A Múzeum definíciója

Galambos Henriett
2019-10-25 10:00

Új múzeumdefiníció - Az ICOM és a MúzeumCafé beszélgetése címmel ma 15 órától egy olyan programra várnak minden érdeklődőt a Magyar Nemzeti Múzeumba, amely címéből kiolvashatóan a jelen múzeumának alapfogalmait, definíciós lehetőségeit körüljárva igyekszik ebben a fontos elméleti és szakmai kérdésben állást foglalni, felvázolni a lehetőségeket. Az alábbi cikk ehhez kínál egy olyan áttekintést, amelybe olvashatunk arról, hogyan alakultak a múzeum definíciójának korábbi diszkurzusai? Milyen változáson mentek keresztül a  meghatározások? Milyen alapfogalmakkal gondolkodhatunk napjainkban minderről? 

 

Comenius, vagy Jan Amos Komenský, cseh pedagógus és író, az első modern, haladó szellemiségű pedagógus, a „nemzetek tanítója” az Orbis sensualium pictis (1654) c. műve alapján a múzeum egy olyan „hely, ahol a tudós, a többi embertől elkülönülten ülve a tanulmányainak szenteli magát, miközben a könyveit olvassa.” A világ – és benne a múzeumok – azóta óriási változáson ment keresztül, napjaink muzeális intézményei pedig megpróbálják magukat - inkább előíró, mint leíró jellegű - definíciókon keresztül meghatározni.

 

Az ICOM 2019-ben épp kilencedik alkalommal készül a múzeum definiálására. Mindennek igen jelentős nemzetközi és nemzeti jogrendszerbeli következménye is van, mert a definíció egyrészt a 2015. évi az Ajánlás múzeumok és gyűjtemények védelmére és fejlesztésére, a sokszínűségükre és a társadalomban betöltött szerepükre (Recommendation on the Protection and Promotion of Museums and Collections, their Diversity and their Role in Society) elnevezésű dokumentum szövegében, másrészt sok nemzeti törvényben is átvezetésére került.

 

A legelső múzeum definíció 1946-ban született és az ICOM alapító dokumentumának a részét képezte: célja merőben praktikus volt: meg kellett határozni, mely intézmények szakértői válhattak a nemzetközi múzeumi szervezet tagjává.

Több módosítás után (1951, 1961) a definíció jelenleg ismert struktúráját az 1974. évi Koppenhágai Közgyűlésen fogadták el, melyet kisebb változások követtek 1989-ben, 1995-ben, 2001-ben és 2007-ben.

 

Ahogy az ICOM folyamatosan modernizálta saját magát, illetve a tagság ugrásszerű növekedésével szükségesnek mutatkozott az ICOM alapító dokumentumának revideálása is. A folyamat részeként egy munkacsoport prezentálta ez irányú meglátásait a Közgyűlésnek 2016-ban Milánóban. 2017-ben tehát létrejött a múzeum definíció megújítását hivatott állandó bizottság (Museum Definition, Prospects and Potentials, MDPP) azzal a céllal, hogy felderítse azokat a társadalmi folyamatokat, melyek hatással vannak a múzeumokra, illetve hogy megvizsgálja a jelenlegi múzeum definíció érvényességét, relevanciáját.[1]

 

Az MDPP magját képező „Core Group” tagjai a múzeumi világ közismert szakértői:

 

Jette Sandahl (Dánia) elnökli a bizottságot;

Richard West (USA) vezeti a világnézetek és múzeum tipológia témát;

Margaret Anderson (Ausztrália) vezeti a kulturális demokrácia és kulturális részvétel témát;

Kenson Kwok (Szingapúr) vezeti az új jelenségek a múzeumi partnerségben, a tulajdonlás és a vezetés területén témát

George Abungu (Kenya) vezeti a geopolitika, migráció és dekolonizáció témát;

David Fleming (Nagy-Britannia) vezeti a globális trendek témát;

Lauran Bonilla Merchav (Costa Rica) vezeti a kerekasztal a kihívások a társadalmak és a múzeumok számára témát;

Francois Mairesse (Franciaország) közvetíti a múzeum definícióról folyó vitát az ICOFOM felé;

Alberto Garlandini (Olaszország) képviseli az ICOM Végrehajtó Bizottságot;

Afşin Altaylı (Törökország) vesz részt az ICOM Titkárság részéről.

 

Az MDPP jelentését és ajánlásait 2018 decemberében fogadta el a Végrehajtó Bizottság azzal, hogy a tervezetet a Közgyűlés elé szavazásra terjesszék a kiotói közgyűlésen.

 

Az MDPP munkájával párhuzamosan az ICOM muzeológiai nemzetközi bizottsága, az ICOFOM volt a zászlóvivője annak, hogy széleskörű konzultációt nyissanak a definíció kérdéséről: ennek szellemében 2017 júniusa és 2019 októbere között több mint 1000 résztvevő bevonásával nemzetközi konferencia sorozatot rendeztek Párizstól Dél Amerikán keresztül Moszkváig terjedő helyszíneken. Az ICOM honlapjára a téma iránt fogékony múzeumi emberektől és csoportoktól több mint 250 szövegszerű javaslat érkezett.

 

Kezdettől fogva nyílt titok volt, hogy sem az MDPP-ben, sem a múzeumi közösségben nem volt konszenzus arról, hogy egyáltalán ne változtassanak a jelenlegi múzeum definíción, kisebb módosításokat végezzenek rajta vagy alapjaiban reformálják meg a 21. század elvárásainak megfelelően.

 

Az ICOM jelenleg hatályos definíciója az ICOM Statutes 2007-es változata szerint:

-A múzeum profitra nem törekvő,

- a társadalom fejlődése szolgálatában álló,

- a köz számára nyitott,

- állandó intézmény,

- amely az emberek és környezetük anyagi és szellemi bizonyítékait

- gyűjti, megőrzi, kutatja, közvetíti és kiállítja

- tudományos, közművelődési és szórakoztató céllal.

 

A jelenlegi definíció kritikája:

 

a) A visszajelzések alapján nyilvánvalóvá vált az a főleg a latin-amerikai térségből felmerülő igény, mely a múzeumok társadalmi szerepvállalásával, illetve a múzeumok részvételi és inkluzív funkcióival kapcsolatban tett fel kérdéseket. A részvétel, a hozzáférés, az elköteleződés, a befogadás fogalmait a múzeumok nagyrészt központi funkcióként azonosították, így egyértelmű volt, hogy ez a jelenlegi definícióból teljesen hiányzó aspektus a változások egyik fő tengelyében fog állni.

 

b) Az eredeti definícióban kezdetektől fogva rendszeresen félreértelmezik az „állandó intézmény” kitételt, mely az állandó, stabil szervezetre és működésre utal.

 

c) „A társadalom fejlődése szolgálatában álló” fordulat szintén vitákat váltott ki: melyik társadalomról beszélünk? A társadalom, de inkább a társadalmak folyton változó, konfliktusos közeg Jette Sandahl szerint, s a múzeumoknak ebben a közegben kell dinamikusan működni.[2]

 

d) A „profitra nem törekvő” kitételt szintén több szakértő javasolja törölni a jelenlegi definícióból. A múzeumok által egyre szélesebb körben folytatott kereskedelmi tevékenységek fényében, illetve a bizonyos tevékenységek (biztonsági őrzés, oktatás, kiállítások) kiszervezésére tekintettel (múzeumi shop üzemeltetése, ingatlan bérbeadás) zavart kelt ez a megfogalmazás. Ez ellen leginkább az INTERCOM (Az ICOM menedzsmenttel foglalkozó nemzetközi bizottsága), illetve az ICEE (utazó kiállításokkal foglalkozó nemzetközi bizottság) emelt szót.

 

e) Talán az egyetlen téma, aminek kapcsán nagy egyetértésben maradtak a résztvevők, az a hagyományos múzeumi feladatok felsorolása volt, figyelemmel arra, hogy felsorolásszerűen, prioritásokat nem teremtve sorakoznak az egyes funkciók „gyűjti, megőrzi, kutatja, közvetíti és kiállítja” a jelenlegi definícióban.

 

f) Az „education” szó, mely a magyar fordításban „tudományos”-ként szerepel, szintén széleskörű vita tárgya volt. Az „education” irányvonala a múzeumtól a látogatóig mutat, míg a „learning”, mint tevékenység középpontjában a látogató maga szerepel. A „mediation”, közvetítés szó használatával azt hangsúlyoznánk, hogy az intézmény valóban közvetítő szerepet tölt be a gyűjtemény és a látogatók között.

 

g) Az „anyagi és szellemi bizonyítékok” vonatkozásában az „örökség” lenne a konszenzusos szóhasználat (bár többen megtartanák az anyagi és szellemi jelzőt, mert az az örökség sokrétűségét jobban hangsúlyozza).

 

h) Végül a „szórakoztató cél”-t szinte egyhangúan vették össztűz alá a kritikusok, érthető módon különös tekintettel azokra az intézményekre, melyek a háborút vagy egyéb szenzitív témákat dolgozzák fel.

A múzeumokat, legyenek bárhol is a világban, egy szélesebb társadalmi-gazdasági és politikai kontextusban kell vizsgálni. Azok az idők, amikor ezektől a jelenségektől függetlennek tekinthették magukat intézményeink, már a régmúlté. A múzeumoknak tehát tisztában kell lennie a változásokkal, amikor meghatározzák magukat egy új múzeumi definíció által.

 

Globális trendek a múzeumi világban:

 

a) Globalizáció: A világ valamennyi nemzetének meg kell birkóznia ezzel a jelenséggel. A kommunikációs-technológiai vívmányoknak is nagyrészt köszönhetően mindannyian elkezdünk egy kicsit hasonlítani egymásra: ugyanazt a zenét hallgatjuk, ugyanazokat a sportesemények nézzük, ugyanabba a gyorsétterembe járunk és könnyen megosztjuk az információt, mert egy globális lingua franca-t (az angol nyelvet) használ mindenki.

 

b) Dekolonizáció: Ez is erősödő jelenség, az országok, melyeket egykor (főleg, de nem kizárólagosan európai országok) gyarmatosítottak, jogorvoslatot keresnek különböző formákban, példának okáért a kulturális javak visszakövetelésével. Ennek folyományaként a múzeumok nagy nyomásnak vannak kitéve, hogy minden eddiginél alaposabban kutassák a gyűjteményeiket, hiszen ezek a gyűjtemények hosszú idő alatt és sokféleképpen gyarapodtak. Az európai és amerikai múzeumoknak tehát muszáj foglalkozniuk ezzel a témával, akár akarják, akár nem.

 

c) Urbanizáció: Az urbanizáció globális tendencia, mely alapvető hatással bír a múzeumokra. Világos, hogy a városok közötti versengés az egyre magasabb számú turistákért a múzeumi fejlesztések terén egyre nagyobb beruházásra készteti az intézményeket.

 

d) Digitalizáció: A digitalizáció elvben nagy nyereség a demokráciának, gyakorlatban azonban az adatokhoz való hozzáférés terén egy kis csoportnak ad óriási hatalmat. A digitális technológiában lezajlott forradalom azt eredményezte, hogy a múzeumok új szerepeket vesznek fel, és alapvetően új módokon viszonyulnak különösen a kutatáshoz, a kiállításhoz és a kommunikációhoz.

 

e) A tudás demokratizálása: Tanúi vagyunk az „alternatív tények” elterjedésének, mely a tudás decentralizálását követő egyik jelenség. Ennek okán a múzeumokra gyakran akként tekintenek, hogy ott található a „valódi igazság”.

 

f) Egyenlőtlenség: A világban egyre nagyobb a hasadék a szegények és gazdagok, a privilegizáltak és a kirekesztettek között. A világ leggazdagabb országaiban élők (pl. USA, Luxemburg), százszorosát keresik a legszegényebb afrikai országokban élőknek. Ez nyilvánvalóan hosszútávon nem tartható helyzet, evidencia, hogy a társadalmi és gazdasági körülmények közötti különbségek kiegyenlítésére erőfeszítéseket kell tenni.

 

g) Klímaváltozás: A klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése valós problémák. Mégis, ezen a téren a nemzetközi együttműködés hanyatlását tapasztalhatjuk.

 

h) Az állami finanszírozás visszaesése: Ez a jelenség új kockázatokat hordoz magában, hiszen ha a múzeumok a belépődíjak emelésével, kereskedelmi tevékenységgel, szponzorkereséssel bajlódnak, egyre kevésbé fordulnak a kevéssé tehetős rétegekhez, és sebezhetőbbé válnak a kereskedelmi befolyások irányába.

 

i) A szaktudás elvesztése: Ez is egy súlyos globális jelenség, de sok múzeum óriási erőfeszítéseket tesz, hogy bebizonyítsa, ők továbbra is relevanciával bírnak ezen a területen.

 

j) Fokozott átjárhatóság: Az egyik legfontosabb elvárás a múzeumokkal szemben, hogy egyre nagyobb mértékben eleget tegyenek a látogatók, a társadalom, a helyi közösségek igényeinek és részvételt engedjenek nekik a múzeum életében.

 

A múzeumok gyorsan változó világban élnek. David Fleming szerint választás előtt állunk: jelentőségteljesek maradunk és megpróbálunk részesei lenni a folyamatoknak vagy a múltat választjuk a szó metaforikus és szó szerinti értelemben is, melynek következménye kétségkívül az lesz, hogy egyre kevesebb döntéshozó fog intézményeinkkel, mint valós tényezővel számolni.[3]

 

Mindezek alapján az MDPP Végrehajtó Bizottság elé terjesztett és egyhangúlag elfogadott jelentés alapján az új definícióval szemben támasztott elvárásai a következők:

ÉRTÉKEK: legyen egyértelmű a múzeum céljait és az alap értékeket illetően. Ezekből kiindulva a múzeumok eleget tudnak tenni a 21. századi fenntarthatósági, etikai, politikai, társadalmi és kulturális kihívásoknak és felelősségeknek;

FELADATOK: meg kell tartani az alapvető múzeumi funkciókat, ami a gyűjtés, a megőrzés, a nyilvántartás, a kutatás, a kiállítás és más, a közösséghez való közvetítése a gyűjteményeknek;

FENNTARTHATÓSÁG: a természeti csapások, mint veszélyforrás kapjon hangsúlyt, illetve kötelező jelleggel be kell emelni a definícióba a fenntartható megoldások implementálását;

ELFOGADÁS: el kell ismerni és tisztelni a különböző nézeteket, körülményeket és hagyományokat;

TÁRSADALMI EGYENLŐTLENSÉG: el kell ismerni a mély társadalmi egyenlőtlenségeket, a hatalmi és jóléti aránytalanságokat;

SZAKÉRTELEM: hangsúlyozni kell a múzeumok szakértő szerepét, elkötelezettségüket és felelősségüket a közösségük irányába;

TANULÁS: előtérbe kell helyezni a múzeumok azon törekvését, hogy a tanulás és az eszmecsere nyílt és sokszínű platformjaként fontos találkozóhelyekké váljanak;

ÁTLÁTHATÓSÁG: ki kell emelni a múzeumok elszámoltathatóságát és átláthatóságát, amivel a múzeumok megszerzik és használják anyagi, pénzügyi, társadalmi és intellektuális forrásaikat.

 

A fentiek fényében az MDPP által megalkotott definíció így hangzik:

A múzeumok demokratizáló, befogadó és polifonikus terei a múltakról és a jövőkről folytatott kritikai párbeszédeknek. Elismerve és reagálva a jelen konfliktusaira és kihívásaira, műtárgyakat és példányokat őriznek a társadalom által rájuk ruházott felelősséggel, különféle emlékeket őriznek meg a leendő generációk számára és egyenlő jogokat és egyenlő hozzáférést biztosítanak az örökséghez minden ember számára.

A múzeumok nem nyereségorientált szervezetek. Részvételt biztosítanak, átláthatóak és aktívan együttműködnek a különböző közösségekkel és ezek javára, a gyűjtés, megőrzés, kutatás, közvetítés, kiállítás, és a világ alaposabb megismerése érdekében, azzal a céllal, hogy az emberi méltóságot és társadalmi igazságosságot, a globális egyenlőséget és a világszintű jólétet előmozdítsák.[4]

 

A kiotói ICOM közgyűlés kétséget kizáró módon legjobban várt pillanata a közgyűlés szavazása volt az új múzeum definícióról. Több nemzeti és nemzetközi bizottság hozzászólása és elhúzódó eljárási viták után a Közgyűlés 70%-os többséggel a definíció elfogadásának az elhalasztása mellett szavazott.

 

Linda Norris, az International Coalition of Sites of Conscience nemzetközi kapcsolatok program igazgatójának későbbi analízise szerint az elutasítás okai a következők voltak:

  1. Az eljárás

Sok nemzeti és nemzetközi bizottság kifogásolta, hogy nem volt kellő idő megbeszélni a tagsággal a javaslatot és álláspontot kialakítani a felhatalmazásukkal, hiszen az új javaslatot a Közgyűlés előtt csak 6 héttel köröztették meg.

  1. Vágyálom vagy definíció?

Sok kritika érte a megfogalmazást. Sokan említették, hogy túl hosszú, hogy nem igazán tudjuk, mit jelent a polifonikus tér kifejezés (többek között Partick Boylan, a kulturális javak jogi védelmének kiemelkedő alakja is ezzel érvelt), mások pedig az oktatás szó megjelenését hiányolták.

  1. Hatás

Sok európai ország azzal érvelt, hogy a definíció a nemzeti jogszabályuk része lesz, s olyan szavak eltávolítása, mint például „állandó” (értsd: állandó szerkezettel rendelkező), végzetes következményekkel járna a gyakorlatban.

  1. Félelem

Sokan egyszerűen a változástól féltek, attól, hogy veszítenek az intézményi puvoárból, s a múzeum túl ideologizálttá válik. Ahogy Jette Sandahl mondta: A múzeumban nincs apolitilus tér vagy nézet. A múzeumok mindig át vannak szőve politikával”.[5]

 

François Mairesse szerint a jelenlegi ICOM múzeum definíció kétségkívül leginkább technikai jellegű definíció. Az értékek meghatározása, melyek támogatólag hatnak a múzeumi munkára, teljesen hiányoznak, talán csak a „nem profitorientált” fordulatban érhetők tetten. Nyitott kérdés, hogy az új definíciónak érték alapúnak kell-e lennie, hiszen az ICOM Etikai Kódex, a nemzetközi szervezet legfontosabb dokumentuma kellőképpen, és méltó módon rögzíti ezeket az etikai elvekhez kötött alapértékeket. A leendő múzeum definíció megalkotásakor érdekes aspektus lehet az is, hogy tudná az új definíció és az ICOM Etikai Kódex kiegészíteni és erősíteni egymást.

 

 

 

Hivatkozások

 

[1] François Mairesse: The Definition of the Museum: History and Issues, in Museum International, Vol. 71 No. 281-282, 2019, pp 154-155

 

[2] Jette Sandahl: The Museum Definition as the Backbone of ICOM, in Museum International, Vol. 71 No. 281-282, 2019, pp 5

 

[3] David Fleming: Global Trends in Museums, in Museum International, Vol. 71 No. 281-282, 2019, pp 108-113

 

[4] Museums are democratising, inclusive and polyphonic spaces for critical dialogue about the pasts and the futures. Acknowledging and addressing the conflicts and challenges of the present, they hold artefacts and specimens in trust for society, safeguard diverse memories for future generations and guarantee equal rights and equal access to heritage for all people. 

Museums are not for profit. They are participatory and transparent, and work in active partnership with and for diverse communities to collect, preserve, research, interpret, exhibit, and enhance understandings of the world, aiming to contribute to human dignity and social justice, global equality and planetary wellbeing.

 

[5] In the Room Where It (sorta) Happened: ICOM's Museum Definition

múzeumelmélet, programajánló, téma
2019-10-18 10:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00