A 18. Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozat nyitórendezvényét, a 21. Országos Múzeumpedagógiai Évnyitót 2023. szeptember 25-én, hétfőn Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeumban rendezi meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) a házigazda intézménnyel társszervezésben.
A sajtónyilvános esemény keretében valósul meg az év leginnovatívabb múzeumpedagógiai kezdeményezéseit elismerő Múzeumpedagógiai Nívódíjak átadása, valamint hatodik alkalommal nyerheti el egy arra érdemes szakember a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által alapított Múzeumpedagógiai Életműdíjat. Idén negyedik alkalommal a Családbarát Múzeum elismerő címet is átvehetik az eseményen azon muzeális intézmények, melyek a MOKK által kidolgozott minősítési rendszer szerint családbarát szemlélettel működnek.
A konferenciára készülve idén ábécé sorrendben bemutatjuk a pályázókat. Most a tatai Kuny Domokos Múzeum
Óvakodj a mamuttól! – (be)szabaduló játék
című múzeumpedagógiai foglalkozásának részletes bemutatása következik!
Az Óvakodj a mamuttól! című (be)szabaduló játékunkat a Kuny Domokos Múzeum Természettudományi Gyűjteményére építettük fel. A gyűjteményt Skoflek István állami díjas paleontológus, a tatai Eötvös József Gimnázium egykori tanára alapította, és 1981-ben bekövetkezett váratlan haláláig bővítette, kezelte is. Munkássága során természettudományos táborokat, kirándulásokat szervezett, közel 1.000 fős szakkört vezetett, vagyis aktív természettudományos közéletet tartott fenn a városban. Halálát követően a gyűjtemény hosszú időn át ideiglenes, megbízott gyűjteménykezelőkhöz került, létezése idővel ki is került a köztudatból, csupán a szakmai körök tudtak létezéséről.
2013 óta újra szakmuzeológus dolgozik a gyűjteménnyel, így megkezdődhetett a hányattatott sorsú kulturális javak felmérése, rendezése, feldolgozása, ezzel egy időben pedig célkitűzéssé vált a raktározott természettudományos tárgyak minél szélesebb körű megismertetése, a természettudományok visszahozatala a köztudatba, a város életébe, hiszen Tata városa maga is számtalan természeti kinccsel rendelkezik. Múzeumunk múzeumpedagógiai kínálata 2014 óta természettudományos tematikával is bír, 2016 óta együttműködünk az országos szervezésű Év ásványa, Év ősmaradványa programmal. 2019-ben, hosszú idő után, első alkalommal nyílt meg saját anyagból létrehozott természettudományi témájú kiállításunk, 2021 óta pedig a nyarak elmaradhatatlan programja intézményünk Geo tábora.
A fenti bevezető szükséges volt ahhoz, hogy a kezdeményezés hátterét megismertessük, így érthetővé váljon, hogy a foglalkozást azzal a kifejezett céllal állítottuk össze, hogy megmutassuk, Tata – bár elsőre mindenki ezt köti városunkhoz – nem csupán történelmi értékekkel és múlttal rendelkezik, hanem természeti kincsekkel, természettudományi gyűjteménnyel is. Szerettünk volna Skoflek István személye és munkássága előtt is tisztelegni, így a játékunk keretét adó videófilmben őt elevenítjük meg, ő üzen a múltból a jelen kutatócsoportjai számára, mely csoportokat a játék résztvevői alkotják.
A játék felvezetése:
A foglalkozás kezdetekor a résztvevőket véletlenszerű öt csoportra osztjuk (kitűzőket húznak valamennyien, a kitűzőkön a majdani kutatócsoportjukat, kutatási témákat szimbolizáló logókkal). Ezt követően a csapatok megtekintik a nyitó kisfilmet, melyben Skoflek István - akit egyik múzeumpedagógusunk személyesít meg - jelentkezik 1979-ből, kérve az utókor kutatóit, folytassák a megkezdett kutatásait. A rövid bemutatkozást követően megnevezésre kerülnek a kutatási irányok és ezzel együtt az az öt kutatócsoport is (geológusok, klimatológusok, paleozoológusok – gerinces fajok kutatói, paleozoológusok – gerinctelen fajok kutatói, paleobotanikusok), melynek a résztvevők tagjai lesznek. „A cél a projektek során felmerülő kérdések és feladatok megoldása, valamint a leletmentés, a megadott kritériumok szerint.” (részlet a videóból) A foglalkozás lényege tehát a játékos, ismeretterjesztő formában történő ismerkedés a fent felsorolt kutatási területekkel, valamint a múzeum természettudományi segédgyűjteményéből válogatott darabok segítségével való találkozás ősmaradványokkal, ásványokkal. „A terepmunka során begyűjtött leleteket be kell hozni a központba, és egy speciális ládában kell elhelyezni, mely kóddal nyitható csak. A kód a kutatómunka során lépésről lépésre áll majd össze.” (részlet a videóból) A játék szabaduló jellegének része, hogy egy négyjegyű számkódot kell a csapatoknak együtt összeraknia, mely csak akkor áll össze, ha a csapatok segítik egymást. A videófilmben „Skoflek István” fel is hívja a figyelmet a folyamatos együttműködésre és kommunikációra, mely a projekt sikeres teljesítéséhez kulcsfontosságú. A videó végén szem- és fültanúi lehetünk annak, ahogyan Skoflek izgatottan kommentálja egy újonnan érkező, vizsgálható lelet érkezését, mely nem más, mint a klímaváltozás miatt, a jégtakaró alól előkerült mamuttetem.
A játék kezdete:
A videófilm megtekintése után a csoportok kézhez kapják azt az írásos feljegyzést, mely a Skoflek által elmondott információk összefoglalását adja, illetve egy utalást arra vonatkozóan, hogy melyik kutatócsoportot is alkotják majd. Ha ezt sikerül megfejteniük, átveszik a játék irányítóitól „kezdő csomagjukat”, mely a játékhoz szükséges segédanyagokat (ceruzák, jegyzetlapok, nagyító, normál és UV-lámpa, Búvár Zsebkönyv) tartalmazza, illetve egy dossziét, melyben az első állomáshoz vezető nyom található, egy később szükséges segédeszköz (fólia, melyet térképolvasáshoz kell majd alkalmazni), illetve egy „kódkártya”. A fentiek mellett minden csoport kap egy walkie-talkie-t is, mely a későbbiekben a kommunikáció, a segítségkérés és -nyújtás eszköze lesz. Miután mindenki megkapta kezdő csomagját, lefektetésre kerülnek a játékszabályok, illetve az emlékeztető arra vonatkozóan, hogy múzeumi környezetben mire kell figyelni: más látogatók, műtárgyak stb.). Ezután indulhat a felfedezés.
A játék menete:
A játékban a kutatócsoportok nyomokat követnek. Az első nyomot a „kezdő csomag”-hoz kapott dossziéban találják vers formájában. A nyom a múzeum különböző tereibe vezeti a csoportokat (a játék összesen hét kiállító teret érint, illetve a múzeum folyosóit, lépcsőházát), ahol egy-egy természettudományi témájú feladat várja őket. A feladatok mellett három-három számozott borítékot találnak. Egy feladat végrehajtását követően az egyes csoportok bemondják megoldásukat a walkie-talkie-ba. Ez a megoldás valamely másik csapat „kódkártyáján” szerepel, ők fogják visszaigazolni a megoldás helyességét (ha senkinek sem szerepel a „kódkártyáján”, akkor nem jó a megoldás), egyben megadva annak a borítéknak a számát (a kódkártyán a megoldás mögött szerepel, pl. fenyőtoboz_1), melyben a feladatot végrehajtó csapat a következő állomásra vezető nyomot találja (a másik két boríték félrevezető vagy megtévesztő információkat tartalmaz). A nyom lehet egy térkép, egy kódolt szöveg, egy fénykép a megkeresendő helyszínről vagy egy UV-tollal írt üzenet. Minden csoportnak 5-5 állomása (feladványa) van, ezek között vezetnek az egyes nyomok.
