A badisches Landesmuseum alapításának 100. évfordulója alkalmából, 2019. 10. 18-án nagyszabású kiállítás nyílt az intézményben Kaiser und Sultan. Nachbarn is Eurpoas Mitte 1600–1700 címmel.
Az alapvetően kultúrtörténeti profilú intézmény egyik legjelentősebb gyűjteménye a 16–18. századi törökellenes háborúk nyomán alakult ki. Pl. Lajos Vilmos Baden-i őrgróf (ahogy a korában ismerék: Der Türkenlouis) csatározásai nyomán, aki a 17. század végén megjárta Európa harctereit: nemcsak a Franciaország és a német-alföldi tartományok háborújában (1672–1678) és a plafzi örökösödési háborúban (1688–1697) harcolt, hanem 1683 és 1691 között a magyarországi hadszíntéren is, itt az Oszmán Birodalom ellen.
A kiállítás egy kisfilmmel indul, ami talán nem túl szerencsés módon rajzfilmekben alkalmazott hanghordozással, a helyzeteket mémekkel kommentálva mutatja be összefoglalóan a korszak politikai és hadi eseményeit. A kisfilm célja egyértelműen a fiatalabb látogatók generációjának megragadása volt, azonban pl. I. Lipót császár „deal with it” mémmé változtatása (ami miatt egy direktpixeles napszemüveget rajzoltak az uralkodóra) erős kontrasztban áll a kiállításban felsorakoztatott tárgyakkal, melyek a korszak különböző művészeti (főként képző és iparművészeti ágainak) legmagasabb színvonalát képviselik.
A látogató miután túljutott (vagy talán szerencsésebb ha elkerülte) a bevezető kisfilmet egy elegáns, az oszmán kultúra Európára gyakorolt hatását bemutató tárlatba érkezik meg. A kiállítás első terme a török kiűzését megcélzó nagy háború előtti konfliktusok nyomán Európába került tárgytípusokat összegzi, illetve rajtuk keresztül azt az időszakot, amikor az európai nyilvánosság különböző terein egyre több és differenciáltabb információ jelent meg az Oszmán Birodalomról. A törökről alkotott kép fokozatosan változott, a korábbi „hostis naturalis” ősellenség-kép, a török, mint sárkány, valamint véreb megjelenítése, a velük harcoló keresztények pedig, mint pajzs, védőbástya, „athleta Christi”, „defensor Christianitatis”, „miles fidei Christiane” helyett egyre inkább előtérbe kerültek a gazdasági szempontok, az egzotikum, a kuriozitás és a megismerésvágy. A 17. században egy–egy hadjárat kapcsán a hagyományos, leginkább népénekekben megőrződött elemekhez visszanyúlva, azok általánosabb érvényű ismeretanyagára építve, a tradicionális ellenségképet hangoztató propaganda mellett egy árnyaltabb, differenciáltabb törökkép bontakozott ki a nyomtatott sajtó sokféle műfajából. Az udvari ünnepségeken és lovagi tornákon töröknek öltözött szereplők léptek fel, ostromokat játszottak el, divatossá váltak az iszlám kultúra egyes elemei, a bálokon a török jelmezek, a hadizsákmányok, mint a reprezentáció részei, és a gyűjtemények kollekcióinak darabjai (a korban népszerű és magas presztízsű automaták között is akad oszmán harcost megelevenítő darab). A korszakban kedvelt utazási irodalom mellett a török vonatkozású szórakoztató regények, drámák, színjátékok, még a gúnyolódó versek, karikatúrák is népszerűek voltak (az utóbbiak Bécs 1683-as felmentése kapcsán a császári propaganda részeként).
A kiállítás installációs elemekkel, fénnyel és hanggal megjelenít pl. egy dervistáncot, láthatók a tárlatban török táncosnőket ábrázoló festmények, valamint különböző hétköznapi tárgyak is magas művészi kivitelben, pl. a kávézás szertartásának eszközei, emellett számos török szőnyeg, viselet, díszfegyver és lószerszám is. A kiállításon a török kultúra tárgyain kívül nagy hangsúlyt kapnak az európai tárgyak is, melyeken kimutatható az oszmán hatás: pl. magyar és erdélyi díszfegyverek, szőnyegek, viseletek (minezt egy festményen Illésházy Gáspár halotti portréján keresztül is megjelenítve, amely darab kiemelt helyet kapott a tárlaton). A török kultúra divatosságát hangsúlyozza egy lovagló török pasát ábrázoló automata is.
