EN facebook

Vikingre kell szájkosár?

Gyakorlati tanácsok hagyományőrzőkhöz

2019-02-05 15:00

Az előző cikkben arról beszéltünk, milyen előnyökkel, hátrányokkal és lehetőségekkel jár, ha újrajátszókkal dolgozunk. Most egy kicsit részletesebben azt szeretnénk végigvenni, mire kell a legnagyobb figyelmet fordítani, hogy valóban sikeres legyen a közös munka.

 

Csapatkeresés:

Ebben sok lehetőség van a résztvevők és az intézmény habitusától függően. Az egyszeri közös munka nem különbözik bármilyen más rendezvény szervezésétől, ezért most inkább csak a hosszabb távú együttműködés kiépítésére koncentrálunk.

 

Nyilván megbízható, minőségi partnert szeretnénk. Miről ismerszik meg az ilyen egyesület? Nos, a “minőség” egy többtényezős skála összessége. Egészében jelenti a társaság szervezettségét, felszerelésük minőségét, háttértudásuk mélységét és produkciójuk szórakoztató/oktató mivoltát. Ezekben a kategóriákban elég nagy eltérések mutatkozhatnak az egyes társaságoknál. Bármilyen jó helyről ajánlottak is egy csapatot, érdemes megnézni, hogy miért épp őket ajánlották. Lehet, hogy egy formáció nagyon izgalmas bemutatókat tart, de a felszerelése középszerű vagy még annál is gyengébb. Egy másik társaság produkciója és felszerelése pedig lehet bár kifogástalan, de ez mit sem ér, ha eközben unalmas. Bárcsak mondhatnám, hogy létezik a személyes ajánlásokon és a saját tapasztalatokon kívül egy objektív minőségbiztosítási rendszer is, mely segít eligazodni ezen a téren. Sajnos azonban nincs. Egyelőre. Azonban már ebben az évben is várható előrelépés ezügyben.

 

Viseletmustra a Történelmi Kézműves Vásárok szervezésében

 

Addig is, honnan tájékozódhatunk? Érdemes olyan Facebook-csoportokban tanácsot kérni, mint a „Katonai és Népi Hagyományőrző klub”, a „Piactér hagyományőrzőknek”, esetleg a „Hagyomány és Múltidéző”. Itt, ha megmondjuk, milyen korszakra, milyen jellegű programra keresünk fellépőket, biztosan segítenek eligazodni. A felhozatal vegyes, de legkönnyebben római kori, Mátyás-korabeli, török koros, 1848-as, Világháborús formációkat találunk. Ha csak az interneten böngészve vagy ”hírből” találunk rá egy egyesületre, néhány egyszerű szabály segít eldönteni, érdemes-e őket megkeresni.

 

Foglalkozzunk a csapattal, ha:

- léptek már fel örökségvédelmi helyeken

- egységes, természetes érzetű, modern dolgoktól mentes összképet nyújtanak

- több féle produkciójuk is van (ez azt mutatja, hogy legalább részben szolgáltatóként is tekintenek magukra)

- programleírásukban találunk utalást arra, hogy az adott műsort a megrendelővel történő egyeztetés során tovább alakítják, személyre szabják

- a régebbi és a friss fotóik között jelentős különbségek látszanak (ez azt jelenti, hogy van fejlődési igényük).

 

XIII. századi újrajátszó csapat régen és most

 

Kerüljük őket, ha:

- a csapat fotóin alig látni ugyanazokat az arcokat (ez inkább azt jelenti, hogy cserélődik és flexibilis a tagság, mint azt, hogy ilyen nagy a csapat)

- jogi személyiséggel nem rendelkeznek 

- sok a fényes, műanyag érzetű holmijuk vagy van rajtuk szemmel láthatóan nem történelmi viselet (sportcipő, gumicsizma, szemüveg)

- túl csicsás, eklektikus, és rendezetlen érzetű az összképük

- csak fesztiválról/falunapról származó referenciáik vannak, örökségvédelmi helyről viszont nincs

- a régebbi és a friss fotóik közt nincs színvonalbeli különbség.

 

Néhány, nem szakmai szemmel is jól látható súlyosan korhűtlen elem

 

 

Ha már eleve ismerünk megfelelőnek tűnő csapatot, természetesen az a legfontosabb kérdés, hogy kölcsönösen alkalmasak vagyunk-e a komolyabb partnerségre. Ehhez alapos ismerkedési időszakra és több egyeztetésre lesz szükség. Mivel a formációk többségének szeptember-október táján ér véget a fellépőszezon, és ilyenkor néha a múzeumokban is látni már valamit a következő év első feléből, ez a legalkalmasabb idő a közös tervezésre.

 

Egyeztetés:

Ha még új az ismeretség, az első telefonos megbeszélés után szerezzünk vagy kérjünk minél frissebb (max. 2 éves) referenciaképeket. Ezeket akár muzeológusnak is megmutathatjuk, ha nem vagyunk biztosak a hitelesség dolgában. Személyes találkozás gyanánt tökéletes kezdet lehet egy körbevezetés az intézményben, esetleg a csapat meglátogatása egy rendezvényen. Bármelyiket is választjuk, mindenképpen érdemes legalább a felszerelésről (ha a produkciókról nem is lehet mindig) első kézből tapasztalatot szerezni.

 

Fontos, hogy már az egyeztetések kezdetekor legyen elképzelésünk arról, miért is szeretnénk az együttműködést és mit várunk ennek kapcsán a partnerünktől. Szakmai kíváncsiság? Látogatószám-növelés? Pályázat? Eddig nem kihasznált tereink, gyűjteményeink megmutatása? Ha ezeket előre megválaszoljuk, könnyebb lesz azt is felmérni, az újrajátszóknak mire lenne szükségük. Fellépőhely? Új téma? Projekt, ami lendületet ad a csapatnak? Fontos, hogy alaposan tisztázzuk, mit tudunk megadni egymásnak, és csak ezután lépjünk tovább.

 

Amikor a fentieken túlvagyunk, jöhetnek a konkrét időpontok/alkalmak, hiszen a határidő mindig ösztönzőleg hat. A közös produkció tervezésében először kisebb volumenű munkákra érdemes gondolni. Ezekbe “csempészhetünk” egy-két olyan elemet, melyre a csapatnak egyedi módon kell felkészülnie. Itt tesztelhetjük, mennyire rugalmasak, sokoldalúak vagy kooperatívak. Közben az egyesületek is megfontolhatják, vajon kell-e nekik az általunk ajánlott együttműködés? Kipróbált csapat esetében sem baj, ha csak apró lépésekkel indulunk el, de velük általában könnyebb „magasabb fokozatra” kapcsolni.  Az is előfordulhat, hogy egy tapasztalt csapat rögtön partnerfellépőt is ajánl. Ilyenkor ne arra gondoljunk, hogy csak a “haverokat akarják benyomni hozzánk”, ugyanis sok formáció ápol jó viszonyt más csapatokkal, akikkel kiegészítik egymást és igyekeznek azonos minőségi szintet is megütni. Természetesen ellenőrizni kell őket is, de könnyen lehet, hogy ezáltal dupla nyereségre tehetünk szert.

 

 

Egymást jól ismerő fellépők: nyugati és magyar ruhás hagyományőrzők

 

A dátumok fixálása után ideális esetben a pontos részcélok meghatározása a következő lépés. Pl. “Szeretnénk, hogy az ókori gyógyítást bemutató kiállításunkhoz egy húszperces gyakorlati bemutatót is magában foglaló műsort. Háromszor adjatok elő aznap, a közte lévő időben pedig aktívan beszélgessetek és játsszassatok oktató játékokat a látogatókkal.” Így már lesz mihez viszonyítani később. Nekünk is, nekik is. A hosszú távú együttműködést hatékonyabbá teszi, ha a múzeumi dolgozók gondolatébresztő adatokkal, ötletekkel, háttéranyagokkal, vezetésekkel segítik a hagyományőrzőket a felkészülésben, akik viszont saját korábbi képességeiket és az eszközparkjukat hozzák a “házasságba”.

 

Vitrinen innen és túl. XIII. százados újrajátszó ismerkedik a múzeumi gyűjteménnyel

 

A fellépőkkel való egyeztetés közben már jó előre kérdezzünk rá, amire csak tudunk!

 

Tipikus tudnivalók:

- A gyűjteményünkhöz milyen mértékben passzol a felszerelésük?

- Milyen típusú produkciókban érzik legjobban magukat?

- Mennyi a korhűség/szakmai háttér az eddigi programjaik mögött? (Azaz milyen forrásokból készültek fel?)

- Milyen az egyes tagok háttértudása? (Egy rakás részterület-szakértőből áll a csapat, vagy egyvalaki tud valamit, a többi pedig azt csinálja, amit ő mond?)

- Ha egyedi produkciót beszéltünk meg, mennyi idő szükséges annak kidolgozásához, az eszközök fejlesztéséhez? Legkésőbb mikor pontosítsuk a végső részleteket?

 

Egy átlagos fellépésre készülve

 

 

Tudom, hogy a fentiek kifejezetten triviális dolgoknak tűnnek. Nem is írnám le, hogy ha nem találkoznék velük mint hiányosságokkal fellépőként évente többször is, akár egészen komoly helyeken.

 

Lebonyolítás:

A hagyományőrzőkkel megvalósított programok lebonyolítása legtöbbször nem különbözik az átlagos rendezvényekétől, mégis meglepően sokszor csúszik el rossz irányba néhány apró részlet miatt. Csak emlékeztetőül soroljunk fel pár kérdést, melyek előzetes megbeszélése biztonságot nyújthat, és még a fellépők is hálásak lesznek érte:

 

- Mekkora járművel érkeznek, hol tudnak majd parkolni?

- Érkezés után mennyi idő kell az előkészületekhez?

- Milyen programokkal használnak (ha használnak) közös teret?

- Pontosan mekkora helyet, milyen talajt, technikát igényelnek? (Akár egy hibásan megválasztott mikrofontípus, vagy néhány rossz helyre tett szék is jelentősen befolyásolhatja a produkció színvonalát.)

- Kell-e nekik valamilyen helyszíni támogatás (koordináló ember, tűzifa, víz, szalma, öltöző vagy bármi egyéb)?

- Kooperálnak-e valamilyen másik fellépővel? Velük mikor lehet egyeztetni?

- Minimum mennyi időt kell hagynunk az egyes programok között (átállás, pihenés, evés-ivás)?

- Ha biztosítunk étkezést, mikor lenne nekik optimális? (Nem mindegy, hogy fellépés előtt vagy után.)

- A közönségnek hagyjunk-e bármilyen biztonsági sávot, szabad lőirányt stb…

 

Csomagolás: 14 napra a Maldiv szigetekre vs. két napra a táborba

 

Természetes, hogy minden rendezvényen (bármilyen alaposak is voltunk), rögtönözni kell. Ez is sokkal jobban megy majd egy jól ismert csapattal, akikkel bizalmas együttműködésben vagyunk, azonban néhány sikeres rendezvény nem elég egy stabil együttműködéshez. A következő (egyúttal utolsó) cikkünkben azt vesszük górcső alá, hogy miként tudjuk a hosszú távú jó kapcsolatot fenntartani és fejleszteni.

 

Képek:

Borító: Dia 19 (a Történelmi vásárok FB oldalán publikálva)

Történelmi Vásárok

Banderium Hungarorum csapat

Mónos Gábor (A Bethlen Hagyományőrségről)

Mare Temporis

látogató, múzeumandragógia, múzeumpedagógia, téma
2019-01-24 12:00