2018. augusztus 23-án, csütörtökön két nagyszabású kiállítás nyílik Szombathelyen, az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárházban.
Az Astro című tárlat az ókori asztrológiával és csillaghittel fogllakozik. A rómaiak – miként a többi ókori nép – hitték, hogy a világ dolgai nem ok nélkül történnek, és az „amiként ott fenn, úgy alant” elv alapján a mindennapok történései valójában az égi jelenségek földi kivetülései. A talány, hogy az égitesteket nevezték-e el az istenekről, avagy éppen fordítva: a bolygók és azok asztrológiai jellege sűrűsödött istenalakká, ma már megoldhatatlan, ebben természetesen ez a kiállítás sem kíván állást foglalni. De érzékeltetni szeretné azt a sajátos jelenséget, ahogy az ókor embere kereste és meg is találta helyét ebben a hatalmas, izgalmas, térben és időben végtelen kozmikus világban.
A másik kiállítás az Aquincumi Múzeumból érkezik Szombathelyre és a Titkos utakon – Sötét varázslatok Aquincumban és Savariaban címet viseli.
A kiállítás középontjában három a közelmúltban, Óbudán megtalált, ólomlapra karcolt, sírok között elásott átokszöveg adja és a római kori mágia különleges, tiltott területét, a rontó varázslatokat mutatja be, valamint azokat a védőeszközöket és mágikus amuletteket, amelyekkel az ártó erőket akarták távol tartani maguktól az emberek.
Az átoktáblák, ahogy a három aquincumi ólomlemez is, a mágikus rontó szertartások fontos kellékei voltak. Ezeken keresztül lehetett üzenetet küldeni az isteneknek és az alvilági erőknek, segítséget kérni tőlük ahhoz, hogy valaki elégtételt kapjon az őt ért sérelmekért, vagy ahhoz, hogy egy másik ember akaratát megtörje. A társadalom minden rétege – a császári családtól a rabszolgákig – igénybe vehette ezt a sötét eljárást, ha úgy érezte, más eszköz már nem áll a rendelkezésére.
Az átokszövegeket valószínűleg mágikus receptgyűjtemények útmutatásai alapján készítették a legtöbbször titkos tudásban jártas varázslók. A táblákat sokszor szentélyeknél, rejtették el, vagy olyan helyeken - például temetőknél, vagy tavaknál - ásták el, süllyesztették vízbe, amelyekről úgy gondolták, kapcsolatban állnak a túlvilággal. Az átkok készítése, megrendelése súlyos bűncselekménynek számított és a római jog szerint akár halálbüntetés is járt érte.
A természetes vagy természetfölötti veszélyek ellen számos varázslatos védőeszköz létezett a római korban. A kiállítás ezeket a tárgyakat is részletesen bemutatja. Láthatóak aranyból, bronzból, csontból, kőből, és borostyánból készült ékszerek, és olyan kis amulett tartó kapszulák, amelyekbe mágikus jelekkel és titokzatos formulákkal teleírt fémlemezeket, vagy papiruszdarabokat csomagoltak.
A tárlaton berendezett rekonstruált római kori varázslóműhelyben megtalálható egy ókori varázsló teljes kelléktára: titokzatos alapanyagai, varázseszközei és receptgyűjteményei.
A kiállítás különlegességét Cserkuti Dávid, az egyik legismertebb magyar képregény rajzoló illusztrációi adják, amelyek egy aquincumi átoktábla alapján rekonstruált és részben elképzelt konfliktust mutatnak be. A szöveg alapján Aquincumban, a Kr. u. 2 – 3. század fordulóján egy bírósági tárgyalás előtt szabad emberek és rabszolgák egy csoportja, ólomlemezre írt átok szöveget készíttettek egy varázslóval, amellyel ellenségeik elnémítását, megbénítását igyekeztek elérni.
A tárlat Szombathelyen három, a városban talált átokszöveggel és több a nyugat-pannoniai varázseszközzel egészül ki, amelyek közül többet most láthat először a nagyközönség.
A kiállítások 2019 március végéig lesznek látogathatóak.
