A 18. Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozat nyitórendezvényét, a 21. Országos Múzeumpedagógiai Évnyitót 2023. szeptember 25-én, hétfőn Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeumban rendezi meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) a házigazda intézménnyel társszervezésben.
A sajtónyilvános esemény keretében valósul meg az év leginnovatívabb múzeumpedagógiai kezdeményezéseit elismerő Múzeumpedagógiai Nívódíjak átadása, valamint hatodik alkalommal nyerheti el egy arra érdemes szakember a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által alapított Múzeumpedagógiai Életműdíjat. Idén negyedik alkalommal a Családbarát Múzeum elismerő címet is átvehetik az eseményen azon muzeális intézmények, melyek a MOKK által kidolgozott minősítési rendszer szerint családbarát szemlélettel működnek.
A konferenciára készülve idén ábécé sorrendben bemutatjuk a pályázókat. Most a Pénzmúzeum
Tinótól az aranypénzig – Királyi gazdálkodás a középkori Magyarországon, valamint Élet a középkori koronás fők udvarában
programját mutatjuk be.
A Pénzmúzeum 2022 márciusi megnyitása óta kínált múzeumpedagógiai foglalkozások mindegyikében pénzzel, gazdálkodással kapcsolatos témákat dolgoznak fel, hogy a múzeumba látogató csoportok felfedezhessék A pénz útja című állandó kiállítás egészét vagy annak egy részét, és a száraznak, bonyolultnak, nehéznek tűnő pénzügyeket játékosan ismerjék meg. A programok tervezésekor törekedtek arra, hogy az adott témát az eltérő korosztályú csoportok más-más módszerrel ismerhessék meg.
Tinótól az aranypénzig – Királyi gazdálkodás a középkori Magyarországon.
(Múzeumpedagógiai program a felsős osztályok és a 9. évfolyam diákjainak)
Fotó: Horváth András / Pénzmúzeum
Koncepció
A programot választó osztály létszámtól függően, csoportmunkában 3–5 magyar király (I. István, II. András, I. Károly, I. Mátyás, Zsigmond) és azok „pénzügyi tanácsadóinak” bőrébe bújnak, így ismerkednek meg az adott uralkodó pénzügypolitikájával: bevételeivel és kiadásaival, az ország pénzügyi egyensúlyának fontosságával.
Múzeumpedagógiai módszertan és eszközök
A foglalkozás több ponton is csatlakozik a NAT2020-hoz –a történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek, a vizuális kultúra, a dráma és színház területeken keresztül. A kompetenciák közül az anyanyelvi kommunikáció, az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség, a hatékony, önálló tanulás, a kreatív alkotás fejlesztése valósul meg. Ezeken kívül több tantárgy anyagában is megtalálhatóak azok a tananyagrészek, amelyek a diákok pénzügyi nevelését szolgálják. A megvalósítás során alkalmazott módszertani eszközök és munkaformák: frontális munka, csoportmunka, önálló ismeretszerzés, kreatív alkotás, szerepjáték.
A foglalkozás nem igényel sok kelléket. Az ismeretszerzéshez csoportonként szükséges egy képzeletbeli történelem tankönyv kiemelt oldala eltérő szöveggel és képi tartalommal, kártyák a királyi bevételekkel, kiadásokkal, egy pénzérme tervezéséheztervlap, íróeszközök, a szerepjátékhoz pedig egy korona és egy országalma. A kártyalapok játékosabbá, átláthatóbbá teszik a tartalmat, a pénztervező lap lehetővé teszi, hogy vázlatok segítségével a legjobb terv készüljön el, a szerepjátékban a szerep hitelesebb átélését minimális kellék segíti.
Fotó: Horváth András / Pénzmúzeum
Tartalmi és formai elemek
A foglalkozás elején egy közös beszélgetés világít rá arra, hogy a gazdálkodás, bevételek, kiadások, pénzügyi egyensúly kifejezések ismerete és figyelembevétele nemcsak mai pénzügyi világunkban (családi és állami szinten) elengedhetetlen, hanem már a középkori életben is az volt. A fogalmak tisztázása után a diákok 4-5 fős csoportokat alakítanak. Azt, hogy melyik csoport melyik történelmi korszak királyának pénzügyeivel ismerkedik meg, agyagból készült, korabelinek tűnő érmék húzásával döntik el.
