A helyváltoztatást is végző automaták másik gyakori megjelenési formája a szekér vagy a hintó volt. Ezen típus egyik különleges, magas mesterségbeli tudással kivitelezett darab az ünnepi lakomák szimbólumkészletébe illő, Bacchus, a bor ás a mámor római istenének diadalmentét megformáló automata. A tárgy a bécsi Kunsthistorisches Museumban található. Bacchus egy gazdagon díszített, aranyozott szekér tetején ült, egy kecske hátán (ami visszahatva is utal rá, hiszen a kecskebak Bacchus egyik jellemző megjelenési formája volt). Testét szőlőlevelek takarják, kezével egy szőlőfürtöt emel fel. Körülötte a szokásos ábrázolásmódjának megfelelően szatírok láthatók, közülük kettő húzza a kocsit. A kecske farán egy zöld papagáj ül, mögötte pedig egy körte alakú dudán játszó ifjú látható. A tárgy díszítése Bacchus túláradó, az élet mindent legyőző burjánzására utaló növényekből épül fel: szőlőindákból, szőlőfürtökből és borostyánágakból. A 43 cm magas, és 53 cm hosszú automata készítője Hans Schlottheim, külső borításának alkotója pedig Silvester Eberlin aranyműves volt. Az augsburgi, 17. század elejére datálható darab játéka felhúzás után indul, miután az ily módon feltekert kötél egyenletesen forogni kezd tengelyén. A fogaskerékáttétek által meghajtott, kis szegekkel ellátott forgó henger egy fújató segítségével zenét játszik. Az egyes hangokat vékony fém „hangszedők” tapogatják le, s így alakul ki a hallott dallam. Az automata bábui eközben mozognak: a kocsi végén ülő ifjú dudán játszik, mire Bacchus szőlőfürtöt tartó kezével veri az ütemet, a papagáj pedig szárnyait nyitogatja. Egy gomb elfordításával a szerkezet elindul előre, ekkor már némán, s csupán a kocsit húzó szatírok keze és feje mozog.
A tárgy egyik analógiája a fraknói Esterházy kincstár kollekciójában található. Ezen Bacchus megtermett emberként látható, bal kezében nyársra húzott csirkét, jobb kezében pedig korsót tart, testét baldachin védi, melynek tetején birodalmi sas van. Körülötte katonák és táncoló medvék kavalkádja látható, valamint kutyák és különböző mitológiai lények, melyek a felhúzást követően mozogtak. Magát a kocsit egy szerecsen irányítja, aki két szatírt tart láncon. Az 57 cm magas és 52 cm hosszú tárgy a 17. században Augsburgban készült. Feltehetően Esterházy Pál nádor műgyűjtői tevékenysége során került a kincstárba, több más órával együtt.
Egy igen hasonló darab ismert egy magángyűjteményből is, melyen Bacchus szekerét elefántok húzzák, hátukon egy-egy zenélő szatír ül, vezetőjük pedig három ágú villával ösztökéli az állatot. Bacchus jobb kezében ezen a darabon is serleget tart, baljában pedig csirkét nyárson. Feje felett baldahin, az alatt egy hordó látható. A kocsi oldalán zenélő medvék jelennek meg, s két kutya, akik az istenség lakomáját őrzi. A tárgy játéka során csenget, előre halad miközben figurái mozognak.
A hintót/szekeret megformáló automaták közül több jelenít meg diadalmenetet. Ezek közé tartozik a Cupido szekerét megformáló darab is, melyet kér szarvas húz. A tárgyat Maria de’ Medici (1575–1642) IV. Henrik francia király felesége kapta ajándékba 1603-ban, mikor az uralkodó pár bevonult Metz városába. Az ünnepi esemény leírása 1610-ben nyomtatásban is megjelent, s benne metszetes illusztrációként a tárgy képe. A diadalszekér nem csupán mint szimbólum volt jelen a 16–17. században az irodalom és a művészetek terén, hanem ünnepi bevonulásokon valóban használtak is ilyen darabokat reprezentációs céllal. Számos ábrázolás is fennmaradt róluk, köztük az egyik legismertebb Denys van Alsloot munkája, amely VII. Albert Habsburg herceg és felesége, Izabella Brüsszelbe való bevonulását ábrázolja 1615-ben. A festményen tíz ünnepi szekér látható a felvonulási menetben. I. Miksa (1459–1519) német-római császár ünnepi felvonulásainak sorát 210 képi ábrázolás örökítette meg egykor, melyek közül 137 nyomtatásban is megjelent, elsőként 1526-ban.
A hintó alakú automaták csoportjába tartozik továbbá a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható, Minerva triumfálását bemutató darab is, melyet Achilles Langenbucher (1579 – 1650 körül) készített 1620 körül. A hintó teste ébenfából készült, két aranyozott ló húzza, kocsisa egy oroszlán, melynek teste halfarokban végződik. Tetején Minerva aranyozott alakja ül egy trónon, melynek oldalán óralap látható. Az istennő, ahogyan született, teljes fegyverzetben jelenik meg, kezében hosszú lándzsát tart. Minerva a bölcsesség és a háború istennője, emellett művészek pártfogójának is tartották. Az automatán a szűz istennőt szatírok veszik körül, akik különböző fúvós hangszereken játszanak. Az automata mozgása során fújtató segítségével, illetve egy összetett dallamhenger által zenél, dallama a korábban említett tárgyakéhoz képest jóval bonyolultabb, többszólamú hangzatokból épül fel. A hintó eközben gurul, a két ló ütemesen ágaskodik, a szatírok forognak, Minerva pedig a szemét mozgatja. A tárgy hátulján egy majom is megjelenik, ahogy a hintó végén ül, s táncol a dallamra.
