A nagy érdeklődésre való tekintettel továbbra is látogatható Szombathelyen az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárházban megrendezett TeTT kiállítás sorozat harmadik tárlata, Genius Savariae – Isis a Római Birodalomban és a modern kori Magyarországon címmel. Ez a kultusztörténeti szempontból hiánypótló kiállítás meghosszabbított nyitvatartással, 2025. szeptember 28-ig tekinthető meg.
A TeTT kiállítás sorozat keretében harmadikként nyílt meg ez a lenyűgöző időszaki kiállítás 2023 augusztusának végén, melynek az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház ad otthont. A „TeTT” mozaikszó a három jól ismert kultúrpolitikai kategóriára – tűrt, tiltott, támogatott – utal, melyek a hatvanas–hetvenes évek Magyarországának kulturális életét jellemezték. De ki gondolta volna, hogy ezek a fogalmak nemcsak a közelmúlt történelmében, hanem már az Ókori Római Birodalom idején is érvényes tendenciákként jelentek meg?
Az általában elfogadó rómaiak kezdetben korlátozó intézkedéseket vezettek be a az egyiptomi eredetű kultuszok terjedésével szemben. A kultuszok „megtűrt” státusát hamarosan számos tiltás követte, amelyek Tiberius (Kr. u. 14–37) uralma alatt már nyílt üldözéssé fajultak. Az első század közepétől azonban változás következett be az uralkodói hozzáállásban. Elsőként Caligula (Kr. u. 37–41) nevét érdemes kiemelni, aki pénzügyi támogatással járult hozzá a korábban lerombolt szentélyek helyreállításához. Ezt követően több császár is szimpátiát és anyagi támogatást mutatott az alexandriai eredetű kultuszok iránt.
Kiemelt figyelmet érdemel Hadrianus császár (Kr. u. 117–138), aki közismerten vonzódott az egyiptomi istenekhez, sőt, személyes palotájában – Róma közelében – magánszentélyt is építtetett tiszteletükre. Isis és Sarapis/Osiris kultusza azonban Septimius Severus (193–211) és fia, Caracalla (211–217) uralma idején érte el virágkorát. Ekkor épült fel Rómában a monumentális Serapis és Isis templom, és ugyanekkor készült el a SavariaiIseum pódiumtemplomának márványdíszítésű főhomlokzata és előcsarnoka is.
A későbbi századokban Isis kultusza egyre inkább összefonódott a császárkultusszal: a császárokat már életükben is isteni státusszal illették, és kultuszukhoz hasonló vallási gyakorlat társult. E folyamatnak végül a kereszténység fokozatos térhódítása vetett véget. Az anyagi támogatás megszűnésével párhuzamosan a pogánynak minősített kultuszokat előbb korlátozták, majd a 4. század második felében templomaikat is bezáratták. A tiltások nem egyszer erőszakos cselekményekkel és rombolással jártak.
Bár az ókori vallási gyakorlat számos eleme – szimbólumai, rítusai, ünnepei – részben tovább éltek a keresztény hagyományban és a mindennapi szokásokban, Isis istennő és az egyiptomi eredetű istenek kultusza szinte teljesen eltűnt, nyom nélkül veszett el az idők során.
A kultusztörténeti áttekintés után térjünk rá a kiállítás címére: mire utal a „Genius Savariae”? A cím két síkon értelmezhető. Először is a „genius loci”, tehát a hely védőszellemét tárja elénk. A rómaiak számára minden hely – különösen, ha valamilyen jelentős eseményhez vagy személyhez kapcsolódott – szent volt, és a hozzá tartozó védőszellemet is kiemelt tisztelet övezte.
