Jelen írás egy már korábban előkészített, a kulturális örökség védelme krízisek idején témájában írt cikksorozat első, a téma aktualitása miatt átírt része.
A hasonló természeti katasztrófák mellett ugyanis sok krízishelyzet (a természeti katasztrófák mellett elsősorban a különböző fegyveres konfliktusok) érinti a kulturális örökséget is: az utóbbi években a világ végignézhette az ISIS szisztematikus, ideológiai célból elkövetett rombolását, miközben a terrorszervezet bevételeinek egy nagy részét az illegális műkincskereskedelemből számára befolyó összeg tette ki. Jelenleg a kulturális örökségnek az orosz hadsereg által Ukrajnában elkövetett rombolása folyik, ami a nemzetközi segítség ellenére is jelentős károkat okoz; miközben teljesen más céllal, de a radikális klímaaktivizmus egy szárnya is a kulturális örökség veszélyeztetésével kívánja felhívni a figyelmet a bolygónkat fenyegető veszélyekre. Ezekre a helyzetekre különbözőképpen lehet csak reagálni (a kulturális örökség védelmét fegyveres konfliktusok esetében pl. a nemzetközi humanitárius jog szabályozza), épp ezért szükséges minél szélesebb körben foglalkozni vele.
2023. február 6-án két, egymást pár órával követő, nagy erejű földrengés rázta meg a török-szír határ közelében fekvő régiókat. A 7.8-as és 7.5-ös rengések epicentruma Dél-Kelet Anatóliára (a török Kahmramanmarasra, Gaziantepre és környékére) esett, de jelentős károkat okozott Észak-Szíriában is, hatása pedig egészen Észak-Egyiptomig ért. A katasztrófa után még aznap estére több mint 2400 halottról, csak a török területen több mint 3000 lerombolt épületről és súlyosan megrongálódott infrastruktúráról érkeztek a hírek. A krízist mélyíti a hideg idő, a várható utórengések és hogy a térségben több menekülttábor is működik, amelyben az elmúlt évek fegyveres konfliktusai elől menekülők, túlnyomórészt szírek, kerestek menedéket: sokan tehát már a földrengés előtt is hiányt szenvedtek.
An earthquake of historical proportions. In this response, every minute counts.
— IFRC (@ifrc) February 7, 2023
Based on continued assessment of the situation in Türkiye and Syria, IFRC has increased the amount of the Emergency Appeals to 200 million.
Törökország szinte azonnal nemzetközi segítséget kért, aminek következtében a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörösfélhold Mozgalom (IFRC), az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és sok más humanitárius szervezet mellett folyamatosan érkeznek a térségbe a különböző vészhelyzetkezelési és kutató-mentő csapatok, illetve segélyszállítmányok. A mentéshez legelőször mobilizált török hadsereg, mentőegységek és szervezetek mellett így egyre szélesebb körű nemzetközi segítségnyújtás bontakozik ki: az Európai Unió 10 kutató-mentő csapatot küld a térségbe; Magyarországról a HUNOR egység érkezik a helyszínre, de azonnal megkezdte a felkészülést a HUSZÁR is és szintén elindult a Baptista Szeretetszolgálat speciális mentőcsapata is.
A földrengés a kulturális örökséget sem kímélte: már a legelső híradásokból is látszik, hogy török részen többek között leomlott a jórészt a római korban épült gaziantepi vár egy része és a környező településeken is megsérült több jelentős épület, pl. Malatyaban a Yeni dzsámi. Antakyában a történelmi városrész nagy része jelentős károkat szenvedett, köztük a protestáns templommal, míg Iskendrunban súlyosan megrongálódott a katolikus, a görög ortodox és az örmény templom is.
A szíriai oldalon az utóbbi évek alatt megtépázott északi régiót sem kímélte a földrengés, többek között megrongálva az aleppói görög ortodox katedrálist is. Hogy pontosan mekkora károk keletkeztek, azt egyelőre nem lehet tudni, így a kifejezetten a kulturális örökség mentésére koncentráló lépéseket nem könnyű elindítani. Ettől függetlenül aznap este az ICCROM a közösségi médián keresztül gyors közleményben már jelezte, hogy amint a helyzet lehetővé teszi kész segíteni a kulturális örökség mentésében, és a hasonló profilú szervezetek nyilatkozatai másnap reggelre már sorra jelentek meg.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A kulturális szféra reagálása nincs elkésve, ugyanis felmerül a kérdés: mikor gondolhatunk először a kulturális örökség mentésére és hogyan lehetséges annak a megszervezése egy ilyen összetett, az emberéleteket és az alapvető infrastruktúrát (élelem, fűtés, higiénia stb.) közvetlenül is érintő, humanitárius katasztrófát okozó krízis esetében?
