük figyelembe, hogy a szigetlakók jelentős hányada külföldről érkezik Magyarországra, jellemzően csak a fesztivál idejére, így kevés idejük marad még az arra fogékonyaknak is az ország, a magyar kultúra és történelem megismerésére, vagy akár Budapest felfedezésére. A Sziget Fesztiválköztársaság Múzeumi Negyede viszont házhoz hozhatja mindezeket!
Miért lehet érdekes a Múzeumi Negyed egy magyar fesztiválozó számára, aki korábban nem lelkesedett különösebben egy múzeumi látogatásért, de mégis betéved egy-egy sátorba? Mondhatnánk, hogy ő bármikor megnézheti a hazai kiállításokat, ismeri a kultúrát és történelmet. Adhatunk számára valami újat? A válasz természetesen: igen!
Mert mi is jut eszébe a társadalom jelentős szeletének a múzeumokról? Persze hogy a sztereotípiák: unalmas tárgyak vitrinek mögött, hosszú érthetetlen szövegek, régi és idejétmúlt dolgok. Esetükben a feladatunk megmutatni, hogy egy múzeum igenis élő, interaktív környezet, ahol a látogató észrevétlenül gazdagodik élményekkel és ismeretekkel. Egy múzeum lehet egyszerre fiatalos, modern, közvetítheti a tudósok és kutatók ismereteit közérthető és érdekes módon. Mindezek mellett sokat számít az a tény is, hogy a múzeumi dolgozókkal – akiket a közvélemény gyakran egy „porosodó” raktárban, vagy éppen a könyvkupac közepén képzel el – közvetlen kapcsolatot tudnak teremteni a fesztiválozókkal egy kötetlen, szabad környezetben.
De kikkel is találkozhattak a szigetlakók a 2017-es fesztivál ideje alatt?
A Múzeumi Negyedbe idén 10 múzeum változatos, a profiljába illő tematikával és programkínálattal költözött ki, így a magyar kultúra, történelem egy-egy szegmensét lehetett megismerni. A Negyed bejáratánál a szitizeneket a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Ikarus 556-os autóbusza várta, amely nem csak a magyar 25+-os korosztályban, de sok közép-európai országból érkezett látogatóban is nosztalgikus hangulatot ébresztett. A Capa Kortárs Fotográfiai Központ a negyedévszázados fesztivál tiszteltére kiállítást is rendezett az elmúlt 24 év színes forgatagából. A szeptembertől felújítás miatt több évre bezáró Iparművészet Múzeum többek között legendás hagymakupoláját hozta el a Szigetre, amire az arra járók kedvük szerint UV-tollal is rajzolhattak.
A Múzeumi Negyed forgatagában találkozhattunk az Aquincumi Múzeum római villát megelevenítő sátrával és látványos fegyverbemutatót produkáló hagyományőrző csapatával. A múzeum iránt érdeklődőknek a fesztivál ideje alatt minden nap vezetett séta indult a romkertbe a közeli áruház parkolójából. A Hadtörténeti Múzeumnál a méltán híres magyar huszárság első világháborús szerepét ismerhették meg a látogatók, részt vehettek erőpróbákon, és látványos ügyességi játékokban. A kArton Karikatúra És Képregény Múzeum az örök kedvenc Rejtő Jenővel jelent meg a Szigeten: a most készülő Piszkos Fred közbelép című animációs film apropóján a szigetlakók megismerkedhettek és beszélgethettek annak alkotóival, de nyerhettek a főszereplők képeivel ellátott pólókat is.
A Magyar Nemzeti Múzeum sátrában az idei év nagy történelmi évfordulóival találkozhattak a fesztiválozók: az 500 éve útnak induló reformációval és egy óriás társasjáték formájában a 150 évvel ezelőtt megkötött kiegyezés szereplőivel. Az MNM is több aktivitással és játékkal készült a Szigetre: a társasjáték mellett a szigetelők kvízezhettek, a hőség ellen legyezőt készíthettek, megkomponálhatták egyedi kitűzőiket, de akár Luther nyomán kitűzhették saját világ-, és múzeumjavító nézeteiket a sátor falára. A Természettudományi Múzeum és a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum közös sátrában Xántus János életével és munkásságával ismerkedhettek meg az érdeklődők, és választ kaphattak arra is, hogy milyen kapcsolat lehetett Karl May híres regényhőse Old Shatterhand és a magyar természettudós között.
De nem csak a Negyedben találhattunk múzeumokat a Szigeten. Kiemelt programelemként jelent meg immár második éve a Sátor Határok Nélkül: a Néprajzi Múzeum és a párizsi Bevándorlástörténeti Nemzeti Múzeum szervezésében, központi tematikául a migrációt, valamint a roma kultúrát választva. A sátorban egész nap színes és aktív programokkal várták az érdeklődő fesztiválozókat: filmvetítésekkel, beszélgetésekkel, tánctanítással, nyomon követhették a kosárfonás művészetét, vagy akár belekóstolhattak a roma ízvilágba.
