Több konferencián is hallhattunk már róla, hirdetnek szakmai napokat is, de tulajdonképpen mit is képvisel az Open History? Hogyan tudja egy múzeum alkalmazni az általuk felkínált tudást? Az alábbi interjú Bayer Árpáddal készült, akit ennek megálmodójaként kérdeztük elképzeléseikről, terveikről.
Mi tulajdonképpen az Open History? Hogyan mondanád el ezt valakinek, aki még egyáltalán nem hallott róla?
Az Open History annak a formája, ahogy megpróbáljuk a történészként szerzett tudásunkat a társadalom hasznára fordítani. Vannak alkalmazott kutatásaink, iskolai élménypedagógiai programcsomagunk, és játékokat fejlesztünk, zömmel múzeumokkal együttműködve. Azokat a réseket keressük, ahol a saját tapasztalatainkkal és kompetenciáinkkal hatni tudunk egy közösségre, vagy segíthetjük egy múzeum vagy más intézmény munkáját.
Hogyan tekintesz a mai múzeumok szerepére és funkciójára?
A múzeumok a 21. század oktatási intézményei lehetnek. Sokkal szélesebb eszköztárat alkalmazhatnak az ismeretátadásban, mint a közoktatás, minden korosztályhoz tudnak szólni, és gyorsan, szabadon tudnak változni, reagálni a kor igényeire. Ez viszont egy olyan feladat, amihez még fel kell nőni. Úgy látom, hogy ettől még sajnos messze vagyunk.
A kiállítás, mint műfaj működik, ami látszik a piaci alapon szerveződő kiállításokon és a növekvő számú látogatóközpontokon. A kérdés az, hogy középtávon a múzeumok a tárgyak védelme és tudományos kutatása mellett el tudják-e juttatni az eredményeiket a társadalomhoz? Tudnak-e olyan szolgáltatást nyújtani, ami nemcsak hitelességben körözi le ezeket az intézményeket, hanem elérésben, érdeklődésben is? Ehhez élmény-tervezésben és marketingben is fel kell tudni venni a versenyt piacon lévő többi szereplővel. Ha nem sikerül, akkor egy idő után a fenntartó - a saját szempontjából teljesen logikus módon - azt fogja mondani, hogy nem kapja meg azt, amit vár a múzeumokról, akkor meg minek költünk rá ennyit?
Hogyan jött maga az ötlet? Milyen előképek mentén alakult?
Egy ismerősömön keresztül évekkel ezelőtt egy Heves megyei falu polgármestere talált meg, hogy szeretne egy kötetet a településről. Utána fogalmazódott meg, hogy történészként tudunk tenni egy-egy közösségért, és először erre alapoztuk az Open Historyt. Aztán a Nemzeti Múzeumban dolgozva láttam, hogy az a tudás, amit szabadulószobák, városi kalandjátékok tervezésével, csapatépítők szervezésével megszereztem, jól alkalmazható a múzeumokban is, ráadásul ismeretátadásra is tökéletesen alkalmas. Azt is láttam, hogy tárlatvezetőként, az intézményben dolgozóként nincs kapacitás arra, hogy olyan szinten dolgozzunk ki egy-egy programot, ahogy azt magamtól elvárnám. Intézményen kívülről, külső partnerként viszont terhet tudok levenni a múzeumpedagógus válláról is. Ráadásul a játékfejlesztés olyan tudás, ami a múzeumokat is érdekli, de nincs meg a közös fórum, szakmai alap a fejlesztésükhöz. Így jött a Múzeumi Játékmustra ötlete is, ami azóta is az Open History és a Nemzeti Múzeum közös projektje.
Ahogy alakult a csapat, mindenki hozta azt a tudást, amit hozzá tud tenni az Open History-hoz, és azt a lendületet, amivel ezt meg lehet valósítani. Így lett a tavalyi évben kerekasztalbeszélgetés-sorozatunk elsősorban történész hallgatóknak, Schvéd Brigi révén, History Hack néven iskolai oktatási programunk, amit Vattay Liliána koordinál, Bálint Angi személyében pedig egy tapasztalt kutató csatlakozott hozzánk, aki a tudományos, kutatási projektek szakmai vezetésért is felel. Ki kell még emelni Diószegi Juditot, aki kommunikációs szakemberként érkezett a csapatba, és a játékfejlesztés területén nagyon fontos új szempontokat hoz be közénk, történészek közé.
Kik az elsődleges megszólítottjaitok? Hogyan lehet veletek kapcsolatba kerülni?
Nagyon sok, talán túlságosan is sok célcsoportunk van. A múzeumi közegben elsősorban a Múzeumi Játékmustra Facebook-csoport révén vagyunk jelen, amibe elsősorban közművelődési szakembereket várunk a múzeumokból, foglalkozzanak akár múzeumpedagógiával, akár kommunikációval. Őket szeretnénk összekötni társasjáték fejlesztőkkel, pedagógusokkal, de vannak a csoportban LARP-osok és digitális fejlesztésekkel foglalkozó szakemberek is. Az a cél, hogy egy olyan fórumot teremtsünk, ahol a múzeumok a piaci és hobbista szereplőkkel közösen tudnak épülni.
Az egyik mintánk volt ilyen téren az, ahogy az újrajátszók/hagyományőrzők sok területen hatékonyan tudnak együttműködni múzeumi szakemberekkel. Aki nem a múzeum vagy a játékok felől érkezik, annak pedig Facebook oldalunkat, illetve YouTube csatornánkat ajánlom, ahol az eddigi beszélgetések, előadások anyagai vannak fent.
A digitális tér néha összemosódik a valós interakcióval, de nem helyettesíti azt. Így van a Múzeumi Játékmustra esetében is, amivel országjárásba kezdtünk: az ország különböző múzeumaiba látogatunk el, ahol játéktervező workshopot. Ezek egy napos programok, aminek a keretében a megismerjük a múzeumot és a nap végére résztvevők kis csoportban egy játék prototípusát is elkészítik. Ide visszük azokat a módszereket, amiket gyakorlatban már kipróbáltunk, és kimondottan az a célja, hogy közös alapokra tudjunk építkezni azokkal, akiket érdekel a múzeumi játékfejlesztés, tanuljunk egymástól és közösen, egymást inspirálva fejlődjünk. Az első alkalom Csongrádon volt, erről szerencsére nagyon jó visszajelzések érkeztek mint az új múzeum, mint a résztvevők részéről, a következő alkalom pedig novemberben lesz Hatvanban. Ebben az évadban még Esztergomba látogatunk el januárban, hogy aztán március végén, immár két napos rendezvény keretében térjen vissza a Múzeumi Játékmustra a Nemzeti Múzeumba.
Mesélsz kicsit arról, hogy eddig milyen projektjeitek voltak, vagy vannak épp aktuálisan?
Az első, teljesen az Open History által fejlesztett múzeumi játékot a Nemzeti Múzeumnak fejlesztettük, ami egy digitális felfedező játék volt. Az ismeretlen Görgei kiállításban szereplő karakterek szólaltak meg a saját írásaik alapján. A Digitális Legendárium Munkacsoport által fejlesztett hanggal és képpel meséltek a karakterek a Görgeihez fűződő viszonyukról. Az egyes anekdoták, történetrészletek megnyitásához a kiállítást is fel kellett fedezni, és egy olyan réteget tudtunk ezáltal adni a tárlathoz, ami személyessé tette.
Adele1 from Open History on Vimeo.
A nyár végének egyik fontos feladata volt a Krúdy Survive, amit a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban valósítottunk meg. A résztvevő abban az épületben éli újra Krúdy életét, ahol az író élete alkonyán lakott, és ahol meghalt. Játékos célja az, ami Krúdy számára is az egyik legnagyobb kihívást jelentette: megélni a századforduló Budapestjén az írásból. Játékosok nagy része író, de akadnak köztük főpincérek is kiadók is, akik különféle módon segítik, vagy éppen nyerészkednek az irodalomszerető játékoson. A legnagyobb dicséret az volt, amikor a végzős diákokból álló csoport azt a visszajelzést adta az egyik tesztjáték után, hogy csak azt sajnálják, hogy nem maradhatnak még a kiállításban, mert a kontextust megismerték, de nem volt időm elmélyedni a tárlatban. Ekkor éreztem azt, hogy megérkezett a játék.
Ezenkívül is vannak olyan játékok, aminek a fejlesztésében részt veszünk, részt veszek. Ilyen a most projekt zárás hoz közelíti közelítő Journey to the Beginnings, amit a KÖME és a Pro Progressione által koordinált projektben valósítunk meg. Egy élő színházi kalandjátékok kellett átalakítani digitális játékká, ami egyrészt fenntarthatóbb, másrészt bárhonnan elérhető. Ez a játék négy Duna menti régészeti parkot köt össze, négy különböző országban, így különösen nagy kihívás volt a különböző helyszíneket egy játékban megjeleníteni. November közepén lesz a projektzáró, aminek a keretében bemutatjuk a játék demo változatát, és remélhetőleg az év végére végleges formába öntik a fejlesztők. Ebben a projektben nagyon izgalmas volt az, hogy különféle szempontokat kellett összeegyeztetni: a színházi világból érkező rendezőt és színészeket, a különböző régészeti parkok kutatási eredményeit és szempontjait. Igazi többszereplős kirakóssá vált a projekt. Szerencsére rendszerint meg lehet találni az összhangot a múzeum szakmai igényei és a látogató élmény-éhsége között, ez is a lényege a múzeum játékoknak: a hitelesség teljes megtartásával adni maximális élményt.
Hol lehet veled, a módszereitekkel találkozni most a közeljövőben?
Elsősorban a Hatvani Játékmustrán, november 22-én. Előtte pedig november 19-én a Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ és a Holokauszt Emlékközpont által szervezett és ÚJ MÚZEUMI IRÁNYOK 2. – SZOLGÁLTATÓ MÚZEUM elnevezésű rendezvényen a szolgáltató múzeum témájában beszélek az elképzeléseinkről.
