Laurel Holloman nagyméretű energikus festményeiről és dinamikus ecsetvonásairól ismert los angeles-i művész alkotásaiból nyílt kiállítás a Bankside Galériában Londonban.
Laurel Holloman alkotásait különleges szín- és mozgáshasználat jellemzi, a merész ecsetvonásokat finomabb vonásokkal kombinálja, miközben különböző technikákat egyaránt alkalmaz. Művészete az élet eredetével foglalkozik, azzal a bennünket körülölelő határtalan világgal, amelyben az egymáshoz való kapcsolódás összeköt. Alkotásaiból valódi szenvedély és lendület sugárzik. Laurel Holloman úgy ér a szemlélő érzékeihez, hogy közben tele van szabadsággal és erős érzelmi hatásokkal. A vásznon megjelenő érzelmek teszik igazán méllyé, valóságossá és harmonikussá munkáit.
Egy nappal a Bankside Galériában nyílt kiállításának megnyitója után a művész szívesen mesélt arról a varázslatos világról, ami körülveszi őt és megosztotta, hogyan irányítja kreativitását az alkotás során.
Nagyon tetszik, ahogyan az érzelmek megjelennek alkotásain. Különleges látni, ahogyan megmutatja egyéniségét a vásznon keresztül a világnak. Hogyan dolgozik az érzelmekkel az alkotómunka során és miket fedez fel közben?
Egy ötlettel vagy színpalettával kezdem. Több monokromatikus színmezős festményt szerettem volna a Deep Dive kiállításban bemutatni. Egyes alkotások egy-két hónapon át vannak rétegezve (például az absztrakt virágok), míg más darabok nagyon gyorsan készülnek, és gyakran van eközben olyan érzelem, ami az egész festményen áthatol, mert az alkotás alatt gyorsan látom, ahogyan valami formálódik.
Például a “This is Where We All Came From” című festmény nagyon gyorsan haladt, elkezdtem látni egy energiát, amely az ereket ábrázolta (mint a test belsejét) és ez inkább a tudományon alapult. Leginkább azt mondanám, hogy a festmény már nagyon korán mátrixérzést kapott. Ez az alkotás gyorsan készen lett, mert oldószereket kevertem, hogy laza legyen, és interferencia púderrel világosítottam a sötétebb ecsetvonások mögötti területeket. Ezt a technikát alkalmazva a festékek lazasága a nap folyamán leülepedik, megszárad, és gyorsabb a magabiztos, precíz vonásokkal történő rétegezés, miközben az ecset felveszi a kiemelt pontokat, valamint a lágyabb fényeket, miközben az egyes rétegeket átfedi. Hamar láttam, hogy ez a skála mélységet és 3 dimenziót ad a festménynek. Úgy gondolom, ennek egy része szerencse, de jelentős látni, ahogy az ecsetvonásokon átfut egy érzelem. A készsége ennek az, hogy felismerjük, majd visszatérünk, aztán kiemeljük az adott részt, hogy dimenziót nyerjünk belőle. Nem mindennap ilyen érzelmekkel megyek dolgozni. Sokkal inkább technikainak mondanám a folyamatot, amikor pedig érzelem fut át rajta, az a tudattalanomból jön. Csak próbálom menteni az eredményt és szépíteni. A Deep Dive tárlat tovább fejlődött, miután megláttam a Pershing Square-i kiállítást (2020), amelyen több festményemet 8 x 8 láb négyzetméteresre nagyítottak fel. Úgy éreztem, minden térnek megvan a maga világa és itt ki akartam terjeszteni mindezt.
Mit tart legfontosabbnak átadni a festményein keresztül?
Szeretném, ha a néző különleges helyre kerülne az emlékezetében. Lehet, hogy lebeg a tengerben, gyermekkorában a magas fűben fekve bámulja az eget, vagy úszik egy hínárral teli óceánban. Egy érzést vagy energiát szeretnék közvetíteni anélkül, hogy rányomnám annak bélyegét. Azt mondanám, hogy közel áll ez ahhoz, ahogyan érezhetsz valamit. Elmosódott, akárcsak egy álomban. Lehetne inkább metaforikus, mint egy mozgást vagy színt látni, amely a szeretet, gyűlölet vagy akár a káoszt képviseli. A természetet tükröző képekre hajlok, de nem zárkózok el az emberi érzelmeket kifejező festményektől sem.
A mélyen megérinteni képes érzelmek ereje és a végtelen szabadság érzete lágy hullámzó érzékiségként találkozik műalkotásain. Mi a folyamata annak, ahogyan egészében átadja a lelkét egy-egy alkotásnak?
Szinte minden nap dolgozom a stúdióban és ez az alkotás napi rituáléja, amely magában foglalja a keresést és felfedezést, hogy megalkossam saját egyéniségemet a festészetben. Lelkesítő érzés, de azért nem minden alkotás ennyire megrendítő. Sok esetben még mindig nagyon-nagyon technikai jellegű. Az absztrakt képek technikaibbak, mint el tudnánk képzelni. Egyszerűen közvetítenek valamit, ha pedig nem, akkor abban a pillanatban változtatni kell a festményen, vagy nem kell használni azt a darabot.
