Aranyszínű szoboralak fogadja az Andrássy út járókelőit: egy életnagyságú figura ül a Magyar Képzőművészeti Egyetem főbejáratának lépcsőjén. Mihály, Strobl Alajos egykori szoboralakja több mint száz év után tért vissza – ezúttal nem bronzból, hanem a legmodernebb digitális technológiával, 3D nyomtatással született újjá.
A különleges installáció a A halhatatlanság forrása – Strobl Alajos (1856–1926) című kiállítás egyik emblematikus eleme: egyszerre idézi meg a magyar szobrászat legendás mesterének örökségét, és mutat rá arra, hogyan őrizhető meg, értelmezhető újra egy történeti műalkotás a 21. század technológiáival.
A látványos aranyszobor már az első pillanattól megszólította a várost: a járókelők megállnak előtte, fotózzák, az Andrássy úton haladó autók pedig lelassítanak mellette.
„Amikor Mihály leült a lépcsőre, azt vettem észre, hogy az Andrássy úton lelassítanak az autók. Akkor tudtam, hogy megszületett az a kapcsolat a város és a szobor között, amit szerettünk volna létrehozni” – mondja Erős Apolka szobrászművész, a kiállítás egyik kurátora.
„Szobrászt hirdessünk a szobrával!”
A projekt ötlete is Erős Apolka koncepciójából született.
„Strobl Alajos köztéri szobrai között élünk. Ezek az alkotások ma is meghatározzák Budapest arculatát. Nem szerettem volna egy egyszerű táblával vagy grafikai megoldással felhívni a figyelmet a kiállításra. Szobrászt hirdessünk a szobrával!”
Az eredeti elképzelés szerint a fennmaradt Strobl-szoboralak került volna vissza ideiglenesen az egyetem főbejáratához. Amikor ez a terv a célegyenesben akadályba ütközött, megszületett az új ötlet: „Akkor kiprinteljük Mihályt!”
A váratlan fordulatból végül a Strobl-évad egyik legkülönlegesebb vállalkozása lett.
A 3D nyomtatott szobor pontos méret- és formai mása annak a bronzfigurának, amely a Mechwart-emlékmű fennmaradt, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény kertjében álló alakja.
Strobl Alajos az 1913-ban felavatott emlékműhöz a Ganz-gyár dolgozóit kérte fel modellnek. Az ülő figura modellje Pospischil Mihály öntőmunkás volt.
A rekonstrukció első lépése a fennmaradt szobor digitális beszkennelése volt. Az így létrejött virtuális szobortestet a szakemberek úgy bontották fel, hogy az egyes részek 3D nyomtatással elkészíthetők, majd összeilleszthetők legyenek.
A végeredmény:
A szobor összeállítása az Epreskertben, Strobl egykori műtermének helyszínén zajlott.
„Különleges élmény volt, hogy a digitális pontfelhőből létrejött szobor éppen abban a térben kapott újra testet, ahol Strobl annak idején maga mintázta Mihály alakját” – fogalmaz Borovi Dániel kurátor.
Az epreskerti várúr új vendége
Mihály visszatérése különösen szimbolikus a Magyar Képzőművészeti Egyetem számára. Strobl Alajos több mint négy évtizeden át tanított az intézmény jogelődjén, és az Epreskertben olyan különleges művészi világot teremtett, amelyben a szobrászat egyszerre volt mesterség, oktatás és ünnep.
Kortársai nem véletlenül nevezték „epreskerti várúrnak”. A legenda szerint reggelente kürtszó köszöntötte érkezését, történelmi jelmezes estélyeket rendezett, tanítványai pedig gyakran a múlt nagy korszakainak szereplőiként jelentek meg az Epreskertben.
„Strobl Alajos nemcsak kiváló szobrász volt, hanem különleges atmoszférateremtő is. Az Epreskertben olyan világot hozott létre, ahol a művészet közösségi élmény, látvány és ünnep volt. A jubileumi év egyik célja, hogy ezt a szellemiséget a mai közönség számára is átélhetővé tegye” – hangsúlyozza dr. Erős István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.
A Strobl-évad vezetője, Fehér Ildikó művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem általános rektorhelyettese szerint a jubileumi év lehetőséget ad arra, hogy Strobl életművének kevésbé ismert rétegei is új figyelmet kapjanak.
„Strobl Alajos életműve jóval több, mint néhány ikonikus köztéri szobor. A kutatások során újra felfedezett alkotások, a műhelyvilág dokumentumai és az Epreskert története mind azt mutatják, hogy egy rendkívül gazdag, ma is inspiráló örökséggel állunk szemben. A Strobl 170 Jubileumi Évad célja, hogy ezt az örökséget minél szélesebb közönség számára hozzáférhetővé tegye.”
Aranyban születik újjá a halhatatlanság
Mihály aranyszíne sem véletlen választás: egyszerre utal Strobl látványos, ünnepi művészi világára és a kiállítás címének gondolatára.
Az arany a maradandóság, a bölcsesség és a halhatatlanság jelképe – így a több mint százéves szoboralak új megjelenése egyszerre múltidézés és kortárs művészeti gesztus.
Egy túlélő szoboralak új otthona
Az eredeti Mechwart-emlékművet 1913-ban avatták fel. Strobl Alajos a Ganz-gyár dolgozóit kérte fel modellnek, így született meg az emlékmű központi jelenete.
A második világháború pusztítása során a szoborcsoport szinte teljesen megsemmisült. Egyetlen alak maradt fenn épségben: Pospischil Mihály figurája.
A szobrot 1970-ben állították fel újra a Ganz egykori öntödéjében megnyílt Öntödei Múzeum kertjében. Ma azonban a múzeum zárva tartása miatt csak kívülről látható.
Most Mihály újra közönség elé került – ráadásul oda tért vissza, ahol Strobl művészi világa megszületett.
A halhatatlanság forrása – Strobl Alajos (1856–1926)
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Strobl 170 Jubileumi Évadjának kiemelt eseménye az A halhatatlanság forrása – Strobl Alajos (1856–1926) című kiállítás.
A tárlat több mint 45 alkotáson keresztül mutatja be a magyar szobrászat egyik legnagyobb alakjának életművét. A látogatók olyan művekkel is találkozhatnak, amelyek hosszú időn keresztül rejtve maradtak, illetve amelyek Strobl-alkotásként csak a közelmúlt kutatásai során kerültek azonosításra.
A kiállítás a Strobl Alajos Emlékhely Alapítvánnyal együttműködésben valósul meg.
