Az alábbi tükrös szekrényt (Tükrös ruhásszekrény. Fotó: Retkes Tamás, 2018.) a Wosinsky Mór Megyei Múzeum "hónap műtárgya" sorozatában Fuksz Márta néprajzos muzeológus mutatta be.
Néprajzi gyűjtemény, leltári szám: 2009.14.1.
Méretek: magasság: 242 cm, hosszúság: 200 cm, szélesség: 60 cm.
2018. szeptember hónap műtárgyaként egy a 19-20. század fordulójáról származó, háromajtós, tükrös ruhásszekrényt mutatunk be, mely városi, polgári hatásra készült.
A Sárköz 19. század második felében meginduló vagyonosodása magával hozta a lakásszerkezet és a lakberendezési tárgyak megújulását. A sárközi nagygazdacsaládok 50–100 hektár nagyságú szántóterületeinek bevétele biztos pénzügyi hátteret nyújtott egy „magasabb életszínvonal” kialakításához, ami kezdetben az anyagi javak felhalmozásában (pl.: színes, festett bútorok, mázas díszkerámiák, gazdag viselet) volt tetten érhető.
A századfordulóra azonban a környező, polgárosultabb mezővárosok kézműves iparosainak hatására újabb változás történt a sárközi falvak életmódjában. Ez indította el mind a háztípusok, mind a lakásbelsők és bútorok megújulását.
Megjelentek a „polgárias” jellegű, a kisvárosi házak mintájára épült, eklektikus díszítésű épületek, melyek jellegzetessége az utcafrontra néző, egymásba nyíló szobák sokasága. Az általában két-két ablakkal ellátott, három egymásba nyíló szobából álló, utcára néző homlokzati rész teljesen összeépült, míg a zárt, belső udvarba a felfalazott díszkapun keresztül lehetett bejutni.
Decs, Öreg u. 60. Fotó: Andrásfalvy Bertalan, 1960.
Ennek szép példáját képviseli Decsen Balázs János és felesége, Pozsgai Éva által 1891-ben építtetett ház az Öreg utca 60. szám alatt, ahonnan a hónap műtárgya is származik. A szobákra merőleges L alakú szárnyban kaptak helyet a család által ténylegesen használt szobák, a nyitott konyha, a kamra, a padlásfeljáró és a gazdasági épületek. Az elmúlt száz évben számos építészeti átalakításon és felújításon esett át a ház. A generációváltások ellenére az ingatlan mindvégig a család tulajdonában maradt.
A környező települések polgári lakáskultúrája hatással volt a sárköziek lakberendezésére is. A 19–20. század fordulóját és azt követő évtizedek bútordivatját a festés elhagyása, és egy kifinomultabb, historizáló elemekkel és díszítményekkel ellátott eklektikus stílus határozta meg, melynek kialakulásában szerepet kapott még a paraszti igények kielégítése és a polgári életvitelhez való igazodás vágya is.
Ettől kezdve a sárköziek is a mezővárosi-városi divathoz igazodó bútoregyüttesekkel rendezték be az utcára néző, reprezentációs célokat szolgáló szobáikat. Igényeiket a környező városok (pl.: Szekszárd, Bátaszék, Baja) műbútorasztalosai szolgálták ki előre megrendelt kelengyegarnitúrával, vagy vásárokon árult darabokkal.
Ebből az időszakból származik a decsi nagygazdaház három egyajtós, tükrös ruhásszekrénye is. A múzeum 2008-ban vásárolta meg a századfordulón készült szekrényt, mely a család női ágán belül öröklődött. Az akkori tulajdonos, Ivanizs Éva (1929–2011) emlékei szerint édesanyjáé, Kiss Éváé (1910–1991) volt. A bútor készítésének egyéb körülményei ismeretlenek voltak számára.
A bútor anyagát és díszítőstílusát tekintve megfelel a századforduló kívánalmainak.
Jól látható, külső részei csomoros nyárból (a fekete nyár egy speciális változata), belső részei olcsóbb fából, lucfenyőből készültek.
A szekrény lakkozott, fényes felülete gazdagon díszített. A párkányzaton körbefutó mintázatot vörös és fekete festékkel színezték ki. Az ajtókat négy darab esztergált, fekete oszlop keretezi, melyek aranyozott díszben végződnek. A rátéttel vagy berakással készült, fűrésszel kivágott fadíszei aranyozottak, illetve préselt, virágot formázó rézlemezkékkel borítottak. Középen festett oromzatos csúcsdísz látható, melyet eredetileg színes, virágos matricával dekoráltak. Tetején esztergált oszlopokkal díszített korlát fut körbe.
A szekrény mindhárom ajtaját tükörbetét díszíti. Ebben az időben elterjedtebb forma volt, hogy a két oldalsó ajtót üvegbetéttel látták el, melynek polcain a nagyszámú, értékes szőttesek kaptak helyet, tovább növelve a család presztízsét. A középső, tükrös rész az akasztós ruhák (szoknyák, pöndők, díszes, ünnepi darabok) tárolására szolgált, illetve a tükör a gazdag és költséges ünnepi viselet felöltésében segítette a nőket. A bemutatott szekrénynek mindhárom része tükörrel ellátott, akasztós rendszerű. Elképzelhető, hogy tartozott hozzá egy polcos tárolóbútor is, mely az idők folyamán elveszett.
További érdekesség a bútor készítőjének kiléte. A szekrény formája és technikai kivitelezése egyértelműen tanult asztalosmesterre utal. Szojka Emese, a sárközi bútor elismert kutatójának véleménye szerint a szekrény a decsi Scherer-műhelyből került ki. A Scherer-család egyike volt azon kevés, több generáción keresztül asztalossággal foglalkozó sárközi családnak, akik megállták helyüket a környező mezővárosok iparos szakemberei mellett. A századfordulón dolgozó Scherer István sajátos, karakteres bútorstílusa fedezhető fel a decsi szekrényen. A bútor korának meghatározása megadhatja a választ készítőjének kilétére. Valószínű, hogy a házat építtető Balázs János és Pozsgai Éva unokája, ifj. Kiss János és felesége, Varga Éva részére készült a bútor a 20. század elején. A fiatalok 1908-ban kötöttek házasságot Decsen, kelengyéjük részét képezhette a helyi asztalosnál rendelésre készült bútor. Tőlük örökölhette lányuk, Kiss Éva, majd Ivanizs Éva, aki végül felajánlotta a múzeum néprajzi gyűjteményébe.
A tükrös-üveges szekrények divatja az első világháborúig tartott. A két világháború közötti időben a módos sárközi gazdák már a kereskedésekben beszerezhető gyári bútorgarnitúrákat, mintavásárokon, iparkiállításokon (Budapest, Baja) látott furnérozott, fényezett felületű „presztízs” mintadarabokat vásárolták meg.
Felhasznált irodalom:
Györgyi Erzsébet – Szojka Emese: Önállóság és kapcsolatrendszer. A Tolna megyei Sárköz ház- és lakáskultúrájának néhány jellegzetes vonása. Néprajzi Értesítő LXXXI (1999) 114–129.
Szojka Emese: Parasztos és modern. A Tolna megyei sárközi ház és berendezése a 19–20. században. Néprajzi Értesítő LXXXV (2003) 115–156.
Szojka Emese: A sárközi bútor. Bp. 2005. (A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 10.)