A Moment Apart, 2022
If You Had My Love, 2022
Arról az erőről szeretném kérdezni, ami jelen van alkotásain. Annak a folyamata érdekel, ahogyan a felszínre engedi mindezt. Hogyan dolgozik ezzel? Meg tudná fogalmazni szavakkal ezt a megfoghatatlant?
Még csak tanulom ezt a folyamatot, de úgy gondolom, jelentősége elsősorban a fókuszon múlik. Arról szól, hogy teljes mértékben arra összpontosíts, hogy milyen világot hozol létre, és az milyen történetet mesél el.
A Bankside Galériában második önálló kiállítása tekinthető meg. Kiemelt figyelmet kap a víz és a föld, illetve a természettel való kapcsolat felfedezése. Mik ihlették meg a kiállított festmények készítésekor? Mi inspirálta?
Még mindig nagyon közel áll az Everglow (2016) és a The Fifth Element (2014) tárlatok összeállításaihoz. Ez a téma kezdettől fogva szüntelen. Szenvedélyem van a természet iránt, és a szabadban érzem magam a legelégedettebbnek. A Coviddal elszigeteltebbek lettünk, mindenki a technológiával foglalkozott. Kétségbeesetten éreztem ebben az időben, hogy a természetben legyek. Valójában most nagyobb szükségünk van a természetre, mint valaha, és környezetünk is veszélyben van.
A természet és az érzelmek közötti szoros kapcsolatról megoszt pár gondolatot? Hogyan látja ezt?
Egyszerűen úgy tekintek rá, mint aki arra vágyik, hogy kapcsolódjon a természethez. Gyerekként volt időm szabadon a természetben lenni. Nem volt okostelefon és internet. Minden nap kint voltam és az időtöltés is szabadabb volt. A “Flashlights and Fireflies” című festmény gyerekkoromra épül, amikor nyáron a környékünkön zseblámpával játszottam. Teljesen szabad voltam és az idő nagy részében kint voltam, főleg a nyári éjszakákon. Azon a környéken a szülők csak hagyják futni a gyerekeket. Ez a 70-es és 80-as években volt, amikor a szülők kevesebb információval rendelkeztek, így kevésbé féltek. A szüleim nagyra értékelték, hogy megtanítsanak a horgászatra, lovaglásra, rákfogásra a tengerparton.
Attól tartok, hogy a gyerekeimnek nem jut elég ezekből az emlékekből, ezért keményen dolgoztam utazásaim során, hogy kevésbé városi életet biztosítsak nekik. Most egy 5 hektáros telken élek Texasban, így sokkal jobban kötődöm a természethez, amikor arra ébredek, hogy szarvasok és rókák vannak az udvaromban. Azt hiszem, ha a horizontot bámulod, nézed a naplementét és látod, hogy a nap átsüt a vízen, vagy átölelsz egy fát, vagy ha a tenger meglocsolja az arcod, igazán ezek a Földhöz való kapcsolódás pillanatai. Hosszan lehetne még bővíteni ezt a listát. Olyan pillanatok ezek, amelyek lelkileg, fizikailag és érzelmileg visszaállítanak bennünket. Ezek azok a pillanatok, amelyek arra emlékeztetnek bennünket, hogy van körülöttünk egy világ, amely sokkal jobban táplálhatja belső világunkat, mint a pénz, a tökéletes test vagy egy nagy díszes ház. Ezek azok a pillanatok, amikor kapcsolódhatunk a természet csendjéhez. Ha hiányoznak ezek a kapcsolatok, a belső világod nagyon kiüresedhet. A természet egy értékrend része. Az enyémhez igazodik. Engem így neveltek.
Evolution of Pride, 2022
A tárlat megtekinthető 2022. július 31-ig Londonban a Bankside Galériában.
A Deep Dive kiállítás a Claudine Gil Galériával közösen jött létre.
Laurel Holloman egyéni kiállításai:
2022: Deep Dive, London
2019: Memory and Movement, Galerie Joseph, Paris
2018: Color Forest (duo exhibition with sculptor Susi Kramer), Fondazione Luciana Matalon, Milan, Italy
2017: Fertile Ground, Bankside Gallery, London, UK
2016: Everglow, Museum Jan van der Togt, Amstelveen, NL
2015: The Innocents, Menier Gallery, London, UK
2014: The Fifth Element, Galerie Joseph, Paris, France
2013: All the World Inside, Palazzo Italia, Berlin, Germany
2012: Free Falling, Ateneo of Venice, Venice, Italy
2012: Coeur Libre, Pantheon Town Hall, Paris, France
Fotók: Ádám Adrienn
Borítókép:
