A ceglédi Kossuth Múzeum új időszaki kiállítása a kortárs kerámiaművészet egyik legizgalmasabb szeletét tárja a közönség elé. A Testbe zárt történetek című tárlat a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió figurális gyűjteményéből válogat, abból az anyagból, amely több mint öt évtized alatt vált a világ egyik legjelentősebb kerámiaművészeti kollekciójává.
A kiállítás koncepcióját és válogatását Kontor Enikő, a Stúdió kurátora hozta létre, aki a gyűjtemény sokszínűségéből olyan műveket emelt ki, amelyek az emberi testet mint történethordozót, mint a személyes és kollektív emlékezet hordozóját mutatják meg.
A Nemzetközi Kerámia Stúdió 1977-es alapítása óta olyan alkotói közegként működik, ahol a kísérletezés, az anyagismeret és a művészi szabadság egyszerre kapott helyet. Probstner János szellemi irányítása alatt Kecskemét neve lassan fogalommá vált a szakmában: a szimpóziumokra a világ minden tájáról érkeztek művészek, és az itt készült alkotások sorra aratták a sikereket hazai és nemzetközi kiállításokon. A műhelyben dolgozó alkotók munkáiból idővel tudatos gyűjteményezés indult, amely ma már több mint négyezer műtárgyat őriz, ötven ország több száz művészének kézjegyével. A kollekció különlegessége, hogy minden darabja a Stúdióban készült, így nemcsak műtárgyegyüttes, hanem egy élő, nemzetközi alkotóközösség lenyomata is.
A ceglédi kiállítás ezt a gazdag anyagot egyetlen gondolati ívre fűzi fel. A bemutatott művek két, látszólag távoli világot kapcsolnak össze: a hétköznapi, profán élet gesztusait és a szakrális, mitikus vagy bibliai történetek alakjait. A két dimenzió azonban nem szétválik, hanem párbeszédbe lép. A mindennapi mozdulatokban felvillan a transzcendens lehetősége, a szakrális jelenetek pedig emberi közelségbe érkeznek. A figurák egyszerre idézik meg a személyes tapasztalatot és a kollektív emlékezetet, a hit, az áldozat, a szenvedés és a megváltás kérdéseit. Kontor Enikő kurátori koncepciója éppen ezt a finom átjárhatóságot hangsúlyozza: azt, hogy a testben megjelenő történetek nem különülnek el egymástól, hanem egymásra vetülnek, egymást értelmezik.
A kiállításon szereplő művészek – ír, amerikai, japán, kínai, koreai, litván és magyar alkotók – mind más kulturális háttérből érkeztek, mégis közös bennük, hogy az emberi testet nem pusztán formaként, hanem identitásként, emlékezetként és lelki állapotként értelmezik. Claire Curneen porcelánból formált Sebestyén-figurája a mártíromság klasszikus ikonográfiáját idézi meg, de kortárs, lírai expresszivitással. Fekete László törött porcelánfigurákból és fémalkatrészekből építkező szobrai a történelem töredékességét és az emberi rombolás természetét hangsúlyozzák. Michael Flynn dinamikus, mozdulatba dermedt alakjai a játékosság és a drámaiság határán egyensúlyoznak, míg Kun Éva Forradalom Krisztusa az 1956-os események fájdalmát és felemelő emberi tartását idézi fel.
Jolanta Kvasyte groteszk, részletgazdag Salome kompozíciója a keresztény ikonográfia kortárs újraértelmezése, Wookjae MaengTőled függ című műve pedig az ember és természet törékeny viszonyát vizsgálja. Janina Mironova álomszerű, mégis nyugtalanító figurája a kötődés és magány kérdéseit járja körül, Schrammel Imre Királyné című művében pedig az anyag természetes repedései válnak a hatalom mulandóságának metaforájává. Akio Takamori Barátság című alkotása a kulturális identitás és a személyes emlékezet találkozási pontjait kutatja, James Tisdale figurája a szépség és rútság, humor és tragikum határán mozog, Kyung-Ok Yoo Ülő lány című szobra a csendes visszahúzódottság intim pillanatát ragadja meg, míg Zsigó András plasztikája az emberi test és a technológia feszültségét jeleníti meg.
A kiállítás mögött meghúzódó közös szál mégis az alkotás szabadsága. A művészek különböző kultúrákból érkeztek, de mindannyian megtapasztalták a Nemzetközi Kerámia Stúdió sajátos atmoszféráját: a kemencék izzó fényét, az anyaggal való kísérletezés örömét, a közös munka és beszélgetések inspiráló erejét. Aki egyszer megfordul a Nemzetközi Kerámia Stúdióban, egy darabot ott hagy magából – és egy darabot el is visz magával. A Testbe zárt történetek ezt a tapasztalatot közvetíti a látogatók felé.
A művek – bármilyen távoli kultúrából érkeztek is – végső soron rólunk beszélnek: az emberi létezés közös történetéről, a testbe írt emlékeinkről, félelmeinkről, hitünkről és reményeinkről. A kiállítás arra hív, hogy minden látogató találja meg azt a pillanatot, amely személyesen szólítja meg, mert ezek az alkotások nemcsak történeteket mesélnek, hanem tükröt tartanak: egyszerre mutatják meg a profán és a szent világát, és azt, hogy a kettő között talán nincs is éles határ.
A kiállítás 2026. május 24-ig látogatható.
A tárlat a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft. – Nemzetközi Kerámia Stúdió és a ceglédi Kossuth Múzeum együttműködésében valósult meg.
