Az egyik legnagyobb magyar festőművészre, Vaszary Jánosra (1867-1939) emlékeznek Kaposváron: az alkotó születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás kedden nyílt meg az Együd Árpád Kulturális Központ Vaszary Képtárában.
A nagyközönség mintegy hetven kiemelten fontos művet láthat, amelyek a kaposvári születésű művész életművének minden korszakát reprezentálják – mondta el Géger Melinda, a Rippl-Rónai Múzeum művészettörténésze, a kiállítás kurátora az MTI-nek. Hozzátette, a Magyar Nemzeti Galériából, a Rippl-Rónai Múzeumból, a Helikon Kastélymúzeumból és magángyűjtőktől származó festmények között van Vaszary Kolos portréja, a Feketekalapos nő, a Nő tükör előtt, a Somogyi legény lovakkal, a Birskörték s egyebek mellett a Parkban című kép is.
Vaszary János azok közé tartozott a magyar képzőművészetben, akik alkotásaikba folyamatosan a modern művészetet adaptálták – mutatott rá a kurátor. Megjegyezte, Vaszary mindig kereste azt a képi nyelvet, ami egy kor lenyomatát, hangulatát sugározza, ezért fedezhető fel sok, de hiteles stílusváltás a műveiben.
A pásztor, szőnyeg, 1906. Forrás: Wikipedia
Géger Melinda szavai szerint a nemcsak kiemelkedően jól festő, hanem jól is rajzoló művész azért szakadt el a naturalista ábrázolástól, hogy komoly szellemi mondanivalót adhasson át, képi nyelve az 1920-1930-as években a modern művészetnek, az absztrakt expresszionizmusnak az előképeként értékelhető. Vaszary János munkáira jellemző, hogy kevéssel is sokat mondanak, bennük van a modern idő, megragadja a divatos emberek világát. Komoly, nagy témákkal is foglalkozik, közben nem mond le az élet élvezetéről: élvezi a szép nőket, a virágot, a kertet, a természetet, az utazásokat, a művészettörténet nagy korszakait - hangsúlyozta a művészettörténész.
Géger Melinda úgy vélte: egészen kiváló alkotó volt, mestere lett a magyar művészetben a modernizmust elsőként képviselő generációnak, köztük Barcsay Jenőnek, Vajda Lajosnak, Anna Margitnak, Gyarmathy Tihamérnak.
Vaszary János a pesti Mintarajziskola, majd a müncheni akadémia növendéke volt, 1889-90-ben a párizsi Julian Akadémián tanult. Stílusát szinte évtizedenként változtatta: míg kezdetben a szecesszióhoz közeli realisztikus életképeket festett, később stílusa az impresszionizmus felé fordult. Az első világháború idején haditudósítóként megrázó erejű, dokumentatív művekben ábrázolta a katonák megpróbáltatásait.
Nagybereznai tábor, sütöde, 1915. Forrás: Wikipedia
Első önálló kiállítását 1906-ban rendezték meg a Nemzeti Szalonban, gyűjteményes tárlatát 1933-ban Debrecenben, 1960-ban a Magyar Nemzeti Galériában tartották. Művészeti elveit cikkekben is összefoglalta. A művész 1920. és 1932. között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, állásából való eltávolítása után haláláig magániskolában tanított.
Vaszary János a Képzőművészek Új Társaságának tagja és az Új Művészek Egyesületének alapítója volt, munkássága nagy hatást gyakorolt a magyar avantgárd törekvésekre. Külföldi múzeumokban istöbb képe megtalálható.
