Tizenöt évvel az első tajvani kortárs művészeti kiállítás után a Ludwig Múzeum újabb áttekintést ad a sziget kortárs művészetéről és közvetve azokról a tapasztalatokról és dilemmákról, amelyek meghatározzák Tajvan múltját, jelenét és jövőjét. A kiállításról Szipőcs Krisztina kurátorral beszélgettünk, amely még a hónap végéig látogatható.
A kiállítás címe többféleképpen is értelmezhető. Miért tartottad fontosnak ezt a fajta címadást?
A „vihar előtt” kifejezés többféle asszociációt kelthet: a trópusi éghajlatú Tajvanon gyakoriak a tájfunok, amelyek váratlanul csapnak le, a földrengésekhez hasonlóan. A sziget kitettsége a természeti erőknek, valamint az alkalmazkodás ezekhez az erőkhöz – a cím egyfelől erre utal, amit a sajtószövegben a viharos vizeken hánykolódó modern hajó metaforájával is igyekeztem megerősíteni.
Ezt a szó szerinti jelentést árnyalják a történeti, valamint az aktuálpolitikai asszociációk. A történelmi-társadalmi fordulatok általában nagy veszteségekkel, véráldozatokkal járnak, és ilyen traumatikus történelmi tapasztalatokban bőven volt része Tajvannak az elmúlt évszázadokban; ez ugyancsak témája a kiállításnak.
Végül, de nem utolsósorban a napi híreket hallgató közönség gondolhat arra a feszült geopolitikai helyzetre is, amely jelenleg is jellemzi a térséget.Tajvan a nagyhatalmak érdekszféráinak metszéspontjában fekszik földrajzi és átvitt értelemben is, ami erőteljesen rányomja a bélyegét az ott élők mindennapjaira. A technológiai fejlettségen alapuló, ugyanakkor bizonytalan jövő, az állandó készültség, az ellenállóképesség növelése – ezek mind a helyi lakosok napi tapasztalatainak és rutinjának részeivé váltak, a sajátos tajvani identitás megerősödésével párhuzamosan.
Egy tajvani kurátor is segítségedre volt a válogatásnál. Hogyan választottátok ki a műveket a kiállításra?
A kiállítás szervezése 2022 októberében kezdődött, amikor egy intenzív, egyhetes tanulmányúton vettem részt a tajvani kulturális minisztérium meghívására, melynek keretében a tajvani kortárs művészetet tanulmányoztam. Jártam a legfontosabb múzeumokban és kiállítóhelyeken, valamint a kortárs művészeti vásáron, betekintést kaptam a sziget történetébe, alkalmam nyílt arra, hogy megismerjem az ottani művészeket, kollégákat, hogy lássam a helyi hagyományokat és életmódot.
Rendkívül segítőkész, kedves partnerekkel találkoztam, akik aztán segítettek akkor is, amikor „élesbe fordult” a dolog. Itt került a képbe a tajpeji Kortárs Művészeti Múzeum, amely a budapesti Ludwig Múzeumhoz hasonló méretű intézmény. Sikerült rábeszélnünk őket, hogy vegyenek részt a szervezésben. Az ő felkérésükre kapcsolódott be Hu Yung-Fen, és vállalta a társkurátor szerepét: független kurátorként véleményezte és módosította a listámat – bizonyos művészek helyett másokat javasolt, végül fele-fele arányban kerültek be az „én” művészeim és az általa választottak, miközben megmaradt az eredeti tematika.
Pontosan milyen témákat jár körbe a kiállított anyag?
A kiállítás öt tematikus egység köré épül, amelyek szoros kölcsönhatásban, egymást átszőve jelennek meg a művekben és a kiállítás egészében. Az első téma A gyönyörű sziget, ahol az őstörténet, az őslakos közösségek hagyományai és ezek továbbélése jelenik meg. Párhuzamos történetek cím alatt foglalkozunk a gyarmati múlttal és annak lenyomataival, melynek árnyéka egészen a jelenbe nyúlik, a Viharos történelem és traumákpedig a 19–20. század turbulens eseményeit dolgozza fel. Végül a jelen és a jövő is nagy hangsúlyt kap a kiállításon: Az új tajvani identitás a modern demokráciára és a kortárs értékekre koncentrál, míg a Tajvan ma és holnap a modernizációval, a gazdasági fejlődéssel és az új technológiákkal foglalkozik.
