A MODEM idén február közepéig látható kiállítása, a Só, gőz és bőr – Feljegyzések a mélyből című interdiszciplináris installáció 2024. december 4-én nyílt meg Debrecenben. A dátum nem véletlen: ezen a napon ünneplik Felső-Sziléziában a Barbórkát, vagyis Szent Borbála napját, a bányászok védőszentjének ünnepét.
A kiállítás Alicja Wysocka lengyel performanszművész munkájához kapcsolódott, aki családja sziléziai bányászidentitásából merít inspirációt. Sziléziában a bányászat évszázadok óta formálja a közösségek életét, a testet és a lelket egyaránt: a kemény és veszélyes munka a hit, a fegyelem és a közösségi rítusok gyakorlatával fonódik össze. Wysocka a MODEM rezidenciaprogramjának első ösztöndíjasaként a sziléziai és a debreceni felszín alatti energiák – a szén és a geotermikus gőz – kulturális és testi hatásait dolgozta fel performanszában. Az installáció végső formáját a megnyitón bemutatott koreográfia tette teljessé.
A kiállítás kurátora Török Krisztián Gábor, a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ munkatársa. Az interjúban a tárlat létrejöttéről, koncepciójáról és közzétételi formáiról beszélgettünk.
Hogyan született meg a kiállítás ötlete? Mi volt a kiindulópont és hova jutottatok? Milyen szereposztás alakult ki a kurátor és a művész között?
Alicja Wysocka résztvevője volt a MODEM AIR-nek, vagyis a MODEM művészrezidencia-programjának. Az első vendégünk még júliusban érkezett Debrecenbe. Tavaly vettük át azt az épületet a Móricz Zsigmond körúton, amely a hatvanas években épült művész-stúdiólakások egyike volt. Felújítottuk, és ettől az évtől kezdve fogadtunk benne vendégművészeket. Alicja lengyel, sziléziai származású művész, akit 2021 óta ismerek: egy kutatói vendégprogramon találkoztunk Észak-Olaszországban, Biellában. Később megtudtam, hogy Magyarországon tartózkodik egy másik rezidenciaprogram keretében, és pályáztunk a Wacław Felczak Alapítvány Skamander programjára, így lehetőség nyílt arra, hogy egy hónapra Debrecenbe is eljöjjön.
Alicja Wysocka
A kiindulópont az volt, hogy Alicja régóta szeretett volna foglalkozni a sziléziai családi hátterével. Gliwicében nőtt fel, amely Katowice környékének egyik bányászvárosa. Számomra Szilézia azért is érdekes, mert Olga Tokarczuk egyik kedvenc regényem, a Nappali ház, éjjeli ház című könyvében is fontos szerepet kap, és jártam már a sziléziai régió határán fekvő Sokołowskóban is. Elkezdtem gondolkodni azon, mi kötheti össze Sziléziát és az Alföldet. Sziléziában, ha az ember leás néhány tíz métert, Európa egyik legjobb minőségű feketeszenét találja. Debrecen viszont a geotermikus energiáról és a termálvízről is ismert. Ez lett az egyik kapcsolódási pont.
A másik a vallási kultúra: Szilézia rendkívül katolikus régió, míg Debrecen híresen református város. Érdekes volt számunkra a katolikus és a protestáns testkultúra különbségeit vizsgálni, például a térdelő ima gesztusát vagy a munkához való viszonyt. Ehhez társul még egy kontraszt: a bányászat kemény fizikai munka, míg a termálvízhez inkább a pihenés és a regeneráció képzete kapcsolódik. A szén nem megújuló energiaforrás, a geotermikus energia viszont a jövő egyik fenntartható forrása. Így jött létre egy sokrétegű kiállítás, amely két különböző, de mégis rokon kelet-európai régió között teremt párbeszédet. Kurátorként szeretek részt venni a kreatív folyamatban, és ebben az esetben is egy produktív diskurzusról beszélhetünk: ötleteket dobtam be, Alicja reagált rájuk, és könnyen rá tudtam hangolódni a gondolkodásmódjára.
Hogyan tekintesz kurátorként a kiállításra? Mi az elsődleges hangja a tárlatnak: médium, publikáció vagy inkább narratíva?
A kiállítás egyik központi motívuma a kéz. Erről a megnyitó előtti beszélgetésen is szó esett. Alicja számára a kéz alapvető szimbólum: az emberiség első eszköze, a kapcsolódás egyik legősibb formája. A látogató a kiállítótérben mindenhol kezekkel találkozik: a kollázsokon, a videóinstalláción, a szobrokon és a falon hagyott kéznyomokban is, amelyek a performanszból maradtak vissza. Számomra izgalmas felismerés volt, hogy egyetlen szimbólum milyen sokféle formában jelenhet meg, és mennyi réteget képes hordozni.
A narratíva kérdése is felmerül. A kurátori szövegben azt írom, hogy a kiállítás egy kortárs hóráskönyvhöz hasonlítható. A megnyitón bemutatott performansz – amelyet a Gradient Contemporary Ballet táncosaival közösen hozott létre Alicja – öt szekcióból állt. Ezek nem különülnek el élesen a kiállításban, mégis érzékelhető, hogy mindennek megvan a maga ideje: a munkának, a pihenésnek, a karneválnak vagy a böjtnek.
