Ahogyan vannak illatok, ízek, melyek visszarepítenek minket régvolt pillanatokba, úgy léteznek hangszerek, melyeknek tónusa, zöngéje valamiféle transzgenerációs múltpillanatba simogatják a lelket, olyan helyekre és időkbe, amikor talán nem is éltünk, mégis úgy érezzük, a hangok a mi szívünkből indulnak rezgésbe. Ilyen hangszer nekünk, magyaroknak a citera, melynek jellegzetes hangja régi közös énekléseket, zenéléseket, mulatásokat, búsongásokat hív elő a psziché mélyéről, és teremt ezáltal újfent együttes élményt, néphagyományt. A citera: a magyar lélek trubadúrja. Meséi hosszú évszázadok regéi, dalai régen volt mindennapjaink ismerős útitársai, költeményei történelmünk, közösségeink leiratai. A citera: dal a múltból, dal a jelennek - dal a jövőért.
forrás: Néprajzi Múzeum, fotó: Incze László
A Néprajzi Múzeum Vígan zengjetek, citerák! című kiállítását hosszú munka előzte meg, a válogatás egyedülálló módon hajt fejet a magyar népzene egyik legismertebb és legkedveltebb instrumentuma előtt, a múzeum gazdag hangszergyűjteményéből válogatva, tiszteletreméltó gazdagsággal bemutatva a citera történetét, fejlődését és kulturális jelentőségét.
A citera hosszú évszázadokon át fontos szerepet játszott a magyar népzenei hagyományokban: egyszerű felépítésének köszönhetően a falusi közösségek ügyes kezű tagjai is képesek voltak saját maguk elkészíteni, így az ünnepek, közösségi események és házi mulatságok elmaradhatatlan kísérője lett. Különlegessége és szépsége, egyben szinte védjegye, hogy vendéghúrjainak köszönhetően, a dallam mellett kíséretet is biztosít, így már kezdő játékosok is élvezetes muzsikálásra képesek vele. A népi hangszerből, talán éppen egyszerűsége és könnyen érkező élvezhetősége okán, mára ikonikus zenei eszköz lett: napjainkban, a népzenei oktatásnak és az újjáéledő hagyományőrző mozgalmaknak köszönhetően, ismét reneszánszát éli.
A különleges és gazdag válogatásnak szükségszerűen egy olyan intézmény kell teret adjon, melynek kollekciója egyedülálló. A Néprajzi Múzeum - több mint négyezer népi hangszert számláló gyűjteményében - százötven magyar citerát és további ötven különböző citerafélét őriz a világ minden tájáról, érzékeltetve, hogy ez nem csak egy hangszer neve, hanem egy egész hangszertípusé. A húros instrumentumokon belül széles paletta köszön ránk a válogatásban: a botciteráktól, a csöves citerákon át egészen a domború ázsiai hangszerekig láthatunk ízelítőt ebből a szeretett és mindig újra-, másként felfedezett hangszerből, de a kiállítás fókusza egyértelműan a magyar lapos, érintővel ellátott citerákon van, melyek formai szempontok alapján sorakoznak egymás mellett. Az egyszerű hasábciterákat követik a kicsit bonyolultabb fejes, majd hasas citerák, és láthatjuk a - vélhetően a kettejük találkozásából kialakult - hasas kisfejes citerákat, valamint a több szekrényes citerákat. Zenei osztályozás is megjelenik a gazdag tárlatban: megismerkedhetünk a diatonikus és a kromatikus hangszerekkel, ezek megértésére két demonstrációs citera is szolgál a kiállítótérben, kiegészülve oktató videóval – így mi magunk is kipróbálhatjuk a muzsikálást, ráérezhetünk, mi a titka a citera népszerűségének.
Tekintve, hogy a Néprajzi Múzeum zenegyűjtésben is élen jár, a kiállításban a helye a Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtéséből származó, citeraszót őrző viaszhengereknek, a Pátria hanglemezsorozat egyes darabjainak, valamint igazi csemege az értő tekintet számára az intézmény legelső filmje, mely némafilmként táncosokat mutat, és csak a felvétel mellé helyezett archív fotóból derül ki, hogy a régvolt pillanat talpalávalóját annak idején egy citerás szolgáltatta – érzékenyen megjelenítve ezáltal a hangszer ismertségének, ha tetszik, számunkra nulladik pillanatait.
forrás: Néprajzi Múzeum, fotó: Incze László
A kiállítás gazdagságát nem csupán a kiállított hangszerek variabilitása és kvantitása mutatja, de az az elképesztő formagazdagság is, mely annak köszönhető, hogy sokan otthon készítették a citerát, így minden egyes darab különleges, egyedi és megismételhetetlen. A kiállításon közel kilencven hangszer kap helyet, gazdag audiovizuális anyaggal kiegészülve. A hangszerről ily módon festett részletes portrét a legkorábbi fennmaradt példányok, valamint neves hangszerkészítők Gács Tibor, Tuka Zsigmond, Budai Sándor, Nácsa János vagy Bársony Mihály alkotásai, valamint híres gyűjtők kutatásai árnyalják. A kiállítást megelőző felhívásra, mely szerint minden magyar nyelvterületen működő zenekar adjon magáról hírt, a körülbelül százötven jelentkező a kiállításban egy digitális térképen, fotókkal, leírásokkal, videókkal szerepel, a mind több pettyel megjelölt kartográf a tárlat nyitvatartásáig folyamatosan bővül. Ezzel párhuzamosan Vígan zengjetek, citerások! címmel az online térben is közösségteremtés zajlik, a múzeum kezdeményezésére facebook csoportban ismerkedhetnek egymással citerások, láthatják egymást, megoszthatják koncertjeiket, lehetnek hasonló érdeklődésű, hasonló szerelemtől hajtott muzsikusok társaságában.
A dr. Pálóczy Krisztina kurátor jegyezte kiállítás nagy erénye – a sok különleges finomhangolás mellett -, hogy a zenehallgatás lehetősége is rendkívül gazdagon jelenik meg a válogatásban, a demonstrációs hangszereknek köszönhetően mód nyílik a személyes találkozásra is, így a citera egyik ősének, a monochordnak a működését is megismerhetjük, a gyermekek megtervezhetik saját citerájukat, a felnőttek pedig egy alkalmazással DJ-ké válhatnak – egyszóval a kiállítás minden fronton aktivizál, minden pillanatban interaktivitásra szólít fel, és lehetőség szerint tág spektrumban szólítja meg közönségét. Az említett lemezlovas szolgáltatás EthnoFusion címmel hasonló inspirációk és törekvések mentén született, mint a múzeum motívumalkotó alkalmazása, csak itt Sebestyén Áron zeneszerzőnek és kortárs muzsikusoknak, no meg a Néprajzi Múzeumban őrzött zenei felvételeknek köszönhetően, egy telefon és egy QR kód segítségével modern zenei alapokat keverhetünk különböző népi hangszerek hangjával, mixelhetjük azokat saját zenénkké, letölthetjük és tovább küldhetjük, egyfajta dupla interpretációként, dupla csavarként, egyénre szabott szuvenírként, emlékként, közös alkotásként a kiállításról.
Ilyen összetett reprezentációhoz komplex katalógus dukál, így elérhető egy igényes kiállításvezető, mely, ha tetszik, első állomása egy tervben szereplő gyűjteményi kutatásnak, ahogyan a kollekció bővítése is állandó lendületben és folyamatban van, tehát nem egy lezárt gyűjtemény manifesztációja a most látható citerakiállítás: a válogatás által mondott mondat végén korántsem pont van, sokkal inkább felkiáltójel. És mint dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója elmondta, azért vannak a hangszerkészítők bevonva, azért van a kiállítás egyik hangsúlyos osztatában egy színpad, mert a citera, mint kutatási téma jelenlévő: aktuális és szeretett, élő gyakorlat és jelenség. A kiállítás cseppben a tenger, azazhogy, ha a teljes gyűjtemény a tenger, ahhoz viszonyítva a hangszergyűjtemény a maga többezer darabjával csak csepp, és onnan is élesre hunyorítva a képet, a citeragyűjtemény egy még kisebb csepp. De ebben az egyetlen aprócska cseppben is szépen tükröződik az az éltető erő, amely a Néprajzi Múzeum hasznosságában és küldetésében kifejeződik – és ezen túl visszhangzik benne az intézmény szinergiákat tisztelő látásmódja, szakembereinek a gyűjteményt szolgáló aktivitása, és az intézmény közönségét minden fronton és narratívában szolgáló és inspiráló gondolatisága.
A Néprajzi Múzeum citerakiállítása a tekintetben is messze van a statikus tárlatoktól, hogy mindezeken túl élő zenei programokkal is várja az érdeklődőket: februártól szombatonként koncertek színesítik a múzeumi élményt, mely eseményeken a gyűjtőkampány során felkutatott zenekarok és citerások lépnek fel. A színes programok, valamint a kiállítás áthallásos, sokakat sokféleként célzó narratívája szépen összekapcsolódik a Néprajzi Múzeum céljával: megőrizni és népszerűsíteni a citerázás hagyományát, e misszió egyik fontos állomása a digitális térkép, melyen a magyar nyelvterületen működő aktív citerások, együttesek és tanárok elhelyezésével a hangszer jelenlegi hazai helyzetéről is képet kaphatunk.
A Vígan zengjetek, citerák! kiállítás tehát sok szempontból különleges színfolt a Néprajzi Múzeum amúgy is sokszólamú palettáján, és még mindez fokozható. A válogatás ugyanis e pillanatban, ha tetszik, nem végleges, merthogy 2025. március 21-től új elemmel gazdagodik a tárlat anyaga: a Csungkingi Kínai Három Szurdok Múzeum válogatása révén, mely a kiállítás belső termében kap majd helyet: a látogatók megismerkedhetnek a kucsin nevű ősi kínai hangszerrel, mely hangszer a citerák típusába tartozó, húros, pengetős eszköz - ezáltal kitekintve a Kárpát-medencéből, a magyar citerát a világ különböző zenei hagyományaival is összehasonlíthatjuk, ami, lássuk be, ritka és izgalmas pillanat.
A Vígan zengjetek, citerák! című, 2025. június 29-ig nyitva tartó kiállítás tehát egyszerre tiszteleg a magyar népi hangszerkultúra előtt, és kínál modern, interaktív élményeket minden korosztály számára, s teszi ezt egy olyan csodálatos instrumentum aprólékos bemutatásával, mely egymagában – illetőleg sokadmagával - képes összekötni múltat és jelent, képes hidat emelni a régi kor emberei és a ma élők közé. Akár a jó trubadúrok. A citera élményt ajándékoz nekünk és jellegzetes hangjával, önmaga kíséretét adó komplexitásával a magyar lélek kísérője.
forrás: Néprajzi Múzeum, fotó: Incze László
Meséi, regéi, dalai régen volt mindennapjaink ismerős útitársai, költeményei történelmünk, közösségeink leiratai. A citera: dal a múltból, dal a jelennek, dal a jövőért.