A feladványok egyike (az ötből négy kutatócsoport esetén) a leletmentés, ahol a csapatoknak ki kell választania azt az ásványt vagy fosszíliát, melyre egy korábbi feladat során már utalást kaptak. Fontos kiemelni, hogy a feladatokat (kirakó, szókereső, hiányos szöveg) és a felsorolt átvezető nyomokat is a kezdeményezés két szerzője dolgozta ki és valósította meg.
A megszerzett leleteket a játék végén kell a csoportoknak egy erre kijelölt ládában elhelyeznie, melyet egy négyjegyű kombinációval nyitható lakat őriz. Az ehhez tartozó számkombinációt a játék során kell megszerezni (4 csapatnak egy-egy szám, az 5.-nek a megfelelő sorrendet tartalmazó cédula).
A játék során a kutatócsoportok öt alkalommal kérhetnek segítséget a kutatóközponttól (játékvezetők), de egymást bármikor kérdezhetik, segíthetik a walkie-talkie-kon keresztül.
A játék izgalmát a 20. percben, a játék irányítói által adott információ adja. A walkie-talkie-n keresztül adott tájékoztatás szerint a játék elején látott kisfilmben említett mamut feltámadt, és elindult a múzeum felé. A fizikusok számításai szerint nagyjából negyven perc alatt ér a múzeumhoz, vagyis ennyi idő maradt a feladatok végrehajtására, a leletek megmentésére. (A hátralévő időről a kutatócsoportok folyamatos tájékoztatást kapnak.) Amennyiben a ládát sikerül időben kinyitni, az abban található „mamutriasztó spray” alkalmazásával a fenyegető veszély elhárul.
A foglalkozás zárásaként, a begyűjtött leletek ládába helyezésekor, Kürthy Dóra, geológus–muzeológus, a játék egyik vezetője, a tárgyakon keresztül rövid betekintést ad Tata természeti kincseinek világába, illetve beszél a játékban szereplő ásványokról, kőzetekről, ősmaradványokról, kiemelt szerepet szánva az azok közt megtalálható mamutfogról.
A játék pedagógiai vonatkozásai:
A foglalkozás elején mindig kiemelésre kerül, hogy bár csapatok vannak, ez nem verseny, nincsenek helyezések, sőt, az egyik legnagyobb kihívás, hogy csak akkor teljesíthető a közös projekt, ha mindenki végez a feladatokkal, amihez pedig egymás segítésére van szükség. Foglalkozásunk mindezek miatt sokféle kompetenciát érint, úgymint kommunikáció, kooperáció, helyzetfelismerés, problémamegoldás. A kommunikáció az egyik legfontosabb eleme a játéknak, hiszen a folyamatos egyeztetés, az egymásra utaltság (a megoldások visszajelzése, a megfelelő borítékok számának megadása, segítségkérés és -nyújtás) hangsúlyt ad nem csupán a kommunikáció tartalmának, de a formájának is.
A játék, ez hamar kiderül a résztvevők számára, a hétköznapitól teljesen eltérő gondolkodásmódot igényel (nyomok megfejtése, feladatok megoldása, a kapott segédanyagok és -eszközök megfelelő használata stb.). A résztvevők általában hamar felveszik ennek ritmusát, bevonódnak a játékba, amely a mamut közeledésének bejelentésétől fokozott intenzitással működik.
A foglalkozás komoly befolyással bírhat a csoportkohézióra is (felnőtt csoportot is fogadtunk már csapatépítő jelleggel), de az adott csoport vezetőjének/tanárának/osztályfőnökének is segítséget nyújthat abban, hogy rávilágítson a csoporton belüli problémákra, széthúzásokra, viszonyokra stb. A foglalkozással célunk volt, hogy természettudományi témakörben elindítsunk gondolatokat, kötődést, érdeklődést. Pedagógustól kapott visszajelzés alapján volt gyermek, aki a játék során olvasott szavaknak (szókereső játék) magától kezdett el utánanézni.
A játék, véleményünk szerint bármely múzeumi gyűjteményre könnyedén adaptálható, csupán a kerettörténetet, a feladatok tematikáját kell hozzá igazítani, illetve a leletmentéshez megfelelő tárgyakat, eszközöket kell kiválasztani.
Kürthy Dóra, Szűcs József