A 16–17. században számos oszmán-török tematikájú mechanikus szerkezet készült. Az alakok, életképek egyrészt mint egzotikus témák jelentek meg az automatákon, másrészt reprezentációs célzattal (az ellenség legyőzése), harmadrészt pedig a Porta számára diplomáciai ajándékként szánták ezeket a tárgyakat. A török előkelőségek igen kedvelték a különböző mechanikus szerkezeteket. Hans Dernschwam, utazó, egykor a Fugger, majd a Thurzó család alkalmazottja 1553-ban megkezdett utazási naplójában lejegyezte, hogy a magyar urak Ahmed esztergomi bég jóindulatát is két aranyozott kupával és egy órával nyerték el.
Wencelas Wratislaw cseh főnemes 1590-ben 5 különböző órát is leírt, melyeket II. Rudolf császár ajándékozott III. Murád (1546–1595) szultánnak. Az első egy többemeletes, torony alakú darab volt, melyen török bűvészek játszottak a különböző szinteken, a második egy nagy méretű óra, melyből minden egészkor egy lovas tört ki karddal a kezében. A harmadikként feljegyzett darabról nem adott pontosabb leírást. A negyedik a tetején egy farkas volt látható, az ötödiken pedig egy előkelő török, aki kezét és száját mozgatta. III. Murád szultán William Harbone-tól is mechanikus szerkezeteket kapott ajándékba, egy 100 fontot nyomó órát, egy automatát, mely egy vadászati jelenetet játszott, valamint egy olyat, amely maga egy kastély volt.
Lovagló török pasát ábrázoló automatából hét darab is ismert. Készítőjük ismeretlen, a művészettörténeti kutatás augsburgi műhely(ek)hez köti őket, datálásuk a 16. század végére tehető. A kiállításon szereplő darab eredetileg a bázeli Historisches Museum kollekciójába tartozik, analógiái a bécsi Kunsthistoriches Museumban, a drezdai Staatliche Kunstsammlungenben, illetve Milánóban, Moszkvában, illetve két amerika imagángyűjteményben találhatók. Egy hasonló darab leírása Mátyás német-római császár (1612–1619) kincseinek inventáriumában olvasható: „Egy ovális óra, rajta egy török pasa, mellette más törökök gyalog, 1 kutya és egy majom”.
Az automata mozgása során a ló figura jobb egykor a lábát emelte, mintha lépésben járna a kutya az ugrást imitálta, vezetője kezét és fejét mozgatta, a lovas jobb kezével a jogarát emelgette, a ló pedig a szemét forgatta.
A kiállítás az első terem után ismét megtörik: két emeletet kell haladnia lépcsőn lefelé a látogatónak, míg a tárlat nagyobbik részéig elér. Itt két, további terekre tagolt helyiség mutatja be szintén a legmagasabb művészeti értékkel bíró tárgyakon keresztül a 17. század második felének legnagyobb török háborúját: mikor Bécs 1683-as ostromát követően a Szent Liga által összefogott európai seregek három fronton támadva kiűzték Közép-Európából a török seregeket. Itt látható a kiállítás egyik fő darabja: egy aprólékosan díszített török sátor. Emellett számos fegyver és páncélzat, valamint ostromábrázolás található a kiállításban, melyek a 17. század végének hadjáratait, ütközeteit és békekötéseit mutatják be. A kiállítás emellett bemutatja nem csupán a tárgyak, hanem egy–egy személy politikai válsághelyzetben tett utazásain, valamint egyes csoportok migrációján keresztül a korszak népmozgásait is.
A kiállítás előnye összességében, hogy a korszak fő darabjait sorakoztatja fel, a legmagasabb művészi színvonalú és megjelenésű tárgyakat, melyek által már csak esztétikai élményt is nyújt a kiállítás. Emellett megmutatja azt a sokféle ingert, ami az oszmán hódítás hatására elérte Európa egyes területeit: a háborún és a politikai kapcsolatokon túl az ezek hozadékaként Európába került kulturális emlékeket és elemeket, melyen az európai kultúrát gazdagítják.
Fotók: Badisches Landesmuseum
