A házi olvasmányokról szóló viták kereszttüzében ritkán jutnak szóhoz maguk az olvasók: a diákok. Vajon ők hogyan olvassák és milyennek látják Csokonait? A debreceni Déri Múzeum és a Debreceni Irodalom Háza online múzeumpedagógiai foglalkozásába pillanthattunk be a Debrecen Televízió közvetítésében, ahol Dr. Lakner Lajos irodalomtörténész és Aranyi Fruzsina múzeumpedagógus beszélgetett a Tóth Árpád Gimnázium diákjaival Csokonai Vitéz Mihály személyéről.
A beszélgetés az utóbbi időszakban megszokott hibrid formában zajlott, a múzeumi szakemberek a Déri Múzeum helytörténeti kiállításáról jelentkeztek be, míg a diákok egy videóhívásban, az otthonukból kapcsolódtak be. A foglalkozás kellően informatív volt, jól körbejárta Csokonai izgalmas, különös személyét, amelynek a kettősségét Ferenczy István a babérkoszorús megdicsőült költőt ábrázoló mellszobrán és Izsó Miklós szobrán keresztül ragadták meg, ahol Csokonai, mint társasági ember és mulattató poéta jelenik meg.
Fotó: Ferency István szobrának másolata
Fotó: Izsó Miklós szobrának másolata
Felmerült a kérdés, hogy használhatjuk-e a mai jelzőket Csokonai vonatkozásában? Tekinthetjük-e menőnek Csokonait? Mit gondolnak a diákok ma menőnek? A videót az tette érdekessé és azzal tűnik ki az utóbbi időben elérhető számtalan online beszélgetésből, hogy megismerhettük a diákok nézőpontját is ezekről a kérdésekről. Egyikük például így fogalmazott.
„Abban hiszek, hogy mindenki egy meghatározott céllal születik a világra, méghozzá olyan céllal, hogy valami jót tegyen, és hogyha ezt a célt magának megtalálta, és tesz azért, hogy szebbé tegye ezt a világot, az szerintem nagyon menő”.
Egy finom hanghatásokkal operáló ASMR videó is látható a felvételen, amely visszaidézte a múzeumi tér hangulatát, és ennek segítségével további Csokonai ábrázolásokat ismerhettünk meg.
A végén kiderült, hogy a diákok önazonos és példaértékű embernek látják az elhangzottak alapján Csokonait.
„Sokkal érdekesebbnek látom, egy néha ingadozó hangulatú embernek látom őt, aki néha extrovertált, a társaság középpontja, de nagyon magába forduló is tudott lenni.” – emelte ki egyikük. Osztálytársa pedig hozzátette, hogy „igazi egyéniség, aki nem állt be a sorba, nem csinált valamit csak azért, mert azt a közösség jónak tartotta, ment a saját feje után, és büszke volt arra, hogy ez ő, egy ilyen ember, és szerintem ez nagyon fontos.”
A beszélgetés megtekinthető a Debreceni Irodalom Háza YouTube csatornáján.
