„Szép menyecskék varrták fejér patyolatból” – idézi Petőfi Sándor Zöld Marci című versét a szolnoki Damjanich János Múzeum 2018. szeptember 20-án megnyílt időszaki kiállítása, amelynek célja a látogatók megismertetése a fehérhímzés-típusok készítésének technikai változataival. Megrendezésének hátterében azonban a múzeumi munka teljessége húzódik. A szolnoki múzeum néprajzi gyűjteményét az 1950-es évekbeli, az egész Jász – Nagykun – Szolnok megye területét érintő gyűjtések alapozták meg. A textilgyűjtemény azóta nem egyenletesen, de folyamatosan gyarapodott fehérhímzésekkel is. A múzeum történetének valamennyi néprajzkutatója – Pócs Éva, Szabó László, Gulyás Éva, Bereczki Ibolya, Bartha Júlia – szerepel a nyilvántartásokban e tárgytípus gyűjtőjeként. A tárgyszámát tekintve legnagyobb gyarapításra 2016-ban került sor, amikor a gyűjtemény egy részben tiszakürti, részben gyomaendrődi kelengye darabjaival szaporodott, már a kiállítás rendezője, Gecse Annabella révén. A 20. században sok nehézséggel küzdő, több raktári költöztetést megélt műtárgyállomány teljes revíziójára 2012–2017 között került sor, amelynek során megmutatkozott a mintegy kétszáz darabos gyűjteményi egység gazdagsága. A kiállítás – kiegészítve néhány máshonnan kölcsönzött tárggyal - erre az anyagra épül.
A fehérhímzés-technikák különbözőségének érzékelésében hatékonyan segíti a látogatót az installáció bordó alapszíne. A kiállítás látványa lényegében két rendező elv alapján válik ketté. A „megszokott” haladási irányt követve, baloldalt sorakoznak a fehérhímzés rövid történetét, készítésének eszközeit és a hímzéstípusokat bemutató tablók. Leírásaikból a látogató határozottan elkülönítheti a két nagy alaptípust: a szálszámolás és az előrajzolás után készült hímzéseket, megismerheti azok kivitelezésének tömörített munkafolyamatát, valamint elterjedésük 20. századi állomásait. A tablók témájához igazodó tartalmú vitrinekben, a már említett bordó anyagra kerültek az eszközök, majd a különböző technikákat képviselő típusok: párnahuzatokon, törölközőkön, zsebkendőkön, szekrénycsíkokon és kisebb ruhadarabokon, végül megjelenik a kereskedelmi kínálat néhány darabja a 20. század különböző évtizedeiből. Ezt a technikák bemutatását célzó oldalt egészíti ki egy kisfilm, amelyben Ország László hímző, a Népművészet Mestere mutatja be a fehérhímzés eljárásait, öltéstípusait. A több látószögből rögzített film segítségével az öltések tanulhatóak, elsajátíthatóak akár gyakorlott hímzők, akár kezdők számára.
A kiállítótér másik oldalának rendező elvét a fehérhímzéses textíliák funkciója jelenti.
A gyűjtemény legtöbb darabja mindennapi - hétköznapi vagy ünnepi - használati tárgy volt. Ezt a kiállítás bölcsővel, vetett ággyal, fehérhímzéses darabokkal teli, nyitott szekrénnyel és egy ravatalt jelképező halotti lepedővel érzékelteti.
„(…) szerepet kapott az élet nagy fordulói során is, elkísérte használóit a bölcsőtől a koporsóig.”
A két oldalt elválasztó falon két oltárterítő kapott helyet – jelezve a hímzéstípus szerepét a szent terekben is.
A terem közepe a múzeumpedagógiai foglalkozások helye. Ezek segítségével a múzeumpedagógus kollégák tapasztalati úton, kézbe is adva néhány demonstrációs tárgyat, kicsiket és nagyokat egyaránt megismertetnek a varrás és hímzés eszközeivel, alapjaival. Aki azonban el szeretne sajátítani néhány technikát, kézműves foglalkozás keretein belül gyakorlatban is kipróbálhatja a kiállításban megismert hímzéstípusokat.
A tárlat kiegészítője egy, kizárólag a múzeumi gyűjtemény darabjait bemutató tárgykatalógus. Ez a kiadvány azért különösen fontos, mert az évtizedek során összegyűjtött mintegy 200 műtárgy nagy része a kiállításban nem teljességében látható, hanem – kelengyévé rendezve – a már említett ruhásszekrényben kapott helyet. A katalógus azonban minden gyűjteményi darabot leltárkönyvi adatokkal és aprólékos leírással, továbbá teljes- és részletfotóval mutat be. A szebbnél szebb textileket felsorakoztató összeállítást megelőzi egy rövidebb előtanulmány a fehérhímzés történetéről, az ahhoz szükséges eszközökről, főbb típusairól, amelyekről ugyan röviden-tömören beszámolnak a kiállítás tablói, a katalógusban azonban részletesebben tájékozódhat az érdeklődő.
A tárlat bejárata mellett a múzeumlátogatók kipróbálhatják a drukkolást, mint munkafolyamatot, így egy egyedi, monogrammal ellátott díszzsebkendővel térhetnek haza, amit otthon ki is hímezhetnek.
Ha a kiállítás üzenetét egyetlen tárgyba kellene sűrítenem, azt leginkább az emberi élet fordulóinak egyikét jelző bölcsőre terített keresztelőpaplan jeleníti meg. A tárgykatalógusban a következőket olvashatjuk a mintázatáról:
(…)„Gyolcs alapanyagú angol madeirás, rececsipkével szegett paplantakaró. A teljes díszítmény kézzel készült.”(…)
Ezt követően a leírásban a minta precíz részletezése következik, milyen motívumok alkotják és azok milyen technikákkal készültek.
A tárlat Szolnokon 2018. december közepéig látogatható, azonban annak sem kell csüggednie, aki addig nem tudja megnézni, ugyanis 2019-ben vándorkiállításként Törökszentmiklóson, Tiszafüreden, Karcagon, Mezőtúron, és Makón is bemutatkozik majd.
