A 18. Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozat nyitórendezvényét, a 21. Országos Múzeumpedagógiai Évnyitót 2023. szeptember 25-én, hétfőn Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeumban rendezi meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) a házigazda intézménnyel társszervezésben.
A sajtónyilvános esemény keretében valósul meg az év leginnovatívabb múzeumpedagógiai kezdeményezéseit elismerő Múzeumpedagógiai Nívódíjak átadása, valamint hatodik alkalommal nyerheti el egy arra érdemes szakember a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által alapított Múzeumpedagógiai Életműdíjat. Idén negyedik alkalommal a Családbarát Múzeum elismerő címet is átvehetik az eseményen azon muzeális intézmények, melyek a MOKK által kidolgozott minősítési rendszer szerint családbarát szemlélettel működnek.
A konferenciára készülve idén ábécé sorrendben bemutatjuk a pályázókat. Elsőként a Déri Múzeum
Színről színre Petőfi
komplex múzeumpedagógiai programot ismerhetjük meg.
A Színről színre Petőfi múzeumpedagógiai tárlat a Déri Múzeum első, kizárólag múzeumpedagógiai célokat szolgáló időszaki kiállítása. Ebből fakadóan változatos pedagógiai célokat képes kiszolgálni. Ez igen komoly gyakorlati elvárás volt a kiállítással kapcsolatban, hiszen abban az időszakban született meg a tárlat létrehozásának gondolata, mikor az energiaárak elszabadulása miatt, a többi kulturális intézményhez hasonlóan, a Déri Múzeum is fokozott energiatakarékosságra kényszerült. Így tagintézménye, a Debreceni Irodalom Háza bezárt. Ebben a bizonytalansággal teli időszakban olyan tárlatban kezdtem gondolkodni, amit nevezhetünk okos tárlatnak abból a szempontból, hogy lehetőséget ad a széleskörű felhasználásra, így alkalmazkodva a különböző váratlan helyzetekhez. Ezért is volt nem pusztán pedagógiai, de praktikussági szempont is, hogy ne csak behozza a látogatókat a térbe, de vezesse is ki belőle. A hozzá kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozás rövidebb időt igényeljen az adott térben (fűtetlenség esetén), ami kabátban még kényelmesen vállalható, utána pedig kivezessen a térből egy átmozgató városi sétára. Ez volt az alapkoncepció, de szimultán több foglalkozás került kidolgozásra más-más szempontok és célok figyelemben tartásával.
A tárlat arra tesz kísérletet, hogy egy, vonatkozó tudományterületét tekintve jól feldolgozott, publikált témát hogyan lehet a múzeumpedagógia eszközeivel újszerűvé és érdekessé tenni széles látogatói réteg számára. Kísérletet tesz ennek a tudományos eredménynek a beemelésére a közoktatásba is.
Újszerűségét az adja, hogy rugalmas, ezáltal könnyen alkalmazkodik váratlan helyzetekhez, amelyekre az elmúlt időszak tanulságai alapján fel kell készülniük a múzeumoknak. Összeállítása más típusú gondolkodásmódot igényel, hiszen a tárlat egyszerre készül a foglalkozásokkal, így szimultán átlátásra van szükség. Mivel a módszer váratlan helyzetekre lett kitalálva, így könnyen adaptálható más múzeumok számára is.
A tárlat Petőfi Sándor debreceni időszakaiból mesél el három történetet. Általuk mutatva be Petőfit, a színészt, a költőt és a katonát. Petőfi számos szállal kapcsolódik Debrecenhez. 1843-ban azért érkezik a városba, hogy az itt működő színtársulathoz csatlakozzon. Így remélt eljutni Erdélybe, az ottani társulathoz. A kiállítás központi tematikája a “színész”, hisz Petőfi ebben az időszakban színészként tekintett önmagára. Ehhez a tematikához kapcsolódó helyszín a Nánássy-színkör, ahol a költő maga is fellépett, majd évekkel később itt kérte meg Prielle Kornélia kezét. E helyszínről nem maradt fenn fénykép, így korabeli visszaemlékezések, színikritikák alapján készítette el Szabó Anna Viola a színház makettjét, ami tapintható. Az elkészítés során fontos szempont volt, hogy lehessen használni, így a teteje levehető és nézőkkel megtölthető. A nézőket a Gondy és Egey fényképészeti műintézete Debrecenben című digitális kiadvány archívuma szolgáltatta korabeli öltözetben.
