Jelen tanulmányban három városban tartott, hat tárlatvezetés eseményét foglalom össze, mely vezetéseket felajánlottam az érdeklődőknek, és azokat direkt az érdeklődők interaktivitására alapoztam.
ELMOZDULÁS AZ ÁLTALÁNOSTÓL
„Aki nem mer kibújni a csigaházából, igazán sajnálom. Ez mindig nehéz. Pláne első alkalommal! Aki hajlandó belemenni, nagyon jól érzi magát. Egy felfedezés a saját elméjében. Ezt megfigyeltem.”- írta üzenetében az egyik hatvanas éveiben járó, képzőművészetért rajongó hölgy a tavalyi, szegedi önálló kiállításomhoz szervezett interaktív tárlatvezetésem utáni napokban.
Miért ragaszkodom ahhoz, hogy a felnőtt látogatókat egyre inkább cselekvésre, a művekről alkotott egyéni megnyilvánulásokra késztessem képzőművészeti kiállításokon?
Mert határozottan, felelősségteljesen feladatomnak érzem segíteni őket. Mert tanulmányaim, végzettségeim és gyakorlatom alapján egyre fontosabbnak tartom a művészetközvetítés ezen formáját. Következetesen szervezek, rendezek ilyen jellegű eseményeket és kivétel nélkül mindig hittem is benne, hogy értő, vállalkozószellemű közönséget köszönthetek a kiállítótérben.
Tudjuk, akár magunkról is, hogy a tárlatnézőnek mindig van konkrét véleménye, tudása, képzettársítása, csak nem mondja ki és nincs is módja ennek kifejezésére egy hagyományos tárlatismertetés során. Én éppen ezeket a csendességbe záródott szavakat, mondatokat, a képpel folytatottdiszkrét vagy heves belső monológokat szeretném kimondottá tenni. Olyan szituációkat kívánok teremteni a kínált feladatok segítségével, amelyek a művek komplex módon történő, élvezetes megismertetését, átélésétszolgáljáka művészettel kialakult kapcsolat által.
Tapasztalataim alapján az interaktív tárlatot vezető személy és a résztvevő is, tehát mindkét fél kölcsönösen gyarapodik a párbeszédekből, megoldott feladat-helyzetekből. Mindig a közönséggel való kapcsolattartás és edukáció érdekében dolgozom ki interaktivitásra motiváló koncepcióimat. 2007 óta negyedik alkalommal kaptam a lehetőséget, hogy Szeged egyik leglátogatottabb kulturális terében, a Somogyi-könyvtárban rendezzek kamarakiállítást.
A SOMOGYI
A képzőművészet intézményrendszeréhez tartozó speciális kiállítóhelyeken kívül Szegeden több olyan, tárlatok megrendezését biztosító kulturális intézmény, aula, épületrész, terem, falfelület létezik, ahol évtizedek óta készséggel, a művészetet támogatva biztosítanak bemutatkozási lehetőséget képző- és iparművészeknek. A művészetkedvelő közönség egyenértékűnek tekinti ezeken a helyszíneken megvalósuló kiállításokat a művészeti galéria közegében megvalósuló tárlatokkal. Ilyen közkedvelt és kiemelkedően minőségi helyszín városunkban a Dóm téren lévő Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár I. emeleti közösségi tere. A kiállítókat meghívás vagy jelentkezésük alapján fogadják és úgy, mint egy Galériában, akár 1-3 évre előre egyeztetnek a művésszel a tárlat létrehozásának időpontjáról. Minden alkotónak egy teljes hónapon át látható az anyaga. A Somogyi könyvtár munkatársainak tájékoztatása alapján 1988-ban épült meg az emeleten az a két falfelület, amely biztosítja a függeszthető kamarakiállítások helyét .Néhány éve a legmodernebb függesztési rendszert alkalmazhatják műveik gyors, praktikus installálásánál a szegedi és más városokból invitált művészek. Egy kis statisztikai áttekintés az 1986-2021 között rendezett kiállításokról: a tárlókba helyezve 356, a zeneszoba falán felfüggesztve 20, az első emeleti kiállítófalra felfüggesztve 354 kiállítás került megrendezésre. A számok is bizonyítják a munkatársak folyamatos, korrekt, professzionális szakmai munkáját. A megnyitókról az intézmény PR referensének jóvoltából a média is értesül. Az interjúknak köszönhetően köztudatba kerül a kiállítás, így az alkotó személyéről, műveiről értesülhetnek az emberek. Az első emelet a művészeti könyvtár területe, ahol kulturális rendezvények, előadások létrehozására is nagyszerű lehetőség nyílik évtizedek óta méghozzá a legkorszerűbb technikai és készséges humánfeltételek kíséretében.
TÁRLAT MEGNYITÓ NÉLKÜL
Ebben a számomra értékes környezetben volt megtekinthető 2020 októberében új, önálló kiállításom. Megnyitót ez alkalommal nem terveztem, inkább három tárlatvezetést szerettem volna tartani érdeklődő képzőművészet-barátoknak, akik szívesen együttműködnek velem, bíznak bennem, reagálnak minden feladatomra. A három alkalmon összesen közel harminc fő vett részt, két vidéki városból is érkeztek vendégek. A résztvevők jelezték, hogy mostani meghívásomnál motiváló volt számukra az is, hogy a kiállítás kreatív bemutatását én magam, az alkotó dolgoztam ki és megismerhetnek ilyen tekintetben is, nemcsak az alkotásaim tanúskodnak rólam.
TÖBB MINT VENDÉGKÖNYV
A kép befejezésének pillanatától kezdve az alkotó kilép a létrehozás bensőséges, eufórikus állapotából. A képépítkezés az örömökkel, elakadásokkal, útkereséssekkel együtt már emlékké, múlttá válik, a művész fokozatosan külső szemlélője lesz művének. Egy alkotó sosem lehet saját tárlatának kizárólagosan objektív szemlélője, ez vitathatatlan, a szubjektivitás kitörölhetetlen tény marad. Azonban bizonyos formák, módszerek alkalmazásával kísérletet lehet tenni egyfajta kettőség, a szubjektív-objektív minőség megélésére. Az interaktív vezetések okán egyszerűen szem- és fültanúja szerettem volna lenni alkotásaim a publikum szemüvegén átszűrődő újra keretezésének, a képeim mentén kialakuló gondolatok születésének, érzelmi csatolásoknak. Célzatosan vállaltam fel a program levezetését. Szerettem volna megtudni, mit nyújt egy-egy mű a nézőnek.
Jelen vagyok. Munkáltató feladataimra a közönség visszacsatolását várom, fogadom, konstatálom. Pusztán akkor, abban az időintervallumban foglalkozom a kinyilvánított, képeimre vonatkoztatott gondolatokkal. Pedagógiai-pszichológiai eredményként kezelem mindegyiket, abszolút nem befolyásolnak későbbi alkotásaim létrehozásánál. Egyáltalán nem keresek bizonyosságokat. A szituáció működtetése és működése a lényeges. A közönség, a kapcsolat a lényeges. Az érzelmi-értelmi kibontakozás szép pillanatait, párbeszédét élhettük meg az alkotó-befogadó aktivitások során. Előálltam többféle, önálló véleményformálásra koncentráló feladattal, melyre gördülékenyen reagáltak a résztvevők, mindenki igyekezett elmondani a felvetett szempontok alapján válaszát.
Sok évre tehető galériamunkám során a tárlatvezetésekre készülve, több órát a termekben tartózkodva, a vezetések koncepcióján gondolkodva, képelemzéseket készítve többször felfigyeltem privát tárlatnézők egymás közötti szóváltására, amelyek hihetetlenül bizalmasak, tipikusak, néha túl egyszerűek, néha humorosak, néha elfojtottak, máskor bizonytalankodók, vagy szigorúak, akár vitriolos hangvételűek voltak és folytathatnám a jelzők sorát. Szinte felcímkézték gondolataikkal a műveket. Láthatatlan szavak, kifejezések.
A saját tárlatomon arra a kísérletre vállalkoztam, hogy láthatóvá teszem a tárlatnézők gondolatait. Ez az aktivitásra hívó feladat a záró, harmadik alkalom jelentőségteljes mozzanata volt. Pozitív és negatív értékítéleteket egyaránt írtam a kis lapokra, sőt üres lapokat is biztosítottam, ha a látogató nem talált volna az ízlésének megfelelő aktuális gondolatot a címkék között. A feladat könnyű volt, mert sokszor hallott és bevésődött szavakat, kifejezéseket gyűjtöttem össze, tehát előre megfogalmazott vélemények sokaságát tálaltam, amelyek kiválasztása gyors döntést igényelt csupán. A tevékenység lendületet és változatosságot hozott a kis csoportba, sürögtek-forogtak az asztalra kitett címkék körül az emberek, keresgéltek; aktivitás, vidámság, oldottság kerekedett. A műveket már látták, volt benyomásuk róluk, ezért rövid töprengés után már választottak is, és kezdetét vette a képekhez rendelt vélemények kifüggesztése. A választási lehetőségek közül néhányat felsorolok itt: épp pár napja jártam hasonló helyszínen / Ez egy táj? / a képnek semmi köze a címhez / félelmetes részleteket rejt / kár, hogy nincs egy csendélet sem ezen a tárlaton / semmit nem vált ki belőlem / teljesen belefeledkeztem / üde / magammal vinném/ fogékony vagyok az ilyen színvilágú képekre / ez Ale Ildikó jellegzetes világa / ilyet én is tudok / De szép! / megnyugtat / drámai / bekerültem a kép áramlásába / marasztaló / lenyűgöző / egyáltalán nem látom, nem értem, mit akar ábrázolni, de így is tetszik / kicsit gondolkodnom kell rajta, mi is akar ez lenni / múlt és jelen találkozása / a vonalak sokasága és ritmusa mozgalmassá teszi képet / érzem a levegő illatát / a hullámzó vonalak szinte dallamokat idéznek meg / Ebben mi a művészet ??? stb..
Bizonyos mértékben névtelen volt a címke illesztés, csak utólag a fotók alapján látható, ki, melyik képpel és milyen feliratokkal dolgozik. A folyamat lezárásakor elmentünk mindegyik képhez és megnéztük a műveket címkéikkel együtt. Néhányan az alkotások előtt megindokolták szövegválasztásukat és a művekhez még újabb érzéseket, egyéb gondolatokat is fűztek verbálisan. Számomra alkotóként és művészetpedagógusként is nagyon különleges élmény volt meghallgatni ezeket az okfejtéseket. Látva az érdeklődők nyíltságát, önkifejezésükben tapasztalt fejlődésüket, bízom benne, ezután még felszabadultabban és tudatosabban gondolkodnak klasszikus és kortárs képzőművészeti alkotásokról.
MŰVÉSZETI KIRÁNDULÁS KECSKEMÉTRE
A Leskowsky Hangszergyűjteményben, Szabó Dávid alkotása
Kecskeméten már jártam a Leskowsky Hangszergyűjteményben, azonnal elvarázsolt a különböző hangszerek formai szépsége, ódon jellege, változatossága, a hangszerek sokaságából kialakult esztétikus tér. A programajánlatom között szerepelt a különleges helyszín, ahová a csoporttagok érdeklődéssel várták a belépést.
Éld át a hangok születését, és próbálj ki valamit, amit még soha azelőtt! –olvasható a gyűjtemény honlapján. Közel egy órát töltöttünk itt, ugyanis a hely magasan kvalifikált munkatársa egyik hangszert a másik után szólaltatta meg és kiváló pedagógiai érzékkel igyekezett bevonni ebbe bennünket is. Legtöbbször a csoport gyermek tagja, Dávid élt a lehetőséggel, és mindannyiunk meglepetésére itt derült ki róla, hogy mennyire jó adottsága van fúvós hangszerek megszólaltatásához, egyébként hegedülni tanul. Élményéből itthon egy szép pasztellkép született.
2021 szeptemberében a Katona József Múzeum Cifrapalota kiállítóhelyének képzőművészeti gyűjteményével szerettem volna foglalkozni interaktív vezetés formájában. Néhány éve intézményen kívüli múzeumpedagógus vagyok. Barátok, közeli ismerősök társaságában, kifejezetten néhány főből álló csoportban utazunk és tekintjük meg a kiállításokat. A régió jelentős gyűjteményeit tudhatja magáénak Kecskemét. A programom célja a Cifrapalota II. emeleti értékes képzőművészeti anyagának megismertetése volt (Tóth Menyhért, Farkas István, Nagy István, Mednyánszky László, továbbá a Kecskeméti Művésztelep alkotóinak bemutatása).
Ale Ildikó, Cifrapalota I-VII. 2017 / papír, pasztell / 100 x 70 cm
2017-ben Átrajzolt terek címmel nyílt kiállításom Kecskeméten. Az egyéni tárlat gerincét a hét képből álló 100 x 70 cm nagyságú, pasztell technikával alkotott Cifrapalota sorozat alapozta meg. A művek fotóit magammal vittem, hogy a résztvevőkkel láttassam az inspirációt adó épület és a művészi átlényegítés közötti viszonyt.
A Tóth Menyhért kiállításon, Cifrapalota
Tóth Menyhért festőművész életének ismertetésére és kiemelkedő műveiből rendezett kiállításrészre szántam a legtöbb időt. „Az 1970-es években vásárlások útján, az 1980-as években pedig a művész felesége, Lándori Angéla hagyatékából jutott a kecskeméti gyűjteménybe annak máig legnagyobb és legteljesebb egysége, Tóth Menyhért életműve. A több ezer tételt számláló kollekció vonala a főiskolai rajzoktól a kései munkákig ível, és a főművek mellett megannyi rajzot, vázlatot is magába foglal, a teljes palettát nyújtva a miskei művész különös festői világának.”- ad tájékoztatást az intézmény honlapja.
A program lehetővé tette a festészeti gyűjtemény remekeiről történő gondolkodást, interaktivitás megteremtését. Ehhez néhány gondolatébresztő feladattal biztosítottam a szellemi, vizuális kiteljesedést. Az épület elegáns termének, a Pávás teremnek és az időszaki kiállításoknak is figyelmet szenteltünk. A szecessziós stílusú kiállítóhely jelenlegi tárlat kínálatában a képzőművészeten túl a régészet és az iparművészet is szerepel.
Ismerve a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum állandó kiállításait is, tematikai kapcsolatot akartam teremteni a két város között a következő programmal. A Tóth Menyhért téma hódmezővásárhelyi folytatására irányítottam a figyelmet, a négy résztvevő meghívása már itt megfogalmazódott bennem.
INTERAKTÍV CSALÁDI MÚZEUMPEDAGÓGIA AZ ALFÖLDI GALÉRIÁBAN
A kecskeméti csoportból két fő számára volt alkalmas a felkínált időpont, hogy újabb ismeretekkel bővítsék tudásukat Tóth Menyhért egyedi és különös festészetéről az Alföldi Galériában. A Tornyai János Múzeum Képzőművészeti Gyűjteménye őrzi Tóth Menyhért festőművész hagyatékának több mint negyven alkotását, amelyek nagy része az Alföldi Galéria emeleti, Az Alföld művészete című állandó kiállításán tekinthető meg.
A kilenc éves Dávid és édesanyja rendszeresen vesznek részt művészeti eseményeken. Két érdeklődővel foglalkozni egy kiállításon rendhagyónak számít munkásságomban. A megtervezett folyamat szerint haladtunk, azonban néha túl felnőttes volt a beszélgetés Dávid megjegyzése szerint. Feltétlenül reagálni szándékoztam megjegyzésére, ezért külön csak vele foglalkoztam egy ideig. A képekkel kapcsolatos, mérlegelésre ösztönző kérdéseket intéztem hozzá. A kisfiú válaszai alapján megbizonyosodhattam helyes szövegértelmezéséről. Megnyugtató volt, hogy most már sikerült mindent tökéletesen közvetítenem. Valamennyi részletében nagyon bensőséges, személyes élménnyé alakult a festő képeiről szóló múzeumpedagógiai délelőtt.
Másik alkalommal egy összetartó, kedves, háromgenerációs család vett részt 2021.10.17-én, vasárnap délelőtt az Alföldi Galéria állandó kiállításának Tóth Menyhért termébe tervezett interaktív tárlatvezetésemen. A nagyszülők Makóról utaztak át Hódmezővásárhelyre, gyermekeik és unokáik Szegedről, ahogy jómagam is. Az unokák, Róza és Ida A zene és én III. társművészeti gyermekrajz projekt alkotói voltak. Az az inspirációm támadt, hogy az ő nagyobb családjukkal is megvalósítom a művészettörténeti ismeretszerzést fejlesztő programomat! Hidak, amelyek érzékelhetően összekötnek bennünket: a kultúraszeretet, a gyermekszeretet, az új élmények megélése iránti vágy, és az a szándék, hogy az élethosszig tartó tanulás jegyében a lehető legtöbbet tegyük meg önmagunkért.
Nagylétszámú múzeumpedagógiai családi napot éveken át tartottam Szegeden, azonban most szándékoltan egy-egy családdal szerettem volna dolgozni. Biztos voltam benne, hogy a személyesség még nagyobb eredményeket fog generálni több vonatkozásban. Gördülékenyen történt minden, aktív figyelemmel fogadták ismertetéseimet, megfigyelésekre ösztönző feladataimat, ugyanilyen kíváncsisággal vártam én is válaszaikat. Kedélyes közegben folyt a munkánk. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy a 90 percre tervezett időtartamot jóval meghaladtuk, így 150 perces közös kulturális program kerekedett találkozásunkból.
A kiállítás tagolt teremszerkezete ideális volt minden tekintetben: lehetőséget adott szeparált, elmélyült megfigyelésekre, és a visszacsatolások előadásánál sem volt zsúfoltság a választott kis térrészben. Minden lehetőség adott volt a soron következő családtag meghallgatására a művek előtt. A program két utolsó részére másfajta fókuszt helyeztem, mindenkitől kértem, hogy egyik családtagjának írja le egy kis papírra 3 szóban vagy egy rövid mondatban azokat a róla alkotott észrevételeit, amelyek az új szituációkban születtek és szépnek, fontosnak, értékesnek talált a másik galériamunkájában. A nagymama két lányától és egyik unokájától kapott levelet. Egyik lánya véleménye édesanyja megnyilvánulásairól: Anyuka! Nagyon összetetten, kifejezően fogalmaztad meg a gondolataidat, benyomásaidat. A másikat itt írom: Anyuka feladatorientált, összeszedett gondolatokkal képes kifejezni önmagát, szinte teljes képelemzéseket adott. Rozi a nagymamájáról: Költői vagy és színes!
A záró feladatba is mindannyian aktívan belemerültek nagy örömömre. Kihagyhatatlannak éreztem azt a dátumra vonatkozó véletlenszerűséget, azt az aktualitást, hogy éppen ezen a napon, október 17-én rendez aukciót a Virág Judit Galéria. Átlapozva online katalógusukat pár nappal előtte fedeztem fel, hogy 5 Tóth Menyhért remekmű kerül kalapács alá néhány óra múlva. Az egyik tételt, a Palántázó c. képet választottam ki, magam elé idézve a festményt, emlékezetből néhány mondatban szemléletes képleírást adtam az alkotásról, ennek értelmezése alapján kértem a mű vázlatrajzát. A beazonosítás is pillanatokon belül megtörténhetett egy telefon segítségével, mivel a közösségi oldalamon megosztottam az általam nagyrabecsült festményt, így rákeresve máris összehasonlíthattuk, hogy a rajzok kompozíciója, vonalvezetése, a két figura térhelyzete, hasonlít-e az eredeti műre. Az elmondás alapján bemutatott festményt jól értelmezte minden résztvevő, a papírlapokon helyesen idézték meg a kép legfontosabb képi elemeit.A játékos feladat bizonyítja, hogy a különös kihívás megoldható, mert ambícióval, koncentrációval, szeretettel remek pár perces vonalrajzok születhetnek olyan felnőttektől is, akiknek nincs az ábrázolás gyakorlata a mindennapjaikban!
„A szeretet emeli föl az embert.” - vallja Tóth Menyhért.
Ott, művei között és által velünk is így történt.
Kiállítótéri munka a Tóth Menyhért teremben, Alföldi Galéria
FOLYTATÁS KOMMUNIKÁCIÓS LAPOKON
A program sikeressége és a résztvevők maximális partnersége arra ösztönzött, hogy pár héttel később egy kommunikációs lapot küldjek el a közreműködők e-mail címére. Foglalkoztatott, hogy bizonyos idő után, miként őrzik magukban a hallott információkat, az esemény élményét. Átgondolt, komoly értékeléseket kaptam 12, alapos kifejtést igénylő kérdésemre. A teljes anyagból részleteket emelek ki. A résztvevők válaszát a kérdések alá csoportosítottam:
Mi volt a legemlékezetesebb életrajzi rész Tóth Menyhért életéből az Ön számára?
• A hihetetlen emberszeretete, ahogy az őt ért bántások után is szeretettel fordult azok felé, akik megbántották. Például, amikor az anyukája leköpte a képét, mert nem ment gyomlálni. Számomra elképzelhetetlen és hihetetlen ez az alázat.
• Az őstehetség kibontakozik a legkeményebb körülmények között is.
• A lábának az elvesztése, hogy elfagyott a templomi munkák következtében.
• Az, hogy nagyon kedves volt.
• Ahogy az anyukája bánt vele egyszer festés közben, megalázta,mégsem haragudott rá.Nagyon tanulságosnak tartom.
• A legemlékezetesebb, hogy templomot festett.
• Amikor az anyja megdolgoztatta annak ellenére, hogy elvesztette a lábát.
Melyik Tóth Menyhért alkotás lett a kedvenc műve a gyűjteményből?
• Sajnos nem emlékszem a címére. Az első, amit kielemeztünk, a két alak és a ló képe, a Segítség, vagy valami hasonló volt a címe. A Konyhában című is tetszett. A képekre emlékszem, a címükre nem.
• A Tanyán című kép, illetve a teheneket az istállóban ábrázoló festmény.
• A gyártelepről készült kép, illetve a konyhában ülős kép.
• Amikor ott ül a konyhában az a kerekfejű emberke.
• A Teknőcember c.kép! Valahogy magammal vittem a lelkemben. Miután beszéltünk róla, rájöttem, mit is üzen ez a kép. Ha rágondolok, érzem, hogy a Teknőcember az isteni fény védelme alatt biztonságban van, de nehéz is egyszerre. Elbújhat a páncél alatt,megnyugtató érzés.Csodálatos egyszerűség, ha lehet ezt mondani.
• Kedvenc művem…a tehenes…sok tehenet láttam, a természetesség tetszett.
• Egy női arc, ami nagyon férfiasan nézett ki, és bámult rád.
Milyen hatást gyakorolt Önre kedvenc műalkotása?
• Nagyon tetszett. Nem ismertem korábban a művészt, de azóta utána is olvastam kicsit és másoknak is meséltem róla. Szóval azt gondolom, nagy hatással volt rám.
• Megragadott, a színhasználata nagyon különleges volt.
• Konyhás kép: szuggesztív kép, egyfelől mérhetetlen nyugalom árad belőle, egyfajta beletörődött, derűs várakozás, mintha az örök gyermeki én várna a készülő ételre vagy az érkező szülőre.
• A körtől olyan boldogság jut eszembe, de közben kicsit szomorú, ahogy vár a mamájára.
• Dominál, uralkodik a néző felett, az ember tudja, hogy ő a főnök.
Melyik feladat tetszett a legjobban a galériamunka során?
• Az utolsó, a műleírás alapján rajzolós.
• Megragadott, a szín használata nagyon különleges volt.
• Amikor külön dolgoztunk egy-egy soron, adott kérdésre választ keresve, utána pedig mindenki elmondta a benyomásait, véleményét.
• Amikor a képről kellett írni külön Rozival.
• Amikor kaptunk Kecskeméten fotókat a festményeidről,és ki kellett találni, hogy hol is van a Cifrapalotában.
• Amikor elemezni kellett a konyhás képet.
Milyen hozadékkal járult hozzá ez a munkáltató feladat az Ön tárlatjelenlét-közérzetéhez és tudásgyarapításához?
• Érdeklődés, izgalmas feladatnak tartottam.
• A megadott szempontok szerint ábrázolni a Tóth Menyhért képet, és utána összehasonlítottuk.
• Érzelmi töltődés, különleges családi élmény volt.
• Rengeteg háttértudást adott, egy konkrétabb kontextusba helyezte a képeket, közelebb vitt a megértésükhöz.
• Jókedvem lett tőle.
• Amikor Hódmezővásárhelyen kellett beszélni a kedvelt képekről, és az egészről. Megosztani másokkal azt, ami megérintette a lelkemet. Tartalmas időtöltés volt, minőségi idő modern világban. Egyszerűen szenzációs, lelki üdülésnek tartottam.
• Jobban megértettem a képet, mert fel kellett térképeznem.
Milyen vonatkozásban jelentett Önnek újdonságot a galériában töltött interaktív, többgenerációs családi nap?
• Tetszett a program, annyira sok újdonságot a családot tekintve nem tartalmazott. Mindenki olyan volt, ahogyan ismerem. Maga a művész és a művek voltak újdonság és nagyon tetszettek.
• Megismertük Tóth Menyhértet, felkeltette az érdeklődésemet iránta, utána is néztem az interneten, több képét is megnéztem.
• Nagyon jó volt a szüleimet, testvéremet ilyen helyzetben látni, hogy mennyire nyíltan állnak hozzá a feladatokhoz, hogy bátran és összeszedetten el tudják, merik mondani a véleményüket egy-egy képről. Ez szerintem csak egy ilyen szűk, biztonságos, elfogadó környezetben történhetett meg. Ehhez kellett a tárlatvezető kíváncsisága, és nyitottsága, hogy ilyen légkört tudott teremteni, ahol mindenki elmerte mondani a véleményét.
• Judit mami nagyon okos volt, mindenki nagyon okos volt.
• Hogy kevesen voltunk.
• Közelebb kerültem családtagjaimhoz, és örültem, hogy megismerhettem ezt a fajta festészetet is.
Szeretne más alkalommal is részt venni kizárólag az Ön családtagjaiból, esetleg barátaiból álló kislétszámú, interaktív tárlatvezetésen?
• Igen, valószínűleg igen, de azért függ attól, hogy kikkel.
• Nem lenne ellenemre. Remek családi program, ami során új ismereteket is szereztünk.
• Szívesen részt vennék újra. Minőségi időtöltés, ahol nem csak kulturális élményt, tárgyi ismereteket szerezhetünk együtt, de egymásról is sokat megtudunk. Igazán különleges élmény, biztos vagyok benne, hogy a gyerekekben is nyomott fog hagyni, emlékezni fognak rá, amikor így a mamiékkal közösen voltunk egy kiállításon.
• Igen, persze. Fontosnak érzem mindkettő múzeumban töltött időt. Más alkalommal is szívesen résztvennék akár családdal és barátokkal,akár más ismerősökkel is.Szerintem kislétszám esetén is,de nagyobb számban is ez a fajta interaktivitás tovább visz minket olyan kommunikációs mezőre, amely nem mindennapi.
• Máskor jobb lenne, ha többen lennénk, 5-6 személy.
• Igen, mert jó volt és élvezetes volt eltölteni az időt a tárlatvezetésen, és családomat is látni, hogyan viselkednek egy ilyen helyzetben.
• Tetszett a program, de egy-egy elemzés annyira személyes tud lenni, hogy nem mindenkivel osztanám meg a gondolataimat szívesen.
• Jól éreztem magam, szépek voltak a képek, szeretek kiállításon lenni.
Milyen alapvető különbséget tapasztalt a feldolgozás, tudásszerzés vonatkozásában az eddigi szemlélődő tárlatlátogatásai és a mostani interaktív, azaz a tárlatnézőt tevékeny részvételre ösztönző formája között?
• Teljesen más a kettő, kb. összehasonlíthatatlan. Ez sokkal informatívabb. Sokkal több információt szereztem és örültem egy két közös elemzésnek, magyarázatnak, nekem nagyon sokat segített.
• Más szemszöget kaptunk irányított tárlatvezetés során, plusz háttérismereteket is.
• Sokszor az az érzésem egy klasszikus tárlatlátogatáson, hogy csak úgy átfolyik rajtam, lesz egy alap benyomás, hangulat, lehet, egy-egy ikonikus kép megmarad, beég, de ezek mind nagyon személyes magánélmények. Ezzel szemben ez egy sokkal közösségibb élmény volt, ahol az interaktív feladatoknak köszönhetően sokkal több információ jutott el, maradt meg az életműhöz, a képekhez kapcsolódóan. Biztos vagyok benne, hogy sokkal kevésbé értettem volna meg, szólított volna meg ez a fajta „fluid” ábrázolásmód, ha nem tudom kötni, nem tudok ennyire belehelyezkedni a festő helyzetébe.
• Sokkal érdekesebb volt így, barátságosabb is.
• Szerintem a passzivitást és a felületességet elűzte. Nem voltunk egyedül, úgy éreztem mintha kisgyerek lennék, akinek Ildikó fogja a kezét és megmutatja azt a világot, ahogy teremtették a festőművészek.És az okokat,ami miatt így lett. A háttér.
• Így jobban meg tudom ismerni az alkotót, jobban el tudok mélyülni a kiállított alkotásokban.
Összegzés
A vállalkozó szellemű tárlatnézők különböző fejlesztő módszerekkel történő bevonása a kiállítás feldolgozásába hatékonynak bizonyulta programokon. Az elméleti és kiállítótéri felkészülések után a program megtartása, realizálásafogja beteljesíteni tervezésünket. Meglátásom szerint egy interaktív tárlatvezetés célkitűzéseit a következő szempontokra ésszerű építeni az eredményesség jegyében, mely szempontokat a múzeumpedagógus-tárlatvezetőnek tanácsos szimultán figyelembe vennie. A következő komponensekre gondolok: a tárlatvezetés folyamatának megtervezése, elméleti-gyakorlati munka felépítettségének differenciálása, felkészültség bizonyítása, kapcsolattartás a résztvevőkkel, időbeosztás, pedagógiai ötletek és módszerekadott tárlatra érvényes vetületei, empátia, váratlan szituációk megoldása, feladatokkal kapcsolatos elvárások érthető közvetítése, időbeosztás szerinti munka,párbeszéd kialakítása, visszacsatolás biztosítása, hiteles értékelés és bátorítás, résztvevők korosztályának megfelelő nyelvi kommunikáció stb.
A családi nap viszonylatában külön kommunikációs problematikát jelenthet, hogy gyermek és felnőtt egyidőben van jelen, ezért meg kell találni azt az ismeretátadó szóhasználatot, ami a gyerekek számára világosan értelmezhető szakmai nyelvezetet fed le.
Ha munkánkat maradandó emléknek és innovatívnak is minősítik a csoport tagjai, beláthatjuk, hogy mindkét fél számára gyümölcsöző képzőművészeti kulturális esemény jött létre.
Ale Ildikó
festőművész, független múzeumpedagógus szakember
www.aleatelier.hu
Borítókép: Részlet a Somogyi-könyvtárban rendezett önálló kiállításomból interaktív tárlatvezetés
után, 2020. október, Fotó: Rómer János
Cikk-és honlapajánló:
https://www.delmagyar.hu/kultura/helyi-kultura/a-lelken-szuri-at-a-valosagot-ale-ildiko-6914035/
https://tiszatajonline.hu/kepzomuveszet/ale-ildiko-festomuvesz-kiallitasa/
https://muzeum.kecskemet.hu/cifrapalota/
