A Pannonhalmi Főapátság és a Néprajzi Múzeum együttműködésének célja összetett: gyűjteményi kutatás, annak múzeumi szemléletű feldolgozása és egy kortárs művészeti kiállítás megvalósítása a Főapátság kiállítóterében - a bencés szerzetesközösség, a Néprajzi Múzeum kutatócsoportja és kortárs művészek részvételével. Az intézmények nevében Hortobágyi T. Cirill főapát és dr. Kemecsi Lajos főigazgató együttműködési megállapodás aláírásával fejezte ki a szakmai és partneri kapcsolat létrehozását. A két intézmény szakmai és tudományos együttműködése a közös munka során közösségek együttműködésévé válik.
Vendégségben / Emlékezet
A Pannonhalmi Főapátság az elmúlt években egy-egy tematikus vezérfonalra fűzte spirituális és kulturális programkínálatát. A 2020-as évadrendezvényei és kiadványai a Vendégségben témakör köré épültek, míg 2021-ben az Emlékezet témájának feldolgozására vállalkoznak.
2019-ben a pannonhalmi bencés szerzetesközösség a Néprajzi Múzeum …NYITOTT MÚZEUM…kutatási projekt tudós közösségét kereste meg a Vendégségben tematikus évadra tervezett kortárs kiállítás szervezésének szándékával. A kiindulópontot a Főapátság többszáz éves gyűjteményei jelentették, amelyekbe meghívást kapott a múzeum kutatókból, muzeológusokból, művészeti kurátorokból álló kutatócsoportja, kortárs művészekkel kiegészülve. A 2020-as rendezvények ütemezését jelentősen átalakította a mai napig tartó világjárvány, amely a helyszíni kutatást, az együttműködésre és részvételre épített közös munkát egyaránt lelassította. Egy rövid leállás után az a stratégiai és szakmai döntés született, hogy a munkaíveljen át a következő, 2021-es kulturális és spirituális évadra, amelynek témája az Emlékezet.
A két évad tartalmilag erősen kapcsolódik egymáshoz. A vendégség egyfelől az eredetileg tervezett kiállítás témája, másfelől kutatói és alkotói módszere volt: a szerzetesközösség vendégségbe hívta a tudósközösséget. A vendégség, mint gesztus egyfajta módszertani keret, ami a kiállítási koncepció alapját képezi. Az emlékezet, azonban inkább a gyűjtemény és a gyűjteményi tudás a kiállításban is megjelenő gondolatává vált. Ami nem változik 2021-ben: a tudósközösség továbbra is a szerzetesek vendége lesz, de a részvételi kutatásés alkotómunka már az emlékezet fogalmára fókuszál.
Láthatatlan spektrumok – a kiállítás és a kapcsolódó modulok
Kiállítás a Pannonhalmi Főapátság Főmonostori kiállítóterében 2021. március 21. és szeptember 5. között.
A Láthatatlan spektrumok című kiállítási projekt több, egymással összefüggő modulból áll, és egy nagyon szélesen értelmezett együttműködésen alapul: kutatók, művészek, alkotók, a szerzetesközösség tagjai és a Főapátsági gyűjtemények világi vezetői között. A tavasztól látogatható munka központi eleme a Láthatatlan spektrumok című kortárs művészeti kiállítás a Főmonostori kiállítótérben – amelyen a közös munkába bevont művészek és alkotók gyűjteményi tudásból és gyűjteményi tárgyakból kiinduló, a kutatás során létrehozott alkotásai, művei lesznek láthatók. Ehhez kapcsolódik egy szubjektív archívum, amelynek létrehozásában a szerzetesközösség tagjai működtek együtt a kutatókkal és kurátorokkal a Főapátsági gyűjtemények feldolgozásával, saját, személyes szempontjaik közös munkába illesztésével. Ezt formálja tovább és egészíti ki a Néprajzi Múzeum gyűjteményében található, az 1900-es évek első évtizedeiből származó, a pannonhalmi/győrszentmártoni lokális közegre vonatkozó fényképanyag tudáscserén és tudáskörforgáson alapuló muzeológiai feldolgozása. A gyűjteményi munka ambíciója továbbá, hogy a Főapátság láthatatlan gyűjteményi tereit is körvonalazza, ennek legalább részleges láthatóságát biztosítsa a szabadon és vezetéssel bejárható főmonostori terekben és a turista útvonalon, amelynek utolsó állomása a Főmonostori kiállítótér – ahol tavasztól őszig a Láthatatlan spektrumok című kortárs művészeti tárlat fogadja a látogatókat. A kutatómunka és a kiállítás tehát kilép a szűken értelmezett kiállítótérből és a kortárs művészet közegéből: térben, időben, közösségben egyaránt.
A két intézmény szakmai és tudományos együttműködése a közös munka során közösségek együttműködésévé válik, amely egy látogatókra, múzeumhasználókra és társadalmi közegek aktivitására építő múzeum és az ugyancsak széles társadalmi bázissal, lelki közösségekkel együttműködő szerzetesközösség számára egyaránt fontos, előremutató és elengedhetetlen – különösen a világjárvány okozta nehéz időszakban.