Az egyes művek nem vegytisztán kapcsolódnak egy-egy témához, hanem több kérdést, több problémát is megpendítenek akár egyetlen művön belül, a környezetvédelemtől a történelmi tapasztalatokon át a gazdaság működéséig, vagy akár a legfejlettebb technológiák jelentette előnyökig és veszélyekig.
HSU Chia-Wei: Fekete-fehér – Óriáspanda | Black and White – Giant Panda 2018 ötcsatornás videóinstalláció
A bemutatott anyagot rendkívüli műfaji sokféleség is jellemzi, a tradicionális kézműves eljárásokkal előállított munkák mellett, tipikusan 21. századi technológiák is megjelennek. Miért tartottad fontosnak, hogy ennyire sokszínű legyen a válogatás?
A kiállított művek változatossága egyrészt a témák sokféleségéből fakad, de kifejezett szándékom volt az is, hogy egy látványos, élvezetes kiállítást rendezzünk a látogatóknak, akik valószínűleg nem sokat tudnak Tajvanról, ugyanakkor a húsz kitűnő, nemzetközileg is ismert művész munkáin keresztül érzéki tapasztalatot szerezhetnek nemcsak a tajvani kortárs művészetről, de az ottani környezetről, életmódról, történelemről és még sok minden másról. Lo Yi-Chun cukornádpépből készült interaktív rakétáipéldául fizikai megjelenésükkel hozzák testközelbe a háborús fenyegetést és a cukorgyártás témáját. Lee Mingwei projektje az ismerkedés, beszélgetés révén ad érzéki tapasztalatot az emberi viszonyokról, egy ideális társadalom működéséről. Cheng Hsien-Yu végtelen nyomatott papírszalagjai a maguk tömegével demonstrálják az internetes kamuprofilok veszélyeit és elterjedtségét és így tovább.
A kézműves technikák részben az őslakosok hagyományaihoz vagy későbbi korok vallásos és egyéb szertartásaihoz kötődnek (Yuma Taru, Zhang Xu Zhang, Chang En-Man), de ezek is modern formában, installációként vagy kutatási témaként tűnnek fel a kiállításon. Ugyanakkor nagyon erőteljesen megjelenik az a tudományos-technológiai háttér is, ami napjainkban Tajvan gazdaságának motorja, ami nemcsak a mindennapokra, de a tajvani kortárs művészeti produkcióra és intézményrendszerre is nagy hatással van (pl. Li Yi-Fan, Simple Noodle Art, Chen Ching-Yuan stb.).
Miért lehet különösen érdekes a magyar néző számára ez a tárlat?
Tajvan sok tekintetben hasonló utat járt be az elmúlt néhány évtizedben, mint Magyarország vagy más kelet-európai országok, ilyen szempontból akár egyfajta példa is lehetne a számunkra.
A második világháború lezárása után 1949-től pártállami rendszer és katonai diktatúra volt Tajvanon – igaz, hogy a jobboldali Kuomintang vezetése alatt és komoly amerikai anyagi és katonai támogatással, ami többek között a gazdaság gyors fejlődését is magával hozta. A nyolcvanas évek enyhülő politikai légköre és a korábbi vezető halála vezetett ahhoz a fordulathoz 1988-ban, mely elindította Tajvant a demokratikus többpártrendszer és az önálló tajvani identitás megteremtésének útján.
Tajvan jelenleg a világ egyik legfejlettebb, stabil demokráciája, kiemelkedik a sajtószabadság és az emberi jogok terén, gazdaságilag pedig a világ egyik vezető technológiai hatalma, aki a fejlett chipek globális gyártásának jelentős részét uralja. Úgy gondolom, hogy sokat tanulhatunk tőlük az általuk bejárt utat és jelenlegi működésüket, értékrendjüket tanulmányozva.
Fotók: Végel Dániel / Ludwig Múzeum