A csoportok a kiállítás 2. csomópontjában kezdik el a foglalkozást. Itt látható a magyar pénztörténet kb. 2000 kiemelt darabja, így a környezet is inspirálóan hat a gyerekekre. A csoporttagok maguk közül kiválasztanak egy királyt. Ők félrevonulnak egy „királytalálkozóra”, megkapják a játékban szereplő összes korszak kiadás- és bevételkártyáját. Ezeket szétválogatják aszerint, hogy melyek a saját korukra jellemzőek. Eközben a többi csoporttagra két feladat vár.
Fotó: Horváth András / Pénzmúzeum
Csoportonként kapnak 20 kártyalapot, amelyeken bevételi források és kiadások szerepelnek (pl.: a kereskedők fizessenek rév- és vásárvámot). Minden csoport kártyacsomagjában a saját királyuk pénzügyeivel kapcsolatos állítások mellett vannak kakukktojás lapok is, amelyek egy másik uralkodó korára jellemzők. A kártyákat háromfelé válogatják szét (bevételek, kiadások, nem az adott király idejében volt) egy képzeletbeli történelemtankönyv lapja segítségével. A másik feladat egy pénzérme előlapjának megtervezése – ezt nyújtják be a királynak a koronázás után veretendő új pénz terveként.
A feladatok elkészítése után a szerepjáték következik: a koronás király elfoglalja a trónt, majd meghallgatja saját alattvalói (a csoport tagjai) javaslatait, és megtekinti az éremtervet. A király a „királytalálkozón” megszerzett ismeretei alapján elfogadja vagy visszautasítja azokat. A szerepjáték során a múzeumpedagógus „udvari bolondként” (a valóságban okos figura, aki bírálhatja a királyt) emlékezteti az uralkodót, ha hibázik.
A foglalkozás végén a diákok és a múzeumpedagógus összegzi hogy a királyoknak mely bevételekkel és kiadásokkal kellett számolni (pl.: háború, hozomány, egyházi kiadások; vámok, rendszeres bevételek stb.).
Élet a középkori koronás fők udvarában
(Múzeumpedagógiai program 3-4. osztályosoknak)
Fotó: Horváth András / Pénzmúzeum
Látogatói igényként felmerült, hogy a Pénzmúzeum fiatalabb korosztály számára is tartsa meg foglalkozását. Kihívást jelentett, hogyan tudnak ezzel a témával egy olyan korcsoport esetében foglalkozni, akiknek csak minimális háttértudásuk van (történelem, gazdaság).
Koncepció
A dramatikus játék során mesésen modellezzük le, mit jelent a bevétel és a kiadás, az adózás, és miért van ezekre szükség. Egy mesebeli királyság alattvalóinak szerepében a gyerekek megtapasztalhatják, hogy az uralkodó csak abból a vagyonból tud költeni, ami befolyt a kincstárba. A közös játékban a részvevők átélik, hogy az állam nem a semmiből teremt pénzt a közfeladatok ellátására. Ezek fedezésére (pl.: templomépítésre, a lakosok védelmét szolgáló hadviselésre, a közösségi mulatozásra) az adózó állampolgároktól szedi be a pénzt. A játék célja, hogy a résztvevők megtapasztalják, a közjóért mindenkinek tenni kell. A játékban alkalmazott munkaformák és módszertani eszközök: frontális munka, kreatív alkotás, szerepjáték.
A foglalkozás során kevés, könnyen beszerezhető kellékkel dolgozunk. Minden alattvaló szütyőjében azonos mennyiségű korabelinek tűnő pénz, termény- vagy jószágkép van. A kincstár lehet egy díszes doboz, a templom épülhet fakockából, papírdobozból, a király trónja lehet egy magasabb szék. A mulatságot zenével, közös énekléssel, körtánccal színesíthetjük, a különféle szerepeket jelzésszerű tárgyakkal jeleníthetjük meg pl.: korona. A program során kevés tárgyat használunk, mert a drámajátékos fiktív világ önmagában is elég erős tud lenni. A kreativitás használatára egyre nagyobb szükség van a mai tárgycentrikus, kész tartalmakat kínáló világban. A szerepjátékkal az a célunk, hogy a gyerekek bátrabban használják a képzelőerejüket.
