Újdonság Kolozsváron: a Vallásszabadság Háza

EGY HÁZ- ÉS EGYHÁZ-TÖRTÉNET

BM
2018-09-09 15:30

450 éves Erdély egyik legjelentősebb szellemi kincse és öröksége: az 1568-as tordai országgyűlésen kihirdetett vallásszabadság és annak eszméje. Az ebből az alkalomból meghirdetett egész éves rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye, hogy Kolozsvár egyik legrégebbi épületét, a Magyar Unitárius Egyház birtokában álló püspöki palotát, a 14. század végi–15. század eleji Wesselényi-házat július óta közösségi házként használhatja a közönség.

 

 

A közösségi térré, kulturális központtá alakult unitárius püspöki rezidencia épülete Kolozsvár egyik kiemelkedő jelentőségű, gótikus részleteket őrző polgárháza. Az épületet az évszázadok során többször átalakították. Köszönhetően az építkezéshez kapcsolódó régészeti és művészettörténeti kutatásoknak, most nemcsak a ház, hanem Kolozsvár és Erdély történetéről is többet tudhatunk, sőt megtudhatunk a nyár közepén megnyílt Valllásszabadság házában.

 

 

Ami biztos, a ház keleti traktusa a 14. század végén vagy a 15. század elején épülhetett. Az emeletet, a boltozatos kapualjat csak az első nagyobb átalakítás idején, a 15. század második felében alakították ki. Az emeletre vezető lépcsőt Erdélyben egyedülálló – most felfedezett - falba mélyített kő fogódzóval tették kényelmesebbé, és ekkor készült a kapualj három gótikus íve és a címeres kapukeret is.

 

 

A házat a 16. és 17. században céhes mesteremberek lakták, akik a homlokzatot reneszánsz stílusú faragott ablakkeretekkel egészítették ki. A következő nagyobb átalakítások már a Wesselényi családhoz köthetők, akik 1735-ben vásárolták meg a palotát, hogy a korszak ízlése szerint beboltozzák az emeleti helyiségeket és barokk ajtókereteket helyezzenek el a kapualjban. A mai klasszicizáló homlokzat viszont már 1811 után készült, amikor ifj. Wesselényi Farkas itt alakította ki kolozsvári rezidenciáját. Az emeleti nagytermekbe ekkor került a parkettamintát imitáló festett padló. A ház fél évszázad múltán Biasini Domokos családjáé lett, akik az egykori sütőház, konyha és istálló helyén létrehozták az udvari emeleti részt több más modernizáló megoldás mellett. Tőlük került az Unitárius Egyház birtokába az épület, amely 2008-ig a püspök lakóhelyeként vált ismertté.  A 2009-es átalakításoknak köszönhetően most a csodálatos szépségű épületben kiállítótereket, konferenciatermeket, könyvesboltot, egy színvonalas éttermet és egy kutatóközpontot élvezhet az idelátogató.

 

 

Már önmagában a pincétől az emeletig bejárható épület különleges hangulatú, és élményszerűn áttekinthető. A nyugati traktusban például a ház középkori kőfala is megtekinthető, amelyen a látogatók is felfedezhetik a korabeli füstnyomokat és gerendafészkeket.  A padlóban kialakított üvegfelület alatt pedig a 15. század árkádos földszinti helyiségeit képzelhetjük el.

 

 

 

Ezt egészíti ki a keleti szárny kisebbik termében látható régészeti kiállítás, amely az épülethez kapcsolódó leleteket mutatja be. Az egészen korai, 14-15. századi fekete kerámiakancsó vagy egy 17-18. század virágosra festett deszka mellett 19. századi mindennapi használati tárgyakra is felfigyelhetünk, érzékelve, miként változott a tárgykultúra a ház félévezredes története során. Külön érdekesség az az 1890-es évekből származó bécsi fogtisztító por-tégely és csontból készült fogkefenyél, amely az egykori illemhelyről került elő az illatszeres üvegcsék, éjjeli edények, poharak, tányérok társaságában. 

 

 

A kifinomult módon helyreállított terekből természetesen egy egyháztörténeti kiállítás se hiányozhat. Válogatást találhatunk itt az unitárius festménygyűjteményéből, kincsekből, többek között Dávid Ferenc kelyhével, 1500-as években nyomtatott prédikációival, arany és ezüst szállal hímzett úrasztali terítőkkel vagy épp egy díszes török imaszőnyeggel.

 

 

A csaknem 10 éven át tartó munkálatok sem állnak messze a tordai országgyűlés eszmeiségétől, hiszen csak széles összefogás nyomán valósulhatott meg a progresszív célkitűzéseket megfogalmazó intézmény. A 2009-ben elkezdett felújítási munkákat nem csak az unitárius egyház finanszírozta, az összköltség 80 százalékát a magyar kormány biztosította, 15 százalékot a román kormány, valamint Kolozsvár önkormányzata mellett magánszemélyek is segítették a beruházást. Ugyanez igaz a kutató, a restauráló, a tervező és a kivitelező munkákra is, a megnyitóig összesen 250 különböző nemzetiségű, állampolgárságú, vallású szakember dolgozott azon, hogy példás gondossággal megvalósuljon Kolozsvár egyik legtöbbet megélt kőépületének felújítása.

 

 

A munkálatokban meghatározó szerepet vállalt: Furu Árpád és Guttmann Szabolcs építész, Lupescu Radu történész és Kovács Zsolt művészettörténész, Csók Zsolt régész és csapata, Furu Xénia építész, illetve Wágner Péter építész, Kiss Lóránd falképrestaurátor, Mihály Ferenc, Botár István, Tóth Boglárka, Boér Ilka. 

 

Fotó: Vallásszabadság Háza, Suba Eszter

 

képzőművészet, kiállítás
2018-09-08 08:00
gyarapodás, kiállítás
2018-09-05 08:56
iparművészet, kiállítás, építészet
2018-09-03 07:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
arisztokrácia, gyarapodás, tárgy, történelem
2017-12-12 12:55
beruházás, intézmény, liget, látogató
2018-02-12 14:30