A cím második rétege azonban egészen konkrét személyre utal: az Iseum első kutatóját, feltáróját Szentléleky Tihamért, a szellemi géniuszt idézi. Szentléleky Tihamér (1919-2007) rendkívül színes, kalandos életpályát járt be, amelynek egyik meghatározó fordulópontja volt, amikor 1955 őszén megkezdte a savariai Isis-szentély régészeti feltárását. Már az ásatás korai szakaszában felismerte a hely kultúrtörténeti jelentőségét – ez a gyors helyzetfelismerés később meghatározóvá vált a feltárás és az értelmezés szempontjából is. A szombathelyi Iseum első kutatójában egy nagyformátumú kulturszervezőt ismerhettünk meg, akinek köszönhetően a feltárt Isis szentély világhírű régészeti lelőhellyé, továbbá Szombathely kulturális arculatát meghatározó intézményévé is válhatott. A kiállítás két szálon fut, melyek szorosan összefonódnak. Az egyik a római kori kultusz történetét és jelentőségét mutatja be, míg a másik – mintegy „kiállítás a kiállításon belül” – a szellemi géniusz, Szentléleky Tihamér munkásságát és örökségét helyezi fókuszba, egy külön kialakított „Szentléleky-szeparéban”.
Az időszaki kiállítás jelentősége abban rejlik, hogy az Isis kultuszhoz köthető vallásosságot megjelenítő több apróbb lelet (amulettek, ékszerek, fogadalmi ajándékok) mellett, magát Isis alakját is erőteljesebben kibontja, mint az állandó kiállításban. Isis alakjáról a Savariai Iseum leletei mellett olyan fontos ábrázolások is bekerültek a kiállításba, mint a Zágrábi Archeológiai Múzeumból érkezett, Nin szigetéről származó fehér márványból faragott Isis szobor vagy az Adriai-tengeren található Pag szigetéről 2020-ban előkerült oltár. Előbbi feltehetőleg jellege alapján nem csupán művészeti alkotásnak, sokkal inkább kultusz szobornak számít, utóbbit pedig az ezernevű Isisnek szentelték. Az oltár felirata több szempontból is különleges, ugyanis az istennőn kívül más, a kultuszhoz kapcsolódó, de feliratokon ritkán szereplő istenséget, úgy, mint Anubist vagy Osiris/Serapist is megemlíti, továbbá a dedikáció egészen rendhagyó módon Isis összetett személyiségére is utal.
A kiállítás jelentős hangsúlyt fektet Isis kultuszának, valamint a pogány szertartások közép- és modern kori továbbélésének bemutatására is. E tematika mentén kerül sor például a velencei karnevál antik eredetére való utalások bemutatására. Emellett megjelennek ábrázolásbeli párhuzamok is, különös tekintettel a gyermek Hóruszt szoptató Isis istennő (Isis lactans) és a kisded Jézust kezében tartó Szűz Mária számtalan ábrázolása között.
Meglepő módon az Isis kultusz egyik legnagyobb modern kori propagálója Wolfgang Amadeus Mozart volt, akinek Varázsfuvolájának Sarastro áriájában hallhatjuk az „Ó, Isis, Ó Osiris…” kezdetű mondatot, mely által Isis és Osiris kultusza újra a köztudatba kerülhetett Magyarországon. E híres operát számtalan alkalommal elevenítette meg színi társulat az Iseumban a 60-as évektől kezdve, és valóban hol is adhatnák elő hitelesebben e darabot, mint egy eredeti Isis szentélyben.
Az Isis kultusz legfontosabb tanításai hittitkokon alapultak, amelyeket a hívők fokozatosan, csak beavatási szertartások révén ismerhettek meg – a kultusz tehát klasszikus értelemben vett misztériumvallás volt. Az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház kiállítása is az ismeretszerzés fokozatosságára épül. Az állandó kiállítást meglátogatva egy bizonyos mélységű tudás birtokába kerülünk az Isis kultusszal kapcsolatban, majd az időszaki kiállítást végig járva tovább mélyíthetjük tudásunkat. Minél többször látogatjuk meg a tárlatot, annál mélyebb és alaposabb ismeretekre tehetünk szert.
Erre a múzeum nyári programjai remek lehetőséget teremtenek, hiszen minden év utolsó augusztusi hétvégéjén átváltozik az intézmény egy ókori római szentélyé, ahol számtalan múltat idéző, rekonstruált szertartásba tekinthetnek bele a látogatók. Az időszaki kiállítás finisszázsa pedig az utolsó látogatási napon, 2025. szeptember 28-án kerül megrendezésre, ahol a múzeum munkatársai meglepetéssel várják az érdeklődőket: nem kisebb személy fogadja a vendégeket, mint maga a házigazda, az Istennő. Hogyan valósul meg a csoda? A múzeumban kiderül!
A szerző az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakirányú továbbképzés hallgatója.