A Múzeumi Negyed mögött kapott helyett a Hungarikum Falu, ahol a szigetelők az idén 50 éves Szentendrei Skanzennel találkozhattak: kipróbálhattak népi játékokat, megismerkedhettek a Skanzen történetével, a születéshez, évfordulókhoz kapcsolódó népi hagyományokkal, vagy akár ügyességükről tanúságot téve kézműves műhelyekben ajándékokat készíthettek. A Hungarikum Falu éjszakába nyúlóan várta a magyar kultúra iránt érdeklődő, vagy éppen csak arra sétáló táncoslábú fesztiválozókat hajnalig tartó néptánc tanítással.
Felmerül persze, hogy a törekvések, változatos programok és aktivitások ellenére mennyire tudják a múzeumok közvetíteni az ország kultúráját a szigetlakóknak. Mennyivel lesz tényleg gazdagabb egy múzeumi sátor látogatása után? Sikerülhet fogékonyabbá tenni az addig a magyar kultúra iránt kevéssé érdeklődőket, vagy szélmalomharcot vívunk? Hogy lehetnénk mégis hatékonyabbak? Mivel vonzhat egy múzeumi sátor még több látogatót?
Ha végigsétálunk a Szigeten, lépten-nyomon látványos, színes és feltűnő installációkkal, szobrokkal, sátrakkal találkozhatunk, így a fesztiválozókat a hömpölygő tömegen túl minden érzékszerve ható intenzív impulzus éri. Ahhoz, hogy érdekesnek tartsanak egy sátrat, annak át kell lépnie az ingerküszöböt, hogy egyáltalán betérjenek, és az adott múzeumnak lehetősége legyen felkelteni az érdeklődést.
Mire is gondolok az ingerküszöb átlépése alatt? A feltűnő és ötletes dekoráción és díszítésen túl, olyan programcsomag összeállítására, ami mellett mindenki megáll egy pillanatra. Ha már megfogtuk a látogatót, akkor is több szempontot kell figyelembe venni. Milyen aktivitást kínálunk a sátorban? Ha adunk ajándékot, akkor az mennyire egyedi? Mennyire közvetíti – ha egyáltalán közvetítetnie kell – azt az üzentet és célt, amelyet a múzeum át szeretne adni? Rendelkezik-e reklámértékkel? Elteszi-e azt majd emlékül a látogató, lesz-e rá hatással, hogy meglátogassa majd az intézményt, vagy másnap reggelre a buli hevében el is felejti? Ha nagyon kritikusak akarunk lenni, a Negyedbe kitelepülő múzeumoknak van még mit javítaniuk a fentiekkel kapcsolatban. Sok esetben a sátor belső és külső megjelenésének azt a bizonyos ingerküszöböt nem sikerült átlépnie, és mikor az ötödik kitűzőjét vagy éppen festett vászontáskáját készíthette volna el a fesztiválozó, inkább továbbállt. Nyilván sok esetben – ha nem minden esetben – ennek oka a forráshiány: tényező, egy-egy kitelepülés a magyar múzeumok költségvetését megterhelheti. A szervezőknek mérlegelniük kell, hiszen az éves múzeumi programkínálatában legtöbbször nem ez a legnagyobb esemény. Persze ebben mindig az adott intézmény dönt, jelöli meg a hangsúlyokat, miközben be kell látniuk: sokan lesznek, akik csak a buli, szórakozás, a kapott ajándék miatt látogatják a Múzeumi Negyedet, vagy éppen csak betévednek a Sziget felfedezés alkalmával. Lesznek olyanok, akik érdeklődőek, betérnek, de hamar el is felejtik. De emellett lesznek olyanok is, akik legközelebb is visszatérnek Magyarországra, beleszeretnek kultúránkba. Pontos adatokat talán csak egy közvélemény-kutatás adhat számunkra. Egy biztos: a Szigeten tömegeket nem tudunk megnyerni, de talán nem is szükséges!
Feltehetjük ismét a kérdést: megéri-e egy múzeumnak a Sziget? A válaszom egyértelműen igen! Bizonyítja ezt a Múzeumi Negyed forgataga, a lelkes érdeklődők sokasága, az évek folyamán a sátrakba visszatérők, a külföldről fesztiválozni érkező múzeumi kollégák látogatása, és persze nem utolsó sorban a szigetkarszalaggal féláron a múzeumba ténylegesen ellátogató fesztiválozók száma.