Ilyen helyzetekben a kulturális örökség megóvása és mentése éppolyan interdiszciplináris, összehangolt munkát igénylő kérdés, mint az emberéletek mentése: alapesetben ugyan a múzeumok és egyéb kulturális intézmények látják el a rájuk bízott kulturális javak teljeskörű védelmét, ám egy ehhez hasonló krízishelyzetben ezeknek az intézményeknek további állami és akár nemzetközi segítségre van szükségük a megrongálódott épületek stabilizálásához, vagy esetlegesen a gyűjtemények menekítéséhez és a fosztogatások megelőzéséhez is. Ehhez már több pozitív példa is rendelkezésre áll, és további segítséget adnak azok a guideline-ok, képzések és konferenciák, amiket a témára szakosodott szervezetek egyre nagyobb számban adnak ki, illetve tartanak meg.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy hasonló katasztrófa esetén természetesen nem lehet kérdés, hogy az emberéletek mentése az első számú feladat. Ezt szorosan követi a minimális infrastruktúra biztosítása, majd azután következik az értékmentés. Életmentés szempontjából a katasztrófát követő első 100 óra kritikus – ennek letelte után annak az esélye, hogy a mentőcsapatok további túlélőket találnak a töredékére csökken. Egy 2022 októberében, a European Security and Defence College által szervezett és a Kremsi Egyetemen tartott képzés tanulságai szerint a kulturális örökség mentése szempontjából azonban épp ez az idő az, amikor a kutató-mentő csapatok esetlegesen bekapcsolódhatnak a kulturális örökség mentésébe is, szorosan együttműködve a kulturális intézményekkel, valamint a helyi katonai, rendvédelmi és igazgatási szervekkel. Ők ugyanis azok az egységek, akik legjobban ismerik az érintett terület katasztrófa utáni állapotát: tisztában vannak az egyes épületek stabilitásával és belső állapotával, hiszen az azt megelőző órákban már jártak azokban.
Ennek a témának a körbejárása, a kockázatok felmérése és a megfelelő válaszok kidolgozása mindenképp időigényes és szerteágazó feladat, amivel a kulturális szektornak a háborúk és természeti katasztrófák árnyékában minél előbb szembe kell néznie és az összes, potenciálisan érintett szereplőt bevonó vészforgatókönyveket kell kidolgoznia. Ehhez ugyanakkor egyre több segítséget kaphatnak az intézmények: azzal a kérdéssel ugyanis, hogy hogyan tud reagálni az érintett régió és ország, illetve a nemzetközi közösség a kulturális örökséget érintő vészhelyzetre az elmúlt években egyre több nemzetközi (Blue Shield, ALIPH, FAR ICCROM, CER, ICOM, UNESCO stb.) és országos szervezet (ProCultHer, International Center for Training and Research on Cultural Heritage in Danger stb.) foglalkozik és a fent már említettekhez hasonló guideline-okat ad ki egyre több nyelven.
A munka pedig épp most kap igazán lendületet: miután az Európa Tanács 2021 nyarán nyilatkozatokat adott ki arról, hogy a kulturális örökség védelme az EU biztonságpolitikájának részét is fogja képezni, egyre több, a katonai, a rend- és polgárivédelmi szervezeket is bevonó gyakorlat és posztgraduális képzés épül a témára. Emellett sorra indulnak a kifejezetten a krízishelyezetekre koncentráló egyetemi képzések is: a torinói egyetem után 2023-tól a Newcastle-i egyetem is indít hasonló programot.
Nem csupán egyetlen intézmény vagy ország keresi tehát a választ arra, hogyan tudja magát a lehető legjobban felkészíteni egy hasonló helyzetre. Ezzel pedig remélhetőleg kialakítható lesz egy olyan, a kulturális szektoron és az országhatárokon is túlmutató kapcsolatháló és gyakorlat, ami képes lesz minimalizálni a kulturális örökség pusztulását, eltűnését vagy megsemmisülését.
Leadkép: A dél-törökországi Gaziantep városának központjában található ősi kastélyt súlyosan megrongálta egy erős földrengés hétfőn. Forrás: sarkariresultpro.online