Két évet ugorva az időben 1846-ban Petőfi már mint költő azzal a céllal érkezik Debrecenbe, hogy egy itt induló új lap előkészületeibe bekapcsolódjon. A tervezett kiadványban politika és költészet is megjelent volna. Ugyan ebből az indíttatásból érkezik, de a látogatás elhúzódik, és több verse is születik ezekben a napokban. Így a K.J. kisasszony emlékkönyvébe is, amit a Déri Múzeum Irodalmi Tára őriz. E tematika mentén Petőfi költészete kerül előtérbe. Kapcsolódó helyszínként Erdélyi professzor háza jelenik meg a kiállításban fényképek alapján, ugyanis az ő lányainak, valamint a lányok barátnőjének írt a debreceni látogatás idején Petőfi három verset. Az eltelt időben a városkép jelentősen megváltozott ott, ahol a professzor lakott, így a városi séta során markáns különbség mutatkozik a jelen állapot és aközött, ahogy Petőfi azt a városrészt láthatta.
Szintén két évet ugorva az időben 1848 őszén kiképzőtisztként találkozhatunk Petőfivel Debrecenben. Így felidézzük Mészáros Lázárral kapcsolatos nézeteltérését és azt a Rickl-családban keringő történetet, miszerint azt a kardot, amit 1848. március 15-én használt, és amit méretei miatt a kortársak csak guillotine-nek hívtak, elcserélte Rickl József nemzetőr főhadnagy tiszti kardjával. A kardcsere a Rickl-házban történt meg, mely így fontos kapcsolódó helyszín. Fényképek révén a kiállításban is megjelenik. A múzeumpedagógiai feldolgozás során pedig fel is keressük.
Az egyes tematikák végig reflektálnak a költő személyiségének vonásaira is. Hiszen fontos célnak érzem, hogy a piedesztálra állítás helyett, ami a közoktatásban óhatatlanul is megtörténik, a múzeumban az ember közeli léptékből szemléljük a költőt. Ehhez hívtam segítségül a levelezését, mely révén jól bemutathatók személyiségének rétegei.
Az első perctől kezdve elvárás volt a tárlattal szemben a milliőteremtés. Ezt kis költségvetés révén egy miniszínpaddal és a színházi atmoszféra elengedhetetlen eleme, a sötétség segítségül hívásával igyekeztem elérni. A múzeumpedagógiai foglalkozásra bejelentkezett iskolás csoportok egy sötét térbe érkeznek, ahol csak a hangom hallják. Így hallgatják meg Petőfi Sándor: Búcsú a színészettől című versét. A színpad ezen túl úgy van berendezve, ahogy Orlay Petrics Soma híres képén megfestette. Utazóláda, debreceni cseréppipa, lúdtoll, kalamáris, kéziratszövegek koncentráltan jelennek meg a színpad közeli térben. Így reflektálva 1843-’44 telére, amit a költő nélkülözve volt kénytelen Debrecenben eltölteni.
A színpadot foglalkozás alatt is használjuk, a legkisebbekkel itt jelenítünk meg különböző érzelmeket. Így ez a tér is többfunkciós.
A sötét az idősebb korosztály esetében végig jelen van a kiállítótérben eltöltött idő zömében, ugyanis a tárlat megismerése zseblámpás felfedezéssel történik. Így egyrészt nem törik meg a színház-atmoszféra, másrészt lehetőség adódik a koncentrált, célzott megismerésre. A fények csak a tér teljes felfedezését követően gyúlnak fel, a színházi makett közelebbi megismerése okán. Így a gyerekeknek lehetősége lesz a tér egyben történő befogadására is.
Úgy állítottam össze a kiállítást, hogy bizonyos részeiben tapintható legyen. Erre külön hangsúlyt fektettünk az installáció során. A nem tapintható tárgyakat biztonságosan a falon helyzetük el olyan magasságban, ami kedvez a gyermekszemnek. A tapintható tárgyakat ellenben szabadon helyeztük el a térben. Erre felhívtuk a figyelmet a kiállítás egyértelmű kommunikációjában is.
A kiállítás összeállításakor nem csak arra figyeltem, hogyan mutat a térben, de arra is, hogy könnyen utaztatható legyen. Ennek érdekében tárgymásolatokat, a kéziratokról nemes másolatokat készíttettem. További forrás rendelkezésre állása esetén egy arra alkalmas, egy az egyben tároló- és kiállítóeszközben még kompaktabb módon lehetne utaztatni. Az egyetlen, amire célszerű figyelni, az a sötét. A teret illető más igényei a tárlatnak nincsenek.
A minél szélesebb körű felhasználhatóság érdekében a kiállítás a Déri Múzeum összes tárvezető muzeológusával egyeztetve jött létre, ami tartalmaz néprajzi, numizmatikai, irodalomtörténeti, képzőművészeti, fotótörténeti vonatkozásokat.
A tárlathoz készült foglalkozás általános iskolások és középiskolások részére, mely során a sötét és a zseblámpás felfedezés a használt fő hatáskeltő elem. A kiállítótérben töltött 20-30 percet követően városi sétára kerül sor, melynek útvonalát úgy állítottam össze, hogy minél több helyszínt érintsen, ami a kiállításban fényképek formájában bemutatásra kerül, így a múzeumban a gyerekek képet kapnak arról, hogyan láthatta Petőfi ezeket a helyszíneket. A séta során pedig összehasonlíthatóvá válik a múlt Debrecene a ma Debrecenével. A séta nem hosszú, nem megerőltető. Körülbelül 15 perc, mely az egyes helyszíneken eltöltött idővel harminc percre nyúlik. A séta állomásai: Kálvin tér (ahol Erdélyi professzor háza állt), Nagytemplom-Kossuth szobor, régi városháza, Rickl-ház.
Máshová kerül a fókusz a legkisebbek esetén. Az óvodásoknak és 1-2. osztályosoknak kidolgozott foglalkozás a színész és a katona Petőfit helyezi előtérbe. E kapcsán érzelmeket játszunk el, megismerkedünk a pennával és a kalamárissal. Majd a fókusz áttevődik március 15-e eseményeire. A híres Barabás tusrajz nyomán atillát öltünk és hadba is vonulunk. A foglalkozás a Debrecen határában történt csata eseményeivel zárul, melyet általam írt mese formájában dolgozunk fel a gyerekekkel. A mese szereplőiről illusztráció is készül, melyért cserébe a gyerekek egy kis Petőfi matricát kapnak.
A Debreceni Irodalom Házában évek óta sikerrel működik a múzeumi nyomozás, mint módszer. Így a kiállításhoz is készült nyomozás egyéni látogatók és be nem jelentkezett iskolás csoportok számára. A tárlatba a nyomozás miatt tudatosan nem került sem tablószöveg, sem tárgycímke. A nyomozás célja ugyanis az információszerzés, eszköze meg a játék. Így az egyetlen tabló, ami a kiállításban található magának a játéknak a bevezetése. A játékleírás pedig már tartalmazza is az első nyomot, amit követve kezdetét is veszi a játék. A tablószövegben helyesírási hibának, vagy elgépelésnek tűnő plusz betűkből az olvasható ki, hogy lyukkártya, amit meg kell találni a következő feladathoz. Szimultán három csoport tud egyszerre nyomozni a térben, annak befogadó kapacitása miatt. A feladatok nem összetettek, és nincs belőlük sok, hogy a nyomozók ne fáradjanak el, legyen kapacitásuk a nyomozással megszerzett információk, az új tudásanyag befogadására. A megszerzett címek segítségével pedig felkereshetik a városban a nyomozásba bevont egyes helyszíneket: Erdélyi professzor házának helye, Rickl-ház, a Nánássy-színkör helye. Mivel jól elkülönülnek azok a tárgyak, melyekhez hozzá szabad nyúlni azoktól, melyekről az installálás módja is mutatja, hogy nem lehet megérinteni, így a nyomozók bátrabban mozoghatnak a kiállítótérben.
Vak felnőttek számára a Látássérültek Északalföldi Regionális Egyesülete részéről Suhajda Istvánnal és a Kézzelfogható Alapítvány részéről Petneházi Emőkével együttműködésben dolgoztunk ki olyan megismerő módszert, ami segítségével diákok képesek lesznek leírni egy számukra ismeretlen kiállítást vakok számára. Egy diák egy vak személyt kísér fel a kiállításba, amit részletesen leír neki. Ehhez a diákokat fel kellett készíteni arra, hogyan vezessenek egy vak személyt, majd arra is, hogyan írjanak le számukra különböző műtárgyakat legyen szó fényképekről/festményekről, kéziratokról vagy más, eltérő anyagú műtárgyról. A diákok egyedül arról rendelkeztek ismerettel, hogy maga a kiállítás hogy épül fel, mi a témája, mik az egyes főbb altémái. A módszer sikerességét kérdőívvel mértük, mely adatokkal szolgált az információátadás mélységéről is. A kérdések között akadt olyan, ami egy látó számára első ránézésre megválaszolható a kiállítás ismeretében, de olyan is, ami csak a tárlat tüzetesebb átböngészése után derül csak ki. Ezen túl a módszer tesztelésébe bevont vak személyekkel a programot követően elbeszélgettünk a kiállítótérben szerzett tapasztalataikról. Ez alapján egy kisebb térben egyszerre kevesebb fővel javasolt a részvétel.
A kiállításhoz szervesen illeszkedő módon a Debreceni Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény gyógypedagógusainak bevonásával családi felfedező és oktatási segédfüzet készült. A füzetet azzal az elvárással állítottam össze, hogy az időszaki múzeumpedagógiai kiállítás lebontása után is, önmagában is, értelmezhető legyen. Így egyrészt épít a kiállításra, másrészt plusz tartalmak bevonásával kiegészíti azt. Tíz Petőfi-vers kapcsán, melyeket a költő Debrecenben, vagy Debrecenről írt, tíz műtárgy bevonásával tíz történet kerül elmesélésre Petőfi életéből. A tíz történethez két-két feladat kapcsolódik, néha a műtárgyhoz, néha a vershez, néha a történethez illeszkedve. Máskor a feladat kivezet a városba, és egy-egy helyszín felkeresésére ösztönöz. A feladatok úgy kerültek kitalálásra, hogy lehetőség szerint ne ismétlődjenek, ezáltal minél változatosabbak legyenek. Ezen túl kedvezzenek azoknak a gyerekeknek is, akik a kognitív, a kreatív vagy fizikális feladatokat részesítik előnyben. A füzet felmerülésének ötletétől kezdve összedolgoztam a gyógypedagógusokkal, így a gyógypedagógiai szempontok a versválasztástól kezdve az egyes történetek megfogalmazásán át a feladatokig, sőt a kiadvány grafikai összeállítása során is fontos szerepet kaptak.
A tárlat és a hozzá kapcsolódó komplex program csak együtt értelmezhető, de úgy különböző rétegei vannak, ahol különböző módszerrel változatos formában valósul meg a múzeumi nevelés az egyes korosztálynak legmegfelelőbb módokon. Bízom benne, hogy az emlékév elmúltával is sok helyre tud eljutni a tárlat és az online/offline foglalkozás.
Aranyi Fruzsina
múzeumpedagóus
