Új szerzemények a Természettudományiban

GYARAPODÁS

Magyar Természettudományi Múzeum
2020-07-31 17:00

Bár az elmúlt több mint 200 év során a múzeum munkatársai nagyon sok gyűjtőexpedíción vettek részt a Föld távoli tájain, az itt bemutatott új szerzemények mind állatkertekből származnak. Mivel a nagytestű emlősfajok jelentős része igen megritkult, és a múzeum elkötelezett a természetvédelem céljai mellett, ma már semmilyen körülmények között nem gyűjtünk ilyen állatokat.

 

Hogy mégis bemutathassunk különleges, egzotikus fajokat, jó kapcsolatokat ápolunk a hazai állatkertekkel, és a náluk elpusztult értékes példányokat átvesszük, majd preparáljuk. Így azok nem csak életükben, de haláluk után is oktatási, kiállítási és tudományos célokat szolgálnak még hosszú ideig, ekként is segítve a vadonban élő állományok megőrzését.


Fossza (Cryptoproctaferox)

 

Madagaszkár legnagyobb őshonos ragadozója. Kizárólag erdőkben érzi otthon magát, ahonnan az erdőket kivágják, onnan a fossza is eltűnik. A talajon és a lombkoronában egyaránt vadászik, és mint azt rajzfilmekből is tudhatjuk, a makifélék alkotják tápláléka jelentős részét. Számos hasonlósága a macskákhoz (visszahúzható karmok, függőleges pupilla, macskaszerű testalkat, a hátsó lábakon kifordítható bokaízület) a hasonló életmód eredménye, a fossza a macskaféléknek csak távoli rokona.

 



Fosszaszobor természetes pózban

A példányt a Szegedi Vadasparkból kaptuk.

 

 

Manul (Otocolobusmanul)

 

A belső-ázsiai sztyeppek és félsivatagok lakója, akár 3-4 ezer méter tengerszint feletti magasságig előfordul. Szélsőséges éghajlatú, nyáron forró, télen dermesztően hideg élőhelyéhez alkalmazkodva zömök testét hosszú, sűrű, gyapjas szőrtakaró borítja, fülei alig látszanak ki bundájából. Nyulakkal, pocoknyulakkal, rágcsálókkal táplálkozik. Zsákmányát gyors lerohanással ejti el, testalkata hosszabb távú üldözésre nem alkalmas.

 


A példányt a Szegedi Vadasparkból kaptuk.


Örvös pekari (Pecaritajacu)


A pekarik nagyon hasonlítanak a disznófélékre, azoknak közeli, csak az Újvilágban élő rokonai. Az örvös pekarinak van a legnagyobb elterjedési területe köztük: Arizonától Argentínáig a trópusi esőerdőkön, a szavannákon át egészen a félsivatagos területekig sokféle élőhelyen megtalálható. A disznófélékhez hasonlóan mindenevő, gyökerekkel, gumókkal, termésekkel, valamint gerinctelenekkel táplálkozik. Társaságkedvelő faj, akár 400 egyed is előfordulhat egy nagyobb kondában – ilyenkor még halálos ellenségüket, a jaguárt is megkergetik.

 


Az örvös pekari testszobra "öltöztetés" előtt...



...és után

 

A példányt a Pécsi Állatkertből kaptuk.

 

 

Borítókép: Fossza a valenciai állatkertben (Bioparc Valencia) (fotó: RanKirlian, forrás: Wikipedia, licenc: CC BY-SA 4.0)

#muzeumozzaszobadbol, emlékezet, kiállítás, természet, természettudomány, virtuális
2020-06-04 20:00
#muzeumozzaszobadbol, kiállítás, természet, természettudomány, virtuális
2020-05-25 07:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00