Mi a kiállítás fő állítása? Hogyan támogatja a tér dramaturgiája és a performansz a kiállítás üzenetét?
Ma egy rendkívül felgyorsult világban élünk, ahol a munka és a pihenés ideje gyakran összemosódik. Byung-Chul Han filozófus például a kiégés társadalmáról ír. Egy egyszerű példával élve: miközben az ebédemet készítem, a laptopomon e-mailekre válaszolok. Nem tartjuk meg a határokat. A kiállítás egyik fontos üzenete, hogy a munkának, a pihenésnek és a regenerációnak is megvan a maga ideje.
Emellett egy másik jelenséget is vizsgál: a közösségi rituálék fokozatos eltűnését. Egy individualizálódó társadalomban élünk, ahol a közösségi gyakorlatok egyre inkább szétfoszlanak. Ezért volt fontos számunkra, hogy a kiállításban ne csak tárgyak jelenjenek meg, hanem egy közös performansz is. A táncosok bevonása lehetővé tette, hogy a közösség és az elidegenedés közötti feszültség testi gesztusokban is megjelenjen.
Akkor végül is tekinthetjük köztételnek az előadást, illetve annak produktumát, magát a mozgást?
Az előadás integráns része a kiállításnak, és nagyon fontos volt az egész projekt kialakulásában, hogy Alicja együttműködött a Gradient Kortárs Balettel. Ez az együttműködés a művész részéről is alakította a kiállítás koncepcióját. A tárlat nem lenne ugyanaz, ha a táncosokat nem vontuk volna be. Alapvetően azért indultunk el ebbe az irányba, mert adott volt a lehetőség, hogy egy nagyon tehetséges, nyitott és érdeklődő kortárs táncegyüttessel dolgozzunk együtt. Ez számunkra rendkívül izgalmas pont volt, számomra pedig kurátorként az első alkalom, hogy egy koreográfiai projektben ilyen módon részt vettem.
A Gradient Kortárs Balett táncművészei a performansz alatt
Egy kisfilm bemutatja Alicja Wysocka gesztus-előadásának főpróbáját. Készült videófelvétel az eseményről?
Jelenleg egy posztprodukciós folyamat zajlik, amely szintén része lesz a kiállításnak. Amikor az ember ilyen múlékony helyzetekkel dolgozik, mindig felmerül a kérdés, hogyan lehet ezeket a kiállítás részévé tenni. A dokumentációt a kollégák jelenleg vágják, és szeretném, ha a kiállításban is megjelenne. Nyilván az lenne az ideális, ha a performanszt rendszeresen újra lehetne játszani, de ehhez minden alkalommal újra kellene festeni a falakat. Tervben van, hogy valamilyen módon még visszahozzuk ezt a performanszt a térbe, de ezt konceptuálisan is újra kell gondolni.
Készült vagy készül social media kampány a tárlat népszerűsítésére?
A MODEM folyamatosan jelen van több online platformon. A legfontosabb felületeink a Facebook és az Instagram, de jelen vagyunk a TikTokon és a LinkedInen is. Emellett hagyományos online és nyomtatott sajtómegjelenéseink is vannak. A kommunikációs kollégáim jelenleg is dolgoznak a kiállítás népszerűsítésén, és igyekszünk részleteket, videókat is megosztani a tárlatból.
Lesz lehetőség a látogatóknak kapcsolódni a kiállításhoz?
Tárlatvezetésekkel, múzeumpedagógiai programokkal és speciális foglalkozásokkal dolgozunk. A kérdésekre természetesen nyitottak vagyunk, a látogatók gyakran keresnek meg bennünket beszélgetéssel egy-egy program után. A MODEM az elmúlt években több olyan kiállítást hozott létre, amely új nézőpontokat nyitott meg a közönség számára, és ez a projekt is ebbe a sorba illeszkedik.
Terveztek kísérőrendezvényeket a kiállításhoz?
A kiállítás a MODEM Project Space-ben valósult meg, amely egy kisebb, körülbelül 60–70 négyzetméteres kiállítótér. Itt elsősorban fiatal művészek és nemzetközi projektek jelennek meg. A kiállításhoz kapcsolódó programok között szerepelnek múzeumpedagógiai foglalkozások, tárlatvezetések, valamint maga a performansz is.
Lesz folytatása a rezidenciaprogramnak?
Idén több alkotót fogadtunk a programban, és a jövőben is szeretnénk folytatni a rezidenciaprogramot. A következő projekt a kertek és a fenntarthatóság témájával fog foglalkozni, és Debrecen városi identitásának újabb rétegeit vizsgálja.
A Só, gőz és bőr – Feljegyzések a mélyből című kiállítás 2026. február 15-én zár a MODEM-ben.
Borítókép: Török Krisztián kurátor beszélget Alicja Wysocka performanszművésszel a kiállítás megnyitóján.
