A világ egyik legidősebb Ikarus autóbusza került be a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményébe. Az Ikarus 30-as autóbuszok voltak az elsők, amelyeket már Ikarus márkanévvel és a jól ismert szárnyas logóval gyártottak. 1951 és 1963 között szolgáltak forgalomban, példányai ma már rendkívül ritkák. A múzeum flottájának új járműve első alkalommal a Lánchíd és a Kossuth Múzeumhajó szomszédságában mutatkozott be.
Schneller Domonkos, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója kiemelten fontos küldetésnek tartja, hogy a múzeum gyűjteménye minél több olyan hazai gyártású járművet őrizzen meg az utókor számára, amelyek reprezentatív és esztétikus példányai közlekedéstörténetünknek és műszaki fejlődésünknek. Az Ikarus 30-as autóbusz oltalom alá vételével, valamint a múzeum által megkezdett restaurálással országunk ipari öröksége gazdagodik.
1951-ben az Ikarus 30-as volt a világhírű magyar gyár első, önhordó vázszerkezetű, városi-távolsági autóbusztípusa, amelynek sorozatgyártása a bemutatás után azonnal megindult. Hét év alatt több, mint 3000 darabot gyártottak belőle, amelyek a világ számos országában bizonyítottak; az új gyártmányoknak csupán egyharmada került hazai forgalomba.
„Mintha mozgó üvegpalota suhant volna el” - adott elismerő hírt az Élet és Tudomány 1951-ben az új „autóbuszcsoda” megjelenéséről. „A kontinens egyik legjobban sikerült kis autóbusza született meg” – fogalmazott a típus kapcsán Zerkovitz Béla, az Ikarus főmérnöke az Autó-Motor 1952-es lapszámában.
Az Ikarus 30-as sikeres és előremutató autóbusz volt, de kellemetlen problémát jelentett, hogy oldalanként csak két-két felső ablakrés volt nyitható, amelyek nem tudták biztosítani a járművek megfelelő szellőzését. Ráadásul a tetők ívét követő ablakokon keresztül a felülről betűző nap gyakran igencsak felmelegítette az utasteret, így az utasok – a korszakban divatos nejloningekre utaló izzasztó hatása okán – a Nejlon nevet adták a típusnak. A későbbi Ikarus 60-as típusoknál teljesen leereszthető ablakokkal és a tetőablakok elhagyásával növelték az utazók komfortérzetét.
A mai szemmel kicsi autóbusz egyre kevésbé felelt meg az egyre növekvő városi forgalom kihívásainak, a járművek zsúfolttá váltak. Az Ikarus 30-as autóbuszok egy részét 1955-től pótkocsivá alakították, azonban 1963-ban biztonsági megfontolásból ezek alkalmazását megszüntették. A budapesti forgalomban 1960-tól a pótkocsis szerelvények helyét a Fővárosi Autóbuszüzem műhelyében leselejtezett autóbuszokból kialakított csuklós autóbuszok, majd később az Ikarus 180-as csuklós autóbuszok vették át.
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Ikarus 30-asa 1953-ban gördült ki a mátyásföldi gyár kapuján, majd – először a Magyar Honvédség égisze alatt, később az Állami Építőipari Vállalat flottájában – 1977-ig szolgált forgalomban. Karosszériáját vélhetően az első nagyjavításkor átépítették, és megszüntették a tetőablakokat. A műtárgy muzeológiai értéke kiemelkedően nagy, mivel csupán négy darab üzemképes Ikarus 30-as található a világon. A jármű, habár már újra üzemképes, még restaurálás előtt áll. Az új jármű legközelebbi megjelenéseiről a Közlekedési Múzeum Facebook-oldalán ad hírt.
Fotók: Szikora Zsombor/MMKM
