A Szent István Király Múzeum Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatával közösen tudományos konferenciát szervezett 2021. október 18-án, hétfőn Moskovszky Éva, a neves játékkutató és kultúrtörténész emlékére. A 7. alkalommal megrendezett konferenciának ezúttal is a Hetedhét Játékmúzeum – Moskovszky és Réber Gyűjtemény adott otthont.
A Hetedhét Játékmúzeum egy különleges helyszín. Valahányszor belépek, akár a Moskovszky Gyűjtemény enteriőrjébe, akár a Réber László rajzaiból készült, 2019-ben Év Kiállítása elismerést nyert kiállításba, mindig mosolyra húzódik a szám. Valódi mesevilágba érkezünk, minden sarkon akad egy játék, amely a saját gyerekkoromat is visszaidézi.
A Vonalba zárt történetek címet viselő kiállításnak az ablakok előtt függönyként lógó kinagyított rajzokkal, és a padlót borító társasjáték-szőnyeggel van egy különleges, játszóházi hangulata. Játékkonferencia zajlott, játékkutatókkal, egy “játszóházban”.
Nagy Veronika megnyitó beszéde. Fotó: Szent István Király Múzeum
“Két asszony körülbelül kilencven évnyi szenvedélyes játékszeretete és nagyjából 5000 db kvalitásos műtárgy – ez Auer Erzsébet és Moskovszky Éva világteremtése, egy rendkívül értékes és páratlan életmű, amit 1998 óta őriz a város.” Így méltatta a gyűjteményt dr. Nagy Veronika muzeológus, a Hetedhét Játékmúzeum szakmai vezetője és a rendezvény fő szervezője a megnyitó beszédében. Majd a következőképpen beszélt a rendezvény céljairól:
“Idén először a konferenciák történetében arra törekedtünk, az volt a célunk, hogy játékkal foglalkozó kutatókat szólítsunk meg ismeretlenül és kérjünk fel egy előadás megtartására. 40 év alatti fiatal kutatókról van szó, akik a játék valamilyen megnyilvánulásával, valamilyen területével foglalkoznak. Az volt a célunk, hogy ismerjük meg őket, közelítsük egymáshoz a játékkal foglalkozók generációit.” Hasonlóan fontos célja a programnak, hogy a fiatal kutatók is ismerjék meg a Moskovszky gyűjteményt.
A köszöntők sorát Lehrner Zsolt, Székesfehérvár alpolgármestere folytatta. Köszöntőjét Erich Kästner gondolatával nyitotta: “A játék az ember teremtménye, mely teremtője örömére hivatott szolgálni egy olyan országban, ahol a "komolyság" és a "vidámság" nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalmak, és amelynek a földjére csak játszva teheti be az ember a lábát.” Az alpolgármester kiemelte annak fontosságát, hogy fiatal játékkutatók is jelen vannak, majd hozzátette, hogy a Hetedhét Játékmúzeumban őrzött Moskovszky Gyűjtemény olyan “kincsesláda”, amelyre nemcsak a város, hanem az egész ország is büszke lehet.
Ezután Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum igazgatójának köszöntője következett. Örömét fejezte ki, hogy az elmúlt évek viszontagságai után ismét együtt lehetünk, személyesen. Kiemelte: most, hogy olyan kutatók is megjelentek, akik eddig nem vagy alig találkoztak a Moskovszky-gyűjteménnyel, lehetőség nyílik egy előremutató tapasztalatcserére. Beszédét Nagy Veronikának és a szervező csapat többi tagjának szóló köszönet nyilvánítással zárta.
A Kiss Áron Magyar Játék Társaság [1] elnöke, dr. Györgyi Erzsébet beszéde zárta a köszöntők sorát. Az elnök asszony azt kívánta a fiatal kutatóknak, hogy találjanak itt olyan élményt, ami visszavonza őket e falak közé. A beszédet követően dr. Nagy Veronika virággal köszöntötte Györgyi Erzsébetet, valamint a szintén jelen lévő Illyésné Ötvös Tündét, a Szent István Király Múzeum nyugdíjba vonult restaurátorát. [2]
A köszöntő és felvezető gondolatok után került sor a 12 előadásra. Az előadók különböző tudományterületekről érkeztek, és módszertani szempontból is többféleképpen közelítettek a játékhoz, mint műfajhoz. Szó volt régi és új játékszerekről, örök játéktípusokról, játékalkalmakról, elméletről és gyakorlatról, oktatásról, élményről és gamifikációról.
A konferencia első, délelőtti szekcióját dr. Tészabó Júlia művészettörténész, az ELTE Pedagógia és Pszichológiai Karának oktatója vezette. A szekció első két előadása múzeumi anyag elemzésével, ismertetésével foglalkozott. Elsőként Németh Nóra, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa mutatta be intézménye játékgyűjteményét: a jelentős játékgyűjteménnyel rendelkező, nemrég elhunyt Karlócai Mariann, valamint Jánoska Antal kártyagyűjtő, és Szentiványi Tibor informatikus és játékszakértő gyűjteményéről hallhattunk.
A második előadásban egy egészen különleges gyűjteményt mutatott be Hársvölgyi Virág, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum művészettörténésze, múzeumi adattárosa. Baktay Ervin indológus hagyatékában található családi fotográfiákat elemzett, amelyeken játékok is szerepelnek. A fotók Umrao Singh Sher-Gil, szikh nemesi származású fotós és filozófus családjáról készült karácsonyi fotók, lányai Amrita és Indira játékaival együtt.
A rövid szünet után elsőként Oravec Éva történész, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársa a dualizmus időszakát elevenítette fel. Előadásában a városi, kisvárosi polgárság zöldbe szervezett mulatságairól, a hozzájuk kapcsolódó játékokról beszélt.
A következő előadást az előzetes tervek szerint ketten tartották volna meg: Gyöngy Kinga PhD pszichológus, egyetemi adjunktus az ELTE-TÓK Neveléstudományi Tanszékéről, valamint Klincsekné Edelényi Hajnalka, a Józsefvárosi Egyesített Bölcsődék kisgyermeknevelője. Gyöngy Kinga nem tudott jelen lenni, így a feladatot Edelényi Hajnalka egyedül oldotta meg. Bemutatta közös projektjüket, melyben bölcsődés korú gyermekek számára hét darab saját fejlesztésű gyermekjátékot készítettek, melyek a fizikai világ sajátosságait (pl. sebesség, lejtés, gravitáció, alacsony-magas dimenzió) mutatták be a gyerekeknek. Kutatásuk tárgya az volt, hogy hogyan lehet ezen játékok beválását szisztematikusan vizsgálni. Ehhez egy angol mérőeszközt választottak, a TEPI (Toy effects on play instrument) analízist.
Tatárné Nagy Ágnes előadás közben. Fotó: Szent István Király Múzeum
A következő két előadás néprajzi szemszögből közelítette meg a játék témáját. Tatárné Nagy Ágnes konduktorként és néptáncpedagógusként a játékos-táncos anyanyelv visszatanításán dolgozik. A népi játék, az ének és a tánc már a magzati kortól kedvező hatást gyakorol a gyermek testi-lelki-szellemi fejlődésére. Módszere, a Kuncogó ehhez kínál természetes, támogató közeget.
A másik előadó Tóth Piroska Anna, a Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény néprajzkutatója, előadásában a mai gyermekek játékkultúráját vizsgálta folklorisztikai megközelítésben. A gyermekfolklór ugyanis a kortárs gyermekektől is gyűjthető, ma is él és működik. Csak erőteljesen megváltoztak a kötetlen játékra használható helyszínek, a gyermekeket körülvevő épített és tárgyi világ, a kultúra, és ez természetesen a játékokon is nyomot hagy.
Az ebédszünet után kezdődött a második szekció, Bayer Árpád történész, az Open History Bt. alapítójának elnökletével. Ebben a szekcióban már elsősorban az alkalmazott játékok, társasjátékok, játékfejlesztés, és játéktesztelés témái kerültek középpontba.
Az első előadó a Debreceni Irodalom Háza múzeumpedagógusa, Aranyi Fruzsina volt, aki három olyan múzeumpedagógiai projektjét mutatta be, melyek a játékot felhasználó ismeretátadási módszer sikeres alkalmazásai voltak, mint offline, mint online közegben. Az első a 2017-es Múzeumok Éjszakájára készült nyomozós játék volt, Hová tűnt Rejtő Jenő? címmel, mellyel abban az évben múzeumpedagiai nívódíjra is pályáztak. A második a 2018-as Keszekusza mese volt, melyben foglalkoztató füzettel kiegészített nyomozás során kellett Gombóc Artúrt lefogyasztania a résztvevőknek, valamint ennek 2020-as második felvonása online és offline térben egyaránt. Utóbbit Fruzsina a 2020-as Országos Múzeumpedagógiai Konferencián is bemutatta. A harmadik projekt a Csoda a mi utcánkban, melynek honlapja még fejlesztés alatt áll, figyelemfelkeltő amiatt volt, hogy célcsoportjának középiskolásokat, egyetemistákat és fiatal felnőtteket jelölt meg.
Őt Vattay Liliána követte, az Open Histroy Bt. munkatársa, aki arról beszélt igazán szemléletesen, hogy miért fontos a megtervezett játékokat tesztelni, milyen módszerekkel lehet az ő tapasztalataik szerint hatékonyan tesztelni.
