Schrammel-gyűjtemény
Állatfigurák Schrammel Imre művészetében
2022. július 10. (vasárnap) 15.00
Ingyenes tárlatvezetés
Már a főiskolai évek alatt feltűnt mesterének, Borsos Miklósnak, hogy Schrammel Imre kivételes tehetséggel tudja megragadni az állatok karakterét. Legelső ilyen szobra az 1950-es évek közepén egy kopasz kiscsirke volt, ami az életművet bemutató kiállításban Kamaszcsirke címen szerepel. A robosztus betontömegekben tobzódó szocreál felfogás időszakában egy ilyen kis méretű (életnagyságú) szobor finoman szólva is meghökkentően hatott, és mutatja a művész saját útját járó, öntörvényű látásmódját. A tematikus csoportokba rendezett kiállításban külön szekciót kapnak az állatszobrok. Groteszk, humoros, emberi tulajdonságokkal felruházott ábrázolásai között láthatunk madárral játszadozó macskát, a házi kedvencet megformáló Cselló nevű tacskót, lemezvágó ollóból applikált csőrű varjat, melyek személyes élmények, érzelmek nyomán születtek.
Schrammel Imre szavai szerint: "Nekem soha nem okozott gondot egy állat karaktere. Meg tudtam formálni. Viszont a növendékek tőlem kérdezték, hogy ezt ők hogy tudnák. Soha nem tudtam tanácsot adni, hogy ezt hogy lehet. Nem tudtam, és ma sem tudom megmondani."
Tárlatvezető: Kékesi Gábor szobrászművész
Új időszaki kiállítás a Schrammel-gyűjteményben Tóth István alkotásaiból és Garas Kálmán fotóiból
A Szombathelyen született szobrászművész, Tóth István (1861–1934) a magyar képzőművészet élvonalába tartozó mester. A Képzőművészeti Szövetség elnöke volt, magyar királyi kormányfőtanácsos, számos szakmai kitüntetés tulajdonosa. 400-nál több kiváló mű alkotója. 1882-1890 között Európa egyik legkiválóbb mesterképzőjének a bécsi szobrászati akadémiának növendéke. Az akadémia elvégzése után műtermet a tabáni Várkertbazárban bérelt, ahol élete végéig egyedül alkotott oltárokat, szobrokat, domborműveket, síremlékeket, kisszobrokat, plasztikákat, lovas szobrot. Művei az ország számos helyén megtalálhatók, például a Parlamentben, a Halászbástyán, Nagyváradon, Szentesen, Pozsonyban, Sárváron. A szegedi dóm mintegy 140 alkotásával büszkélkedhet.
A kiállításon a Savaria Múzeum Történettudományi Osztályának gyűjteményében fellelhető művei, magántulajdonban lévő munkák, valamint Garas Kálmán fotográfus Tóth István köztéri és épületeket díszítő alkotásairól készült fényképei láthatók.
A kiállítás 2022. augusztus 21-ig tekinthető meg.
Szombathelyi Képtár
Absztrakt tájakon
2022. július 10. (vasárnap) 14.00
Ingyenes tárlatvezetés
Bartha László több műve is helyet kapott a Képtár tavaly októberében nyílt új állandó kiállításában. Szerepelnek a Kiemelt életművek és a Neoavantgárd tematikus csoportjaiban is, hiszen az alkotó életműve sok olyan darabból áll, melyekkel Bartha méltán beírta magát a magyar képzőművészet kánonjába. Jelen vezetésünk apropóját a művész második pályaszakaszában keletkezett műve adja, melynek témája nem más, mint a Balaton. A Balaton természeti szépsége sok művészt megihletett már: Barthával egy időben Illyés Gyula, Németh László, Borsos Miklós és Vass Elemér is megfordultake tájon, kiknek versei, szobrai idézik meg a „magyar tengert”. A hatvanas évek végétől keletkezett Bartha-művek mégis másképp beszélnek róla.
Az 1972-es Jeges Balaton című festmény egyszerre absztrakt és mégsem: nem natúrhű ábrázolása ez a tájnak, hanem szerkezetek, motívumok játéka, egy sajátos rendszer kiépülése és megelevenítése a vásznon. De hogyan is teszi Bartha mindezt? Milyen elgondolásból dönt végül úgy, hogy eltávolodik az ábrázoló festészettől, keresve és járva saját útját?
Tárlatvezető: Mácsadi Orsolya művészettörténész
Vasi Skanzen
„Csizma az asztalon, cipész a kaptafánál” – Lábbelik a 18–19. században faluhelyen
2022. július 10. (vasárnap) 15.30
Ingyenes tárlatvezetés
A 18-19. század fordulóján Európa nyugati országaiban csak egyes sportokhoz, katonai öltözetekben vagy bizonyos munkákhoz használták a csizmát. A korabeli Magyarországon viszont valamennyi társadalmi rétegben közkedvelt volt, sőt oly általánossá vált, hogy már a cselédség járandóságai között is szerepelt. A csizmadiaszakma nemhogy lehanyatlott volna, hanem módszerében még meg is újult: a 19. század elején a parasztcsizmákon megjelent a talp szögelése is. A korábbi színes csizma helyett a férfiak fekete csizmára váltottak, és a falusi emberek a 19. században végig ezt viselték. Sőt, a csizma túlélte az első világháborút is.
Erről és a falvak lakóinak egyéb lábbelijeiről lesz szó a Vasi Skanzenben.
Tárlatvezető: Pospischil Barnabás gyűjteménykezelő