Hasonló módon és megjelenéssel Diana, a vadászat istennőjének diadalmenetéről is készült automata a 17. század elején, Augsburgban. Ez a darab ma a Yale University Art Gallery kollekciójába tartozik. A tárgy 44,45 cm magas és 29,5 cm hosszú. Maga a kocsi – melyet két leopárd húz –áttört, aranyozott díszítésű ébenfából készült. A természetet, illetve annak állat- és növényvilágát, termékenységét jelképező istennő egy trónon ül, melynek két oldalán óralap található: az egyik az egész órákat mutatja 1-től 12-ig, illetve a negyedeket, a másik oldal pedig 1-től 24-ig ismét az egészeket. Diana kezében íjat tart, a hátán pedig nyilakat tartó tegez látható. A szerkezeten emellett egy majom és egy madár is megjelenik. A tárgy felhúzást követően, illetve egy kar lenyomása után induló játéka során előre halad, a két leopárd forgatja a fejét, Diana pedig a szemét. A szerkezet mindeközben csenget, a hintón ülő majom almát eszik, a madár pedig fejével bólogat és szárnyait emelgeti. Az automata játéka végén Diana kilövi az íjára illesztett nyilat.
Cupido szekere. Automata. Ismeretlen mester munkája, 15. század vége. Metszet
Diana, a vadászat istennője gyakran volt témája különböző automatáknak, mechanikai szerkezeteknek, a legtöbbesetben azonban nem hintón, hanem valamilyen állat hátán jelent meg, s onnan vadászott. Ilyen például a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható kentauron lovagló Dianát ábrázoló automata, melyet Hans Jakob Bachmann (1574 körül – 1651) augsburgi ötvös készített 1602 és 1606 között II. Rudolf megrendelésére. A mester 1601 és 1626 között dolgozott a mecénás császár udvarában, számos munkája ma is látható a múzeum kiállítótereiben. Az automata tulajdonképpen egy vadászati jelenetet formál meg. Az ezüstből felépített, aranyozott díszítésű kentaur ébenfából kialakított, áttört ezüst díszítésű talpazaton áll, kezében íjat tart, szügyén pedig egy 1–12-es beosztás óra számlapja látható. Hátán Diana lovagol, ékkövekkel és gyöngyökkel kirakott, zománcdíszes, aranyozott cafrangon és nyergen, kezében kürtöt tart. Mellettük két kutya áll, lábaiknál mezei virágok, békák, gyíkok és kígyók aprólékosan kidolgozott alakjai láthatók. A tárgy 39,5 cm magas, 32,5 cm hosszú, játéka során gurul, közben többször irányt változtat. A kentaur figura szemeivel, az istennő pedig feje mozgatásával keresi a vadat, az egyik kutya szája mozog – csahol – a másik pedig a levegőbe szimatol, jelezvén, hogy már közelít a zsákmány. Mikor a tárgyon található óra mutatója körbeér, a kentaur kilövi prédájára a nyílvesszőt.
Minerva diadalszereke. Automata. Achilles Langenbucher, 1620 körül. Kunsthistorisches Museum, Bécs
Egy hozzá hasonló darab látható a drezdai Grünes Gewölbében. A szintén Hans Jakob Bachmann által készített tárgy II. Keresztély (1583–1611) szász választófejedelem megrendelésére készült. II. Keresztély 1610-es prágai vendégeskedése alatt megtekinthette a császári gyűjteményt, ahol megtetszett neki a nyíllal lövő, kentauron lovagló Diana vadászjelenetét megformáló automata. A látogatást követően maga is megrendelt egy hasonló darabot, az előzőéhez képest kissé bonyolultabb kompozíciójú, nagyobb méretű tárgyat. Ez az automata 49,6 cm magas, és 32 cm hosszú, a kentaur és Diana alakjának kialakítása hasonló, azonban mindketten tartanak a kezükben íjat, s egykor mindketten lőttek vele. A kisplasztikák itt is ezüstből készültek, díszítésük zománcozott és aranyozott. Az óra számlapja az ébenfa talpazaton található, az íjtartó tegez pedig a kentaur oldalára került (a II. Rudolf gyűjteményébe tartozó darabon a hátán látható). A talpazaton három vadászkutya áll, s alattuk – hasonlóan a bécsi darabhoz – virágos mezőt formált meg Bachmann. A két tárgy belső szerkezete és ezáltal játéka is igen hasonló.
A 16–17. században az uralkodói és a nemesi arisztokrácia udvarai a társasági élet és a kultúra mintaadó központjai voltak. A különböző ünnepségek során számos szórakozási mód állt a résztvevők rendelkezésére, melyek közül a vadászat kiemelkedően népszerű volt a férfiak körében. A kentauron lovagló Dianát megjelenítő automaták a vadászat, mint szórakozás tárgyi leképeződései. Egyes leírások szerint a vadászatot követő ünnepségek fő attrakciói voltak. