Mintegy 4500 évvel ezelőtt egy őskori nép a világ egyik legmaradandóbb műemlékét alkotta meg a mai Salisbury Plain területén, Angliában. A Stonehenge rejtélye, hogy ki és miért építette, azóta is foglalkoztatja az emberek képzeletét. A British Museum ezt a történetet szeretné feltárni A Stonehenge világa című átfogó kiállításával, amely a híres kőkört megépítő társadalmat, valamint kultúrájukat - művészetüket, vallásukat és életmódjukat mutatja be.
„A Stonehenge olyan közismert építmény, melyről emberek úgy érzik, hogy bizonyos értelemben, már eleget tudnak róla... Az emberekről, akik építették és akik ebben a korban éltek, általában csak keveset tudnak” – mondta Jennifer Wexler bronzkori régész, a kiállítás kurátora. „Amit igazán szerettünk volna elérni ezzel a kiállítással, az az, hogy a Stonehenge-et a kor kontextusába helyezzük, és olyan régészeti leletekre összpontosítsunk, amelyek ehhez a tágabb értelemben vett világhoz kapcsolódnak.
Ezek közé a leletek közé tartoznak olyan lenyűgöző aranytárgyak - amelyek közül néhányat nemrégiben találtak-, mint például a 3000 éves shropshire-i napfüggő, vagy bulla, amelyet egy névtelen fémdetektoros fedezett fel egy mocsárban 2018-ban. A feltehetően egy ír aranyműves által készített, a napsugarakat idéző dombornyomott mintával ellátott, jó állapotban fennmaradt ékszer 2020 márciusában került a British Museum gyűjteményébe.
Burton Agnes-i krétadob, kréta golyó és csonttű (i.e. 3005-2890) © British Museum
Ezen kívül a kiállításon debütál az 5000 éves Burton Agnesi krétadob is, amelyet a múzeum az ország egy évszázada felfedezett legfontosabb őskori műtárgyaként emleget. Olyan művészi motívumok vannak rajta, amilyeneket az írországi sírokon, de az Orkney-szigeteken (egy észak-skóciai szigetcsoport) található házakon is láthatunk.
A kiállítás leglátványosabb tárgya talán az egyedülálló és méltán híres nebrai korong, amelyen az éjszakai égbolt fényes kék bronztérképe aranyszínű Nappal és félholddal látható. A bronzkorongot Észak-Németországban készítettek mintegy 3600 évvel ezelőtt (bár a datálással kapcsolatban a régészek közt vannak viták). A nebrai korong lényegében ez a kozmosz első térképe, olyan megfigyeléseket rögzít, amelyeket például a Stonehenge-nél is el lehet végezni.
A nebrai korong, Németország (i. e. 1600 körül) © LDA-SA
A ma létező Stonehenge kezdetben temető volt. Az emlékmű első, 5000 évvel ezelőtt megkezdett formájában csak a kisebb kékkőoszlopok belső körét foglalta magába. Ezek a kövek valójában több száz kilométerrel távolabbról, a walesi Preseli-hegységből származnak - ahol egy nemrégiben készült tanulmány szerint egy korábbi kőkör részei lehettek.
A hatalmas hármas homokkő oszlopok mintegy 500 évvel később kerültek ide, amikor a hely más funkciót kapott. A szakértők úgy vélik, legalább 1000 emberre volt szükség ahhoz, hogy minden egyes oszlopot a Marlborough Downs nyugati erdejéből átszállítsanak, s emiatt a folyamat több generáción át tartott.
Habár a fáradságos építkezés részleteit továbbra is rejtély övezi, a legújabb tudományos áttörések révén a régészek egyre többet tudnak meg arról az ókori világról, amely ezt az emlékművet hátrahagyta. Ez segít megfejteni annak titkait, hogy milyen volt az élet Nagy-Britanniában, Írországban és Északnyugat-Európában a Stonehenge megépítése körüli időszakban - egy olyan időszakban, amikor ezek a földrajzilag egymástól messze élő közösségek, távolság ellenére kulturális párbeszédet folytattak.
„Egyfajta tudományos forradalom zajlik jelenleg a régészetben” - mondta Wexler. „Így teljesen új módon tudjuk elmesélni a Stonehenge történetét a tudomány néhány vívmánya révén, mint például a DNS-, a kémiai vagy az izotópelemzés, amely az emberek gyermekkorukban fogyasztott vizéhez kapcsolódik, és megmutatja nekünk, hogy hová vándoroltak.”
Az Olasz-Alpokban bányászott anyagból készült jáde baltafejek (i.e. 4500-3500) © British Museum
A kiállításon számos olyan tárgy látható, amelyek a mindennapi élet különböző aspektusait mutatják be. Azonban egyik sem olyan rejtélyes, mint az a 33 gímszarvas agancsából álló fejdíszek gyűjteménye. A gímszarvas koponyák felső részéből készült fejékeket, valószínűleg különböző vallási szertartásokon viselték. Ugyanakkor a leletnek van egy érdekes „párja is”, ugyanis 1934-ben Németországban egy női sírt találtak, melyben a leletek között egy számos állatcsontból, szarvasagancsból és agyarból álló bonyolult tárgyat találtak, amely valószínüleg egy fejdísz részét képezhette.
A tárlaton több olyan baltafej is látható, amelyet Európa különböző részein találtak. Ilyen például az olasz Alpokból származó jádéból készült él, illetve az angliai langdale-i szürkészöld kőből készült baltafej, mindkettőt olyan magas hegycsúcsokról gyűjtötték, amelyeket önmagukban is vallási szempontból fontosak lehettek. Egy másik jelentős lelet ebben a szekcióban egy, a Lewis-i Shulishaderből származó, nyeles fejsze. A i.e. 3495-2910 közötti időszakra datált tárgyat úgy fedezték fel a régészek, hogy fából készült nyele szinte sértetlenül épen maradt, ami igen ritka.
A Lynn Múzeumban kiállított Seahenge faoszlopok. A Norfolk Museums Service hosszú távú kölcsönzése a Le Strange Estate-től © British Museum
Habár maga a Stonehenge továbbra is a Salisbury-síkságon maradt, a kiállításon látható a Seahenge fele, egy ősi, faoszlopokból álló gyűrű, amelyet a régészek mintegy 20 évvel ezelőtt, egy heves vihar után fedeztek fel egy tengerparti mocsárban. A Seahenge másik fele a Kingslandben található Lynn Múzeumban látható; nem messze onnan, ahol a fa oszlopokból álló gyűrűt megtalálták. A Seahenge elemeit ilyen formában, együtt kiállítva, most láthatja először a nagy közönség. Korábban az Észak-Európát több száz ilyen gyűrű tarkíthatta, mégis hihetetlenül ritka, hogy ép gyűrűt találjanak a kutatók, és ne csak a kitöltött oszlopgödröket. „Stonehenge-hez képest a Seahenge valószínűleg inkább egy szentély megfelelője volt a helyi közösség számára. Lehetséges, hogy volt egy mítosz körülötte, amikor megépítették, egyfajta összekötő kapocs az ég és az alvilág között. Talán a körhöz való hozzáférésen keresztül lehetett bejutni a kozmoszba” – mesélte Wexler.
A kiállítás egy olyan kultúra történetét meséli el, amely gyorsan fejlődött, s noha a Stonehenge építői nem hagytak maguk után írásos emlékeket, sokkal kifinomultabbak voltak, mint ahogy azt a történészek korábban feltételezték róluk. Nagy távolságokat tettek meg, értették a nap és a csillagok mozgását és a fémmegmunkálás új módszereinek mestereivé váltak.
A kiállítás február 2022. június 17-ig tekinthető meg a londoni British Musemban.
Forrás: news.artnet.com; archaeology.co.uk
A képek forrása: British Museum,
LDA-SA (State Office for Heritage Management and Archaeology Saxony-Anhalt )
Boritókép: wikimedia.org
.jpg){kind=link}