Már az első két napon is igen komoly és kemény témákat feszegettünk az ICOM 26. általános kongresszusán. A harmadik nap, viszont még ennél is komolyabb dolgokkal várta résztvevőket. SPOILER ALERT: megszületett a döntés, amire olyan sokan, olyan sokáig vártunk, elfogadtuk az új múzeum definíciót.
De mielőtt belecsapnánk a közepébe, kezdjük időrendben. A reggeli szekció témája a múzeum és új technológiák volt (Delivery: Museums and new technologies). A vitaindító beszédet Sebastian Robert Chan tartotta, az ausztráliai ACMI múzeum igazgatója. Előadását egy cicás képpel kezdte, szerintem már itt mindenkinek nagyon tetszett az előadás. (A cicák egyébként egyre gyakrabban fordulnak elő a múzeumokban, ld.: a Néprajzi Múzeum etnomacskái). Előadásában elsőnek röviden áttekintette a múzeumok és digitális technika kapcsolatát, majd a jelen problémákkal és kérdésekkel foglalkozott. Legfontosabb üzenete a már sokat hallott mondat, miszerint a múzeumok nem semlegesek, mint ahogyan a technológia sem. A múzeumi szakembereknek pontosan ismerni kell digitális és technológiai szükségleteiket, ahhoz, hogy ezeket megfelelően tudják alkalmazni kiállításaikban.
A kerekasztal beszélgetés előadói sorát Nanet Beumer nyitotta, aki a Rijksmuseum digitális és marketing főosztály vezetője. A múzeum példáján mutatta be, hogy egy régi intézmény, hogyan tudja sikeresen alkalmazni az új technológiákat és hogyan tud ezáltal folyamatosan nőni és sikereket elérni. A Rijksmuseum milliós nagyságrendű gyűjteményéből 700.000 tétel már digitalizált és nyilvánosan, online hozzáférhető, mindenki számára elérhető. A Rijksstudio aloldal segítségével a látogatók saját kedvükre böngészhetnek és gyárthatnak különböző digitális tartalmakat, kiállításokat ezekből a tárgyakból. Betekintést nyerhettünk az egyik legújabb és igen izgalmas projektjükbe: a Guerrilla Games-el együttműködve nemrég készítették el a Horizon Forbidden West c. videójátékot, amelyben a múzeum műtárgyai is nagy szerephez jutnak, amellett, hogy a főhős megmenti a Földet. A digitális tartalmaik alapja mindig a gyűjtemény, hiszen ez kifogyhatatlan tudásforrás.
Második előadó Sarah Kenderdine, professzor, aki a digitális technika és egyéb technológiák, kulturális terekben és intézményekben való használatát kutatja. Nehéz szavakba önteni a különböző projektjeit. Szó volt a digitális ikrekről (digital twins), vagyis az eredeti műtárgyak hű digitális másolatairól, de egy jazz zenét sugárzó adathalmaz buráról is. Sarah Kenderdine technikai megoldása újfajta elérést nyújt a látogatók számára. Más szemszögből, közelebbről, mélyebbről képesek megvizsgálni a tárgyakat és archívumokat és a közöttük rejlő összefüggéseket.
Lāth Carlson következett a sorban, aki már sok múzeum digitális és technológiai átalakításán, megújításán dolgozott. Legfrissebb projektje a Dubaiban épült Museum of the Future, ami lenyűgöző projekt: szerintem sokunknak leesett az álla, nem csak a múzeum nagyságán és elképesztő lehetőségein, de kivitelezésén is. A múzeum egy lehetséges jövőt mutat be, 2071-et, annak technikai, technológiai megoldásait. Persze egy kedvező jövőkép tárul elénk, tiszta energiaforrásokkal és új lehetőségekkel. Fontosnak tartja kiemelni előadásában, hogy gyakran összetévesztjük a digitális technológiát, a technológiával. A Museum of the Future kevéssé van jelen a digitális térben, de az offline helyszínén olyan technológiákat mutat be, amelyek igen innovatívok.
A kerekasztal beszélgetés rövid előadásainak sorát Sarah Brin zárta. Sarah Brin összeköti a múzeumok és a videójátékok világát. Több múzeummal és kulturális intézménnyel dolgozott már, különböző közös, digitális (értem itt videójátékok) jelenlét erősítésére összpontosító projekteken. Jelenleg a Sony Playstation-nél dolgozik. Számára fontos kiemelni, hogy a kultúra több mint csak fizikai tárgyak halmaza. A videójátékok is hozzáférhetővé tudják tenni egyes kulturális elemeinket, jó lehetőség egy ilyen populáris média alkalmazása a múzeumokban is.
A kerekasztal résztvevői között érdekes beszélgetés alakult ki a nézők kérdései nyomán. Abban többségében egyetértettek, hogy az online és az offline látogatók ugyanannyira fontosak, mégsem lehet összehasonlítani a digitális élményt a fizikai, valós jelenléttel. Ezért ez a kettő, csak egymást kiegészítve működik.
Már az elején a közepén kezdtem, pedig csak most értünk el ide. A következő szekció a múzeum új definíciójáról szólt és annak megalkotási folyamatáról, ami egy igen hosszú, 18 hónapot átölelő időszak volt. A kerekasztalt az ICOM Define bizottság – a definíció kidolgozására létrejött bizottság – két elnöke vezette, Bruno Brulon Soares és Lauran Bonilla-Merchav. A kerekasztal résztvevői, pedig mind a bizottság tagjai, akik beszámoltak a definíció alkotómunkájáról.
A sort Inkyung Cheng kezdte, aki elmondta, hogy ez egy hosszú, de demokratikus, transzparens munka volt, nem kitaláltak egy újat, hanem továbbfejlesztettek. Ő is kiemelte, amit már olyan sokan, a változás állandó, és most kell cselekednünk, így a definíció nem lehet sosem tökéletes, hiszen csak egy adott pillanatot tükröz.
Nicolas Kramar a diverzitást emelte ki, rövid összefoglalójában. A bizottság tagjai és a folyamatos konzultációk nemcsak földrajzi, de nyelvi és kulturális diverzitást is képviselték. Nagyon fontos volt, hogy az alkotó folyamat során, mindenkinek lehetősége legyen hozzászólni és a legkülönbözőbb vélemények is teret kapjanak.
Chedlia Annabi, Tunéziából online jelentkezett be. Számára a legfontosabb, hogy ez a definíció nem tesz különbséget a világ múzeumai között, egységesen érvényes minden múzeumra a világ minden tájáról. Ez a pluralitás az, ami a múzeumokat a párbeszéd helyeivé is teszi.
A beszédeket Muthoni Thangwa zárta, Kenyából. Kapcsolódva Chedliához, kiemelte, hogy mennyire fontos a fiatalabb generáció bevonása is, ezzel is emelve a sokszínűséget. Szerinte a definíció nem tökéletes, sosem lesz az, és ezt el kell fogadnunk. Az a fontos, hogy egy olyan megfogalmazást találjunk, ami nem szab határt a fejlődésnek és a már megkezdett jó gyakorlatoknak, folyamatoknak, mint például a restitúció. Annak ellenére, hogy nagyon szerették volna, ha a dekolonizáció és a restitúció szavak is szerepelnek, ezek mégsem kerültek bele, de más szavak igen és így folytatódhat a már megkezdett folyamat. Az afrikai múzeumoknak pedig az a feladata, hogy újra gondolják működésüket és meg kell találniuk azokat a közösségeket, akikhez ezek a tárgyak a restitúció során visszakerülnek. Mondandóját azzal zárta, hogy mi vagyunk az a szerencsés generáció, akinek el kell indítania a változást, ez az átalakulás időszaka, a múzeumok újragondolásának pillanata.
A felszólalók abban mind egyetértettek, hogy a munka itt nem ért véget, a fordítások kérdése szintén egy nagyon nehéz és nagy kihívás lesz, hogy megtalálják a megfelelő szavakat és fogalmakat. A beszélgetést követően lehetőség nyílt hozzászólásokra, kérdésekre. Ezek nagyrészt mind gratulációk voltak, hiszen a 18 hónap alatt az ICOM tagjai és szinte bárki, bármikor kérdezhetett, hozzászólhatott. A többkörös konzultáció pedig szervezett keretet adott a szabad véleménynyilvánításnak. Így a most bemutatott definíció kevés kérdést hagyott maga után.
Egy rövid ebédszünet utána kezdetét vette az ICOM rendkívüli közgyűlése, amely az új definíció elfogadásáról szólt. A szokásos közgyűlési formalitások után az ICOM Define két elnöke röviden vázolta az elmúlt 18 hónap történéseit, majd Alberto Garlandi, az ICOM (volt) elnöke bemutatta az új meghatározási javaslatot. Itt is lehetőség nyílt vitára és hozzászólásra. A közgyűlés végén kihirdették az eredményt, az ICOM tagjai döntő többségben 487 igen szavazattal elfogadták az új múzeumi definícióra tett javaslatot. A terem ezt a hírt álló tapssal, elérzékenyülve és boldogan fogadta, az ICOM Define tagjai egymás karjaiba borulva, örömkönnyekkel ünnepelt, igazán érdekes és megható pillanat volt. Az új, elfogadott definíciót a magyarországi ICOM elnök, Sári Zsolt tolmácsolásában itt olvashatják.
Ezután következett az ICOM 37. éves közgyűlése. Melynek napirendi pontjai: beszámoló a 2021. évi költségvetésről, az ICOM elnökének 2021. éves jelentése, a határozatok javaslatainak bemutatása, a 2022-2028-as stratégiai terv, az igazgatóság magatartási szabályzata, és az új igazgatóság választása. A kicsit száraz, de azért érdekes hosszú tanácskozáson bemutatták az elfogadásra váró dokumentumokat, melyet döntő többséggel mind el is fogadtak. És megválasztották az új ICOM igazgatóság tagjait a következő hároméves időszakra:
Elnök: Emma Nardi (Olaszország)
Alelnökök: Inkyung CHANG (Koreai Köztársaság), Terry Simioti NYAMBE (Zambiai Köztársaság).
Pénztárnok: Carina JAATINEN, Finn Köztársaság
Rendes tagok: Feng ZHAO, Kínai Népköztársaság, Marilia BONAS, Brazil Szövetségi Köztársaság, Kaja SIROK, Szlovén Köztársaság, Tayeebeh Golnaz GOLSABAHI, Iráni Iszlám Köztársaság, Steph SCHOLTEN, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Deborah TOUT-SMITH, Ausztrál Államszövetség, Luís RAPOSO, Portugál Köztársaság, Jody STEIGER, Costa Rica Köztársaság, Karin WEIL GONZÁLEZ, Chilei Köztársaság, Ahmed MOHAMMED, Egyesült Arab Emírségek, Rachelle DOUCET, Haiti Köztársaság.
Ezzel a szakmai esemény nyilvános része véget ért, holnaptól már a bizottságok külön ülésein vehetnek részt a tagok. Az napot pedig a hagyományos zászlóátadási fogadással zárják a Prága központjában lévő impozáns Nemzeti Múzeumban.
A következő kongresszus Dubaiban lesz 2025-ben!
Küldöttség Dubaiból. Fotó: Bereczki Ibolya
