A beállított csoportképen műtermi háttér előtt hét, 10-es éveik elején járó lányokat látunk jelmezben. Középen a csillogó ruhában és pártában álló alak kezében áttetsző fátylat tart. Mellette két oldalt ketten-ketten állnak, a széleken pedig egy-egy leány ül. Csillogó szálakkal díszített, pliszírozott ruhát viselnek, hajukban szalagokkal díszített fejpánt, ujjaik között szalagokat és fonalat tartanak. Mattioni Eszterre jobbról a második alakban ismerhetünk. A szekszárdi 1914-es polgári leányiskolás csoportképet a Wosinsky Mór Megyei Múzeum "hónap műtárgya" sorozatában Lovas Csilla irodalomtörténész, főmuzeológus mutatta be!
A különleges és rejtélyesnek tetsző kép megfejtéséhez az első támpontot a hátlapra nyomott pecsét szolgáltatta: „özv. Borgula A.-né fényképészeti műterme Szekszárd Borgula F. V. üzletvezető”. Szekszárd ismert és agilis fényképésze Borgula Ede halála után, 1914 januárjában édesanyja vette át a céget, a műtermet pedig a öccse vezette tovább. Testvéréhez hasonlóan jó üzleti érzékkel megáldott Vilmos is nagy hangsúlyt fektetett műterme reklámozására és esetünkben is ügyes fogással csábította a műtermébe az ügyfeleket. A Tolnamegyei Közlöny 1914. március 29-i rövidhírében olvashatjuk: „– A „Napszakok“ a Corzón. A Borgula Ede cég üzletvezetője Borgula F. Vilmos fényképész igazán jeles munkát produkált akkor, mikor a szekszárdi polgári leányiskola növendékei által a „Napszakok“ cimü nagysikerrel elő adott[!] darab összes jeleneteit lefényképezte és a korzói kirakatába kiszínezve, majd minden egyes jelenetét a nagyközönség elé tárta. Örömmel nézzük e jól sikerült képeket, mint amilyen gyönyörrel néztük a szép előadást. S örömmel fognak majdan visszagondolni a múltba a kedves kis szereplők, akik ily emléknek való szép fényképet megszerezne.”
A Kovácsné Nagy Lujza vezette Polgári Leányiskola 1914. február 21-én növendékei számára farsangi mulatsággal egybekötve rendezte meg az előadást a Szekszárd szálló nagytermében. A műsoron allegorikus játékok, dalok és mozgóképek mellett táncdarabok szerepeltek. A helyi sajtó részletesen tudósított a jótékony célú eseményről. Tavasz ébredése. Csengettyűtánc. A nap szakaszai címmel előadott darabok szerzője Tordai Grail Erzsébet, akinek művei korszak kedvelt iskolai színjátékai közé tartoztak. A Tolnamegyei Közlöny kritikusa nem annyira a darabot, mint a színrevitelét dicsérte: „Maga az előadott ,,színjáték“ nem kívánkozik ugyan ki benső tartalmát és irodalmi értékét tekintve az iskola falai közül, a szcenikai rendezés körül azonban a kifejthető fény és látványos csillogás túltengte, a sok sugárral lazán összefűzött s a tagadhatatlanul bájos képsorozatok részére egy nagy színpad is szűknek bizonyult.” A cikkíró dicsérte a díszleteket és a betanítást, de a rosszallóan említette ezek magas költségeit. A műsor olyan sikeres volt, hogy még kétszer ismételték meg: február 22-én és 26-án is zsúfolásig megtelt teremben, és még így sem fért be minden érdeklődő. Az előadás több mint 850 korona bevételt hozott a tanintézmény számára, melyet iskolai és jótékony célra fordítottak.
Mattioni Eszter két részben kapott szerepet a Tavasz ébredése. Csengettyűtánc című balett-jelenetben és az est második részében mint napsugár. A fényképen A nap szakaszai allegorikus játék második betétdarabjának élőképét láthatjuk: a Nap: Székely Irma, a Napsugarak: Nemes Margit, Mattioni Eszti, Wallacher Magdus, Plank Ilona, Gunszt Márta, Fröhlich Mariska. A napot megszemélyesítő diáklányon és Mattioni Eszteren kívül a többieket sajnos nem tudjuk név szerint azonosítani.
A harmadik előadásra a szerző is Szekszárdra utazott és megtekintette a műsort. A végén a nézőközönség lelkes ünneplése mellett babérkoszorút kapott a diáklányoktól. A Tolnavármegye és a Közérdek lelkesen tudósított Tordai Grail Erzsi szekszárdi látogatásáról. Kiemelte, hogy az asszony nemcsak íróként sikeres, de elismert szavalóművész is, aki Petőfi rajongója, és előszeretettel szavalja a költő verseit itthon és külföldön is. Ezért nem mulasztotta el, hogy meglátogassa özv. Török Józsefné Sass Erzsébetet, és meghallgassa a nyolcvanhét éves matróna emlékeit Petőfi Sándorról. A Négyökrös szekér egykor csillagot választó Erzsikéje nem más, mint Mattioni Eszter nagyanyja. A festőművész egyetlen életrajzát taglaló interjújában sem mulasztotta el megemlíteni Sass Erzsike és Petőfi Sándort borjádi kalandját.
Mattioni Eszter iskolai csoportképe 2018 nyarán ajándékozás útján került a múzeum gyűjteményébe, egykori budapesti műtermében hátramaradt nagy mennyiségű irat- és fényképgyűjteménnyel együtt. A gyűjtemény jól egészíti ki MNL Tolna Megyei Levéltárában őrzött agyagot. Ezek együttes feldolgozásával lehetőség nyílik a festőművész részletes életútjának és pályaképének megrajzolására.
A gyűjtemény átadásáért köszönet illeti Darányi Istvánt, Mattioni Eszter egykori munkatársát, a közreműködésért Juhász Bálint művészettörténészt.
Mattioni Eszter polgári leányiskolai csoportképe, 1914
Képzőművészeti gyűjtemény: Gy. n. 32/2018
Karton: 17 x 24 cm; Fotó: 15 x 21,8 cm
Szöveg: Lovas Csilla
Grafika: Vicze László
Fotó: Retkes Tamás
Irodalom:
Tolnamegyei Közlöny, 1914. márc. 29.; 42 évf. 13. sz. 5. o.
Farsangi mulatság. Tolnamegyei Közlöny,1914. január 25.; 42 évf. 5 sz. 7. o.
Tolnamegyei Közlöny,1914. január 25.; 42 évf. 9 sz. 3. o.
Kovácsné Nagy Lujza: A szekszárdi államilag segélyezett községi polgári leányiskola értesítője XIII. 1914. 8.
Tolnavármegye és a Közérdek 1914. márc. 1.; 25. évf. 18 sz. 5. o.
