Óriási erővel csapott le a vihar Zalaegerszegen, ennek ellenére egy busznyi lelkes csoport kitartott, és a Göcseji Múzeum munkatársaival együtt utazott el az országos rendezvény kiemelt helyszínére, Szombathelyre. A közgyűjtemény épületéből tavaly novemberben elköltöztünk, s előadó- és kiállítóterem hiányában próbáltunk valami újdonsággal jelentkezni ezen a kora nyári éjszakán. Már hetekkel az indulás előtt autóbuszos kirándulásra invitáltuk a közönséget.
A Múzeumok Éjszakája igen közkedvelt rendezvény, mi is évről évre azt tapasztaljuk, egyre többen keresik fel a ezen a június végi estén a múzeumot és kíváncsiak a kreatív programjainkra. Sajátos helyzetünkből adódóan idén is eltértünk a megszokottól, ahogy tavaly. 2018-ban, közvetlenül a felújítás és az átépítés előtt állva, kellett egy ötlet, ami vonzóvá tudott tenni egy szinte üresen kongó múzeumot. Akkor a "Mindent szabad, amit máskor soha" jelmondattal kértük a közönséget, hogy fessenek a falakra, hagyjanak üzenetet a parkettán, mutassák meg kreatív énjüket, közben zenekarok adták át egymásnak a színpadot, mások jókedvűen hallgatták a slam poetryt művelő diákok szellemes eszmefuttatásait, a hosszú kiállítótér pillanatok alatt kifutóvá változott, ahol az egyik zalaegerszegi középiskola tanulói saját ruhakreációjukat vonultatták fel.
Idén könnyebb volt a helyzetünk, hiszen a központi jelmondat "Utazás, élmény, múzeum" megadta az irányt. Mintha a főszervezők nekünk írták volna ki a mottót. Lehet, hogy nincs most múzeumunk, de autóbuszt tudunk rendelni, a közönséget meg tudjuk szólítani, vállalkozókedvünk pedig töretlen. Kiránduljunk Szombathelyre a múzeumbarátainkkal és szerezzük meg ott a kulturális élményeket! Tudtuk, a szombathelyi kollégák sokat dolgoznak azért, hogy igazán felejthetetlen kulturális kalandokban legyen része annak, aki a vasi megyeszékhelyt választja programjának helyszínéül. A köztünk lévő 50 km pedig nem jelenthet akadályt!
A szombathelyi Iseum Savariense épületében nem csak a páratlan állandó kiállítást tekintettük meg, hanem részesei voltunk a szentélyben Isis istennő megjelenésének és igazán jól szórakoztunk a Savaria Szimfonikus Zenekar fúvós kamaraegyüttesének koncertjén is, ezúton is ratulálunk az előadásukhoz. A Smidt Múzeum közönségcsalogató témát
választott erre a napra. Minden a süteményről, a cukrászdákról és a város korabeli kávéházi életéről szólt. Ezen az estén nyílt - és jövő májusig megtekinthető - az Egy szelet Szombathely című időszaki kiállítás, ami bemutatja a 19. század végétől a szombathelyi kávéházak és cukrászdák féltve őrzött tárgyait és kellékeit, elmeséli, milyen társasági életet éltek az elődök, a városi polgárság vajon miről beszélgetett és mi volt a szórakozásuk tárgya. Aki kedvet érzett,
megismerhette és kipróbálhatta a tarokk kártyázást, hiszen köztudott, ez az egyik legbonyolultabb kártyajáték, ami rendkívüli intelligenciát és széleskörű ismeretet igényel. Az mindenesetre biztos, hogy a dualizmus-kori magyar politikusok, miniszterelnökök és neves gondolkodók közül többen is gyakran együtt tarokkoztak. A múzeum előtti sárga villamos, ami 1972-ig forgalomban volt a városban, ez alkalommal nem utazásra invitálta a közönséget, hanem sütemények kóstolására. A magyar tradicionális torták - Dobos-torta, Eszterházy-szelet, minyon, Rigó Jancsi, zserbó - mellett megjelentek az ehető virágdesszertek is.
A Szombathelyi Képtárban válogatást láthattunk a festmény-gyűjteményből (Derkovits Gyula, Berény Róbert, Szőnyi István, Márffy Ödön remekművei), életműkiállítást Schrammel Imre iparművész-keramikustól, kamaratárlatot a 30 év alatti fiatal művészektől és a főiskola vizuális tanszékének diplomázóitól. Az est végén a Savaria Múzeum homlokzatán látványos, zenével kísért mozgóképes animáció elevenedett meg és ezzel a fényjátékkal búcsúztunk a várostól. Habár sok programon vettünk részt, mégis olyan gyorsan elrepült az a néhány óra, amit a kultúrának szentelhettünk Szombathelyen. De mit tegyünk, az volt az év legrövidebb éjszakája...
