Régi hivatás, szenvedély, hobbi, mégpedig a vadászat, továbbá a művészet és a vadászat kapcsolata kerül a középpontba a Kávéházi esték pécsi műbarátoknak című sorozat legközelebbi estjén május 29-én 18 órakor a Nappali kávézóban (Pécs, Király utca 23-25.). A megnyitó rendezvényt követően egy hónapon keresztül lesz látható Friedrich Wilhelm von Wittinghoff Pécsi látkép vadászjelenettel című alkotás.
Friedrich Wilhelm von Wittinghoff-ról, a biedermeier kor színvonalas pécsi veduta festőjéről keveset tudunk. Lyka Károly A táblabíró világ művészete című könyvében két helyen is említést tesz Wittinghoff Károlyról, aki talán a pécsi látkép alkotójának édesapja lehetett: „Kortársai műkedvelőnek tekintették a pozsonyi báró Wittinghoff Károlyt is, ez azonban felülemelkedett az átlagon rézkarcaival.” – „S a tízes-húszas évek fordulója körül járta meg az akadémiát a pozsonyi Wittinghoff Károly báró, aki tájképeket festett, és a grafikát is művelte. Bécsben halt meg 1826-ban.”
A feltehetően Pozsonyból érkező hadmérnök Friedrich Wilhelm von Wittinghoff (más levéltári irat szerint Viettinghoff) 1825-ben telepedett le Pécsett, előzőleg 9 évig a bellyei uradalomban dolgozott gabonafelügyelőként. Pécsi letelepedési kérelmében rajzművészetet, építészeti- és tájképrajzolást, valamint szépírást tanítana, de megemlíti, hogy elméleti matematikában és tánctanításban is jártas. A városházi bejegyzés alapján1837-ben hagyta el a várost: „Vietinghoff Fridrik rajzoló mester a városban 13 esztendeig űzött tanításairól és viseletéről magának bizonyító levelet kiadatni kér.”
Hirtelen távozását talán a mohácsi Reder Károlynak való 20 ezüstforintos adóssága indokolja, kihasználva azt a szép 19. századi lehetőséget, hogy a kor kezdetleges személyi nyilvántartása és nehézkes bürokráciája miatt egy másik városba költözéssel a tartozás tulajdonképpen behajthatatlan volt. Természetesen csak merész feltételezés, hogy a művész Pécset ábrázoló látképén vázlatosan maradt házak ennek a sebtében távozásnak nyomait őrzik. De így egy pikareszk történet lehetséges főhőseként: Friedrich Wilhelm von Wittinghoff festő- és rajztanár zsánerekkel, köztük egy vadászjelentettel díszített, gondos aprólékossággal festett pécsi városképének bizonyos részleteit befejezetlenül hagyva – utazóládájában festőeszközeivel – a hajnali postakocsival sietve elutazott. Eltűnését fájdalommal vette tudomásul néhány tanítványa, a mohácsi Reder Károly és most a művészetkedvelő utókor.
A rendezvényen a művészről és a festményről, vadászat és művészet lehetséges összefüggéseiről („átlőtt” és ábrázolt tájakról), festett céltáblákról, a lövésről mint a műalkotás befogadásának egyik módjáról Nagy András esztéta, a Janus Pannonius Múzeum muzeológusa osztja meg gondolatait az érdeklődőkkel, míg a kép kapcsán Ádám Szabolcs a vadászat jelenkori gyakorlatáról, etikájáról és vadászélményeiről beszél.