Vattay Liliána előadás közben. Fotó: Szent István Király Múzeum
A következőkben Paksa Rudolf történész, a modernkori magyar történelem kutatója mutatta be azt a folyamatot, amelyben játékfejlesztőként és koordinátorként vett részt, és amelynek eredménye a Rebellió társasjáték megszületése volt. Beszélt a történelmi típusú társasjátékok csoportosításáról, az ilyen játékok fejlesztésének nehézségeiről és szépségeiről is. Arról, hogy hogyan szolgálhatja egy ilyen társasjáték a történelmi ismeretek hiteles és élményszerű átadását. Előadásából sokat inspirálódhattak azok, akik mostanság fognának egy társasjáták megtervezésébe.
Paksa Rudolf előadás közben. Fotó: Szent István Király Múzeum
A rövid szünetet követően a Gyulai Római Katolikus Gimnázium tanára, Dávid Péter történelem tanár mutatta be azokat a tanmeneten kívül alkalmazható, tantervbe is illeszthető társasjátékokat, amelyeket ő maga tervezett. Ezeknek a tervezésénél figyelembe vette azt is, hogy a játéknak egy, vagy fakultáció esetén két 45 perces tanórába bele kell férnie, és egy teljes osztály bevonásával lejátszhatónak kell lennie. Különböző, már ismert, kipróbált játék mechanizmusokat vett alapul ezek megalkotásához.
Győri Zoltán játéktervező és a Mit játszunk? blog és vlog egyik alapítója volt az utolsó előtti előadó. Előadásában a társasjátékos piac aktuális érdekességeiről, a divatos társasjátékokról, társasjáték-mechanikákról beszélt. Arról, hogy éppen a társasjátékok aranykorát éljük.
Győri Zoltán előadás közben Fotó: Szent István Király Múzeum
Végül de nem utolsósorban Sütheő Áron következett, aki a családi vállalkozásukban a Tudor játék családban betöltött szerepéről beszélt, és bemutatta azokat a táblás játékokat, amelyekhez eredendően igényes, fa táblákat használnak, ő pedig megalkotta ezeknek a hordozható, kompakt kivitelét, bőrdarabokból és furnér bábukkal. Azt is igyekszik megmutatni az érdeklődőknek ez által, hogy ők, hogyan készíthetnek maguknak saját játékot.
Ezt követően dr. Nagy Veronika zárta a konferenciát megköszönve minden előadónak, hogy eljöttek nem csak közelről, de messziről is. Kifejezte, hogy olyan volt számára ez a konferencia, mint a játék: egy rendkívül összetett, rendkívül komplex, fejlesztő és cselekedtető folyamat és örömforrás. “A cél csak az volt, hogy a fiatal kutatókat ismerjük meg, hallgassuk meg, de ennél sokkal többet kaptunk a nap végére.” Nagyon sokféle szemléletet kaptunk, és egy olyan ívet, amit maguk az előadók rajzoltak meg. Hiszen elindultunk a muzeológia területéről, mentünk tovább, és szép lassan megérkeztünk a módszertan területére, nem csak múzeumpedagógiai szempontból.
“...és most itt a konferencia végén, egy babaházban, ahol most vagyunk, tulajdonképpen egy babaszobákat bemutató játékmúzeumban férfiak beszélgetnek és vitatkoznak játékokról” – ennél szebbet nem nagyon tudott volna elképzelni. Ezt egészítette ki egy hozzászóló, nagyon szemfülesen, hogy mindez egy társasjáték táblán történt – hiszen a konferencia helyszínéül szolgáló Réber kiállítás padlószőnyege maga is egy óriási társasjáték tábla.
A gondolatsort Veronika azzal zárta, hogy akár már a soron következő játékkonferencián érdemes lenne azt vizsgálni, hogy felnőtt korban milyen szerepet kap a játék, hogyan fiatalítja a felnőtteket.
[1]
A Kiss Áron Magyar Játék Társaság a játék kedvelőit, a játékos embereket tömöríti. Névadója, Kiss Áron, a kiváló pedagógus (1845-1908), aki magas szintű szakmai tevékenysége mellett fontosnak találta a "Magyar Gyermekjátékgyűjtemény" anyagának összegyűjtését a hazai tanítóság által az ország minden részéről, és közreadását 1891-ben, visszajuttatva ezzel a hagyományos játékkincset a gyermektársadalomhoz. A Társaság egyik alapító tagja maga Moskovszky Éva volt.
Forrás: http://www.kamjt.hu/
[2]
Az első állandó kiállítást Illyésné Ötvös Tünde, a Szent István Király Múzeum restaurátora rendezte, s az ő érdeme, hogy Moskovszky Évának a gyűjtemény elhelyezésekor Székesfehérvárra esett a választása.
Forrás: http://www.deakgyujtemeny.hu/site_hh.cgi?a=cikk&id=hh-tortenet
Borítókép forrása: Hetedhét Játékmúzeum