Tartalmi és formai elemek
A program a múzeumpedagógiai teremben zajlik. A játék alakulását a királyi kincstárnok/hírnök szerepébe bújt múzeumpedagógus támogatja, de a történéseket a gyerekek alakítják. Minden döntésük következményekkel jár – pl.: megfizetik-e az adót vagy sem; hadba vonulnak stb. A játék menetét meghatározza a program elején megválasztott király.
A fiktív világ felépítése
A rövid játékismertető után megválasztunk egy királyt, aki a közösen épített trónra ül, a többiek felsorakoznak a termen kívül. A hoppmester (a múzeumpedagógus) bejelenti őket, így már alattvalói szerepben lépnek a képzelt királyi udvarba.
A fiktív világ eseményei
A mulatság során a résztvevők körtáncot járnak zenére és eljátszanak egy lakomát. Ezután a múzeumpedagógus szembesíti a résztvevőket azzal, hogy kiürült a kincstár, és megkérdezi, hogyan lesz újra tele. A foglalkozás ezen pontján a gyerekekkel megbeszéljük az adó(zás) fogalmát, szükségességét. Mai világunkból kiindulva jutunk el odáig, hogy a kincstár megtöltéséhez pénzt, termény- vagy jószágkártyát kell beszolgáltatniuk a szütyőjükből.
Ha fizetnek adót, újra tele lesz a kincstár. Mire költsük? A gyerekek előtt két választási lehetőség áll: mulatságra vagy építkezésre? Ha a csoport a mulatságot választja, a múzeumpedagógus felhívja a figyelmet a következményekre: a sorozatos mulatozás ára, hogy egyre több adót kell fizetni. A másik lehetőség a közösség javát szolgáló építkezés, amit közös munkával, egyszerű kellékekkel meg is valósítanak. Az építkezéssel ugyan fogy a vagyonunk, de nem ürül ki teljesen a kincstár.
Fotó: Horváth András / Pénzmúzeum
A játékban egy új karakter jelenik meg, a külföldi kereskedő. A gyerekek közül egy önként jelentkező játssza el ezt a szerepet. Kosarában sok-sok gyümölccsel lép be az országba, azaz a terembe: áruját szeretné eladni. Érkezésével egy új fogalom megbeszélésére kerül sor: mi az a vám? A kereskedő pénzben befizeti a királyság által kivetett vámot a kincstárba, majd eladja a hozott áruját. A kosár kiürülése után számba vesszük, ki járt jól: a kereskedő vagy a király, netán mindketten?
A hírvivő múzeumpedagógus meghozza a rossz hírt: ellenség támadt az országra! Közösen döntünk arról, hogy mi kell a védekezéshez. Újra pénz és termény beadására lesz szükség, katonákat kell toborozni. Megbeszéljük, hogyan fegyverezzük fel a katonákat, és ezt el is játsszuk (páncélzat felöltése, fegyverek kézhez vétele). A harcot a kő-papír-olló ismert játékkal vívjuk meg. A háborút békekötéssel zárjuk, a békét házasságkötéssel pecsételjük meg. Lezárásként zenés-táncos lakodalmat ülünk.A körtáncnak a múzeumpedagógus vet véget, majd mindenki kilép a szerepéből, leporoljuk magunkat, és ezzel hátrahagyjuk a királyságot. Leülünk, egy rövid beszélgetés keretében áttekintjük, mi mi után következett, és mit miért csináltunk.
Újszerűség elemei
Az alapfoglalkozásnál párhuzamosan tudják a múzeum munkatársai bemutatni a vizsgált időszakok pénzügypolitikáját, gazdasági kérdéseit, hasonlóságait és különbségeit. Erre történelemórán nincs lehetőség. A résztvevőknek a dramatikus játék több pontján van lehetőségük dönteni arról, hogyan alakuljon a történet.
Adaptálhatóság
A foglalkozás formája, megvalósítási módja adaptálható más tematikájú múzeumok esetében is, hiszen az állításokat, fogalmakat tartalmazó kártyák szövege és a szerepjáték kivitelezése csak a múzeum profiljától függ.
Mivel minden csoport formájában megegyező, tartalmában különböző feladatot kap, nincs lehetőségük arra, hogy lemásolják egymásról a megoldást, a csoportban végzett munka pedig lehetőséget teremt a munkamegosztásra.
Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont
