Történelembe csomagolt zuzmóherbárium

Szathmáry-Király Ágnes
2019-10-23 08:00

„Jesszus, de szép vagy!” – jelenti ki álmélkodva, nagyítóval a kezében a Kazinczy Ferenc Múzeum fiatal biológusa, éppen amikor az ajtón belépek. Hinni szeretném, hogy nekem címezte szavait, de realitása sokkal inkább annak van, hogy az előtte megsárgult papíron fekvő szárított zuzmóhoz intézte a dicséretet. Dobronoki Dalma éppen az 1892 és 1977 között élt zuzmókutató Fóriss Ferenc gyűjteményét bontogatja.

 

 Fotó: Szoboszlay Marcell

 

A lichenológus gyűjtőnaplójának utolsó feljegyzett száma szerint a kollekció eredetileg 31.968 darabból állt. Ennek csak egy töredéke, 9448 zuzmó került Sátoraljaújhelyre. A legnagyobb részét, a 18 000 kapszulából állót, a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi.

 

Vannak a Zemplénbe került Fóriss-gyűjteményben igazán szemet gyönyörködtető darabok, amelyek különleges morfológiájukkal teljesen lenyűgöznek. Ilyenkor az elragadtatásomnak hangot is adok!” – mosolyog a Debreceni Egyetem Juhász Nagy Pál Doktori Iskolájában idén végző muzeológus, akinek munkaszerződésén alig száradt meg a pecsét, máris komoly kihívás elé állította a szakma: az ő feladata lesz feldolgozni és rendszerezni Fóriss Ferenc zuzmókollekcióját.

 

„A zuzmók és az általuk termelt biológiai anyagok – zuzmósavak – sokfélesége lebilincselő. A velük kapcsolatos feladat új tudományterülettel ismertet meg a biológián belül. Az egyetemi és a doktori képzés évei alatt laboratóriumban zajló kutatásokkal foglalkoztam. Okleveles hidrobiológusként egy cianotoxin (cilindrospermopszin) lehetséges biológiai szerepének vizsgálatával foglalkoztam. Ebben a témában készítem a doktori disszertációmat is. Mégsem akartam feltétlenül csakis kutatóként elhelyezkedni, például rendkívül vonz a tanári hivatás is. Engem a biológiából minden érdekel. A sokrétű tudás izgalmas. Itt, a Kazinczy Ferenc Múzeumban a terepi munkával is kiegészülve teljesül ez a vágyam. Dőzsölök! Etimológia, állatrendszertan, állatélettan és felsorolni is sok lenne, mi mindenre nyerek rálátást Hegyessy Gábor biológus-muzeológus iránymutatásával.”

 

 Fotó: Szoboszlay Marcell

 

A zuzmó, mint szenvedély

 

Fóriss Ferenc már a miskolci gimnáziumi évek alatt, majd a losonczi tanárképző főiskola hallgatójaként is gyűjtött növényeket. Másodéves korában már több mint 1500 növényből álló herbáriuma volt. Figyelme kiterjedt a virágtalan, kriptogám növényfajokra is. Kezdetben a zuzmókat is a virágos gyűjteménye részeként kezelte. Idővel azonban ezek a pionír élőlények fokozatosan különültek el a herbárium többi részétől, és váltak önálló egységgé.

 

Gyűjtése kezdetén – 1910 körül – a tudomány még a növények közé sorolta a zuzmókat. Ma már tudjuk, hogy szimbionta élőlényekről van szó, gombákból és fotoszintézisre képes zöldalgákból és/vagy cianobaktériumokból állnak.”– magyarázza Dobronoki Dalma a lichonológia tudományának Fóriss korabeli fejlődését. –„Attól is olyan nagyszerűek ezek a pionír fajok, hogy képesek megtelepedni bármilyen látszólag élettelen felszínen: háztetőn, kerítésen, sziklán.  Úgymond előkészítik a terepet, az élőhelyet a többi élőlény számára. Például úgy, hogy a kőzetet zuzmósavaikkal mállasztják.”

 

Fóriss gyűjtésére felfigyelt a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának lichenológusa is. Timkó György mentorként terelgette a miskolci fiatalt a biológiának e szakterülete felé. Bár Fóriss Ferenc a pedagóguspálya mellett döntött, de a gyűjtést ezt követően is szenvedélyesen, a lichenológia aktuális szakmai szempontjait követve folytatta. Eredményesen. Három fajt és egy változatot neveztek el róla.

 

 Fotó: Szoboszlay Marcell

 

A sokarcú zuzmó

 

 

A zuzmók – sokszor jelentéktelennek tűnő megjelenésük ellenére – jelentős szerepet töltenek be a természetben, és sokrétű felhasználásuk számos lehetőséget kínál az emberek számára is. A lichenológusok más tudományterületek képviselőivel együtt újabb és újabb lehetőséget találnak hasznosításukra.

 

„A zuzmók a légszennyezettség legjobb természetes indikátorai. Tudományosan megalapozott tény, hogy ahol magas a levegő kén-dioxid tartalma, ott – érzékenységük okán – ritkulnak vagy el is tűnnek ezek az élőlények. Izgalmas lenne végigjárni a Fóriss útinaplója által jegyzett helyeket, és megnézni, változott-e, és ha igen, milyen mértékben az érintett területek zuzmóösszetétele. Számos, érdekes konklúziót tudnánk levonni az esetleges változásokból, azoknak mértékéből.” – a fiatal biológus a környezet- és természetvédelemben, a biomonitorozásban betöltött szerep mellett említette még a zuzmóanyagok felhasználását a festék- és illatszergyártásban, valamint a gyógyszeriparban. Utóbbi területen a zuzmókból előállított ritka antibiotikumokat rezisztencia esetén alkalmazzák, illetve vizsgálják ezeknek az élőlényeknek az antitumor aktivitását.

 

 Fotó: Szoboszlay Marcell

 

A tanár Fóriss szenvedélye

 

A lichenológus Fóriss rendkívül sok anyagot gyűjtött be, és nagyon értékes csereanyagokat szerzett – külföldről is. Kollekcióját valóságos zuzmóherbáriummá fejlesztette. Kapcsolatot tartott a szakterület hazai és nemzetközi nagyjaival. Fóriss Ferenc tudását és tapasztalatát a Magyar Természettudományi Társulat is elismerte: rendes tagjává választotta 1917-ben.  Az oklevél eredeti példányát is a Kazinczy Ferenc Múzeum őrzi.

 

„Az oklevél igen, a gyűjtőnaplók nincsenek a birtokunkban. De azt tudjuk például a Fóriss Veronika által vezetett leltárkönyvből is, hogy apja, Fóriss Ferenc sok begyűjtést végzett környékünkön, a Zemplénben, és kifejezetten a Bodrogközben. Magam is több ilyen példányra akadtam a revízió során, pedig még a munka elején tartok, az első 30 doboz 1200 zuzmóját vizsgáltam meg és dokumentáltam. Ezek most mind visszatértek erre a vidékre. Jó helyük van itt, óvó kezek vigyázzák, részei lehetnek annak az óriási anyagnak, amit a Zemplén flórájáról és faunájáról ebben a múzeumban őrzünk.” – meséli Dobronoki Dalma.

 

Fotó: Szoboszlay Marcell 

 

Történelembe csomagolva

 

„Ez itt egy 1864-ben gyűjtött 155 éves példány. Nagyon jó állapotban maradt ránk” – mutatja Dalma a revízió jelenlegi szakaszában előkerült legrégebbi példányt. Miközben a biológus arról beszél, hogy a zuzmók tág tűrőképességű élőlények, az jut eszembe, hogy vajon vízzel locsolva ez a példány felébredne-e 155 éves „csipkerózsika” álmából. Bizonyára van olyan példány, amelyik csak „tetszhalott”. De nem ennek megállapítása a cél most, a gyűjtemény jelenlegi felülvizsgálatakor. Leltár készül, ami alapján kutathatóvá válik ez a nagy értékű zuzmókollekció.

 

„A munka hosszadalmas. Egy dobozban elvileg egy genuszba tartozó fajok vannak, de előfordul, hogy össze vannak keveredve. Egyesével kell átnéznem őket. Mindegyikhez tartozik egy feljegyzés, amin latinul olvashatók információk: fajnév, alfaj – ha van –, majd az, hogy ki gyűjtötte be, hol, milyen felszínről és tengerszint feletti magasságról, valamint rá vannak írva a rendszertani módosítások. Ezt adatbázisban rögzítem, és miután megvizsgáltam, fotót is készítek a kapszula tartalmáról. – már mutatja is a muzeológus a keze ügyébe kerülő első kapszulát, ami egy tasakformára összehajtogatott papír. Benne lapul a szárított zuzmó. Így helyezte biztonságba minden begyűjtött példányát Fóriss Ferenc. – Újra kell rendszerezni a dobozok tartalmát, mert a gyűjtemény rendszerében most nincs meg az a szisztematika, ami Fóriss alaposságát tükrözi; valószínűleg megbolygatták.”

 

A dobozban kisebb borítékokhoz hasonló, megsárgult vastag papírból hajtogatott ún. kapszulák vannak. Kicsomagolva belőlük a zuzmókat, látszik, hogy az ívek abból az időből származnak, amikor a papír még érték volt. Némelyik kapszula belső oldalán pedig írás van. Újrahasznosított iskolai dolgozatok, ellenőrző könyv oldalai ezek. A tanárember dolgozóasztalán megforduló megannyi iromány.

 

„Ez itt egy 1934-es, gyöngybetűkkel írt matematika dolgozat: területszámítás a földbirtok példája alapján.– mutatja Dobronoki Dalma a cizellált írást, ami a zuzmó alatt fut a papíron. – De találtam már az első és második világháború idején, vagy az ötvenhatos események alatt datált papírt. Mert Fóriss Ferenc ekkor is gyűjtött. Sorkatonaként, a Galíciában vívott háború közepette is alkalmat kerített az örömöt okozó hobbijára. Ott, a gorlicei fronton gyűjtött zuzmóanyagát a hazai lichenológia másik kiemelkedő, nemzetközileg is elismert kutatója, Szatala Ödön rendezte sajtó alá. Ezekre a Fóriss Ferenc életében lejátszódó eseményekre gondolva mindig párhuzamot vonok a háborús ember sorsa és a zuzmók tűrőképessége között. Mélyen megérint, hogy Fóriss – és a világon nem egy természettudományokkal foglalkozó embertársunk – még a háború borzalmai mellett is lehetőséget talált az általam is oly’ mélyen szeretett biológia ismereteinek gazdagításához. A konzekvencia az számomra, hogy az élet mindig utat tör magának.”

emlékezet, irodalom, téma
2018-01-12 08:56
Múzeumok Őszi Fesztiválja, emlékezet, irodalom, programajánló, természettudomány
2018-10-17 11:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00