„Azt, amit mi érzéki tapasztalásnak nevezünk, az az elvesztett, közvetlen tudás helyén keletkezett. Az ember azért lát, mert vak, és azért hall, mert süket. Amit érzéki tevékenységnek nevezünk, az az érzékek ájulása: csupa feledés, távolság és eltemetettség” – írta a Filozófia és Művészetben Hamvas Béla, és szavai mögött valami olyasmit sejthetünk meg, ami valamiképpen az ész, a tapasztalás, a megélés voksa az intuíciók, az illúziók világával szemben. De mi történik akkor, ha éppen a vakság és süketség okozta látás és hallás mentén szökken szárba az empirizmus? Mi van, ha szükségszerűen a valódi tapasztalás hiánya teszi a megélést egyedivé, különlegessé, emlékezetessé, miáltal a feledés, a távolság és az eltemetettség éppen, hogy intimitássá, flow-élménnyé, vaku pillanattá képes alakulni? Az érzékek ájulása, amiként Hamvas beszél az eltompulásról, az önfeladásról, az önámításról, bizonyosan nem vonatkozik azonban Victor Vasarelyre, aki művészetével egyszerre lett a modern vizuális gondolkodás katalizátora, és az elme, a psziché artisztikus felszabadítója. Vasarely kapcsán talán inkább ezt idézhetjük az író, filozófus, publicista, esszéista tollából: „A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.”
A pécsi képzőművész Zebrák című alkotásának is köszönhető, hogy a geometria megjelenése street-art kompozíciókon, festményeken, installációkban, szobrokon, épületeken, ruhadarabokon ma már éppoly természetes, amilyen magától értetődő, hogy ezeket már ne kihívásként, az elmére gyakorolt különleges hatás vizsgálatának eredményorientált kísérleteként nézzük, hanem játékos, bátor, mindig újat hozó, mindig hullámzó és vibráló és változó kinyilatkoztatásaként mindannak, ami arról szól, hogy merjünk, higgyünk, akarjunk. Merjünk elrugaszkodni, higgyünk abban, hogy jó helyen érünk földet, és akarjunk újra és újra nekivágni az ismeretlennek! A geometria, mint a matematika csodálatos térbeli törvényszerűségeinek és összefüggéseinek alkalmazása, egy zseniális alkotó szemével, keze által, gondolataitól megengesztelve és művészetbe szelídítve, éppen e törvényszerűségek megkérdőjelzőjévé válik, áthágja és kifordítja azokat, akár egy kabátot. És végül azt mondja: vedd fel így, és mondd el, milyen érzés!
Vasarely művészete talán mindig is a demokratizált és hozzáférhető tapasztalást hirdette, milyen nemes és magától értetődő hát, hogy az óbudai Vasarely Múzeum nemrég elérhetővé tette mindenki számára a Vasarely A-Z című online, tematikus életrajzi honlapot, mely egyszerre tárja fel a mesés életrajzot, a termékeny életművet és az eszméken alapuló gondolkodást, mely egy társadalmi művészet álmát hirdette. A vízió szerint pedig – és a vízióból hamar valóság lett, abból hitvallás, végül megint filozófia – a geometrikus absztrakciók nyújtotta vizuális élmény bárki számára érthető, megélhető, továbbadható, megfogalmazható, katartikus tapasztalásként jelent meg. E hozzáférhetőség szépen rezonál a mostani modern, befogadó, határtágító és szempontokat, karaktereket összesimogató szemlélettel: egyre inkább hisszük, hogy a kortárs vizuális kultúra stimulálja az érzékeket, élményeket generál, gondolkodásra sarkall, analizálásra bátorít és szabadságot ad cserébe, ennek mentén egy életművet feltáró honlap, mely leírásokon és ösztönző kérdéseken keresztül kalauzolja a látogatót egy bátor, proaktív életpálya hol kanyargós, hol nyílegyenes labirintusában, egyszerre mai, jövőbe mutató és az esélyegyenlőség kapuit a lehető legtágabbra nyitó kezdeményezésként bontakozik ki előttünk.
Az online kiadvány akkurátusan végig veszi a művész életének fontosabb állomásait, művészete, alakuló és változó megfogalmazásmódja és gondolkodása tükrében, így a Podolini-Volkmann Akadémiától és a Bortnyik-féle Műhelytől, párizsi reklámgrafikus időszakán keresztül, az op-art művészettel való elkeresztelkedésén át a Black and White, a Folklore Planétaire, a Vega vagy az Unité Plastiques ciklusokig. A vizuális illúziók mesterének interaktív kalauza lehetővé teszi, hogy a létező legnemesebb értelemben megtanuljuk „használni” Vasarely műveit: használni, mint befogadni, megérteni, alkalmazni, reflektálni rájuk, párbeszédbe elegyedni velük. Megtanulunk beszélni róluk, értelmezni őket, megtanulunk felismerni, megjegyezni és megkülönböztetni őket, megtanulunk élni velük és közöttük, biztonsággal, bátorsággal, derűvel és választékos szókinccsel. Megtanulunk tájékozódni a csíkok, a pontok, a körök, az ellipszisek színes-káprázatos világában, ellazulni formák és rendszerek billegő, talajtól elrugaszkodott délibáb-csalfa horizontján. Egy innovatív, kísérletező művész varázsos kulisszái várnak minket: színezhetünk, rajzolhatunk, tervezhetünk, kétértelműből egyértelműt kanyarinthatunk (és fordítva), fekete-fehér kompozíciókban edzhetjük észlelésünket, Plasztikai ABC-ben lapozgathatunk, süllyedő és emelkedő négyzethálókban, rombuszokon ücsörgő gömbökben elrévedhetünk, a párás ablaküvegre rajzolt gyermekkori alakzatok inspirálta, egymáson „elcsúszó”, megmozduló felületek között egyensúlyozhatunk, színkombinációkat és vonalrajzokat tesztelhetünk, melyik milyen hatással van ránk, Oktogonok rejtélyeit kutathatjuk, Necker-kockát tanulmányozhatunk, torzított rácsszerkezetekben tágulást és visszahúzódást mímelhetünk, tévutakon bolyonghatunk, ahogyan azt a mester is tette időnként.
Az „A-Z” eszköz és cél egyszerre. Eszköz, mert edukációs platformként strukturált megközelítést kínál az abc sorrendben haladó témakörök által, így átlátható és feldolgozható narratívával megajándékozva a szörföző vagy tudatosan oda látogató kultúrafogyasztót. Eszköz, mert interaktív gondolkodásra ösztönöz: nem csupán közöl, hanem ugyanabban a pillanatban kérdez is, méltón Vasarely életművéhez, aktivizálva, ingerelve, stimulálva minket, asszociációkra, összefüggéskeresésekre, elemzésekre bátorítva. És cél, mert mindezt bárhol és bármikor megtehetjük: mobilon, tableten, asztali gépen egyarán élhetünk a digitális hozzáférhetőséggel, a felfedezésre és reflektív befogadásra ösztönző lehetőséggel, így kompetenssé válva a megismerés, a Vasarely-életút és -művészet megértése felé vezető (minden bizonnyal sárga) úton.
A Vasarely A-Z komplex élmény, egyszerre játékos utazás és impulzív tanulás. Egyszerre beavatás és kijózanítás. Egyszerre valóság és illúzió. Valahogy úgy, ahogyan Hamvas mondta: „A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni”, és valahogy úgy, amiként William Blake írta: „Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.”
képek forrása: https://vasarely.hu/vasarely-a-z/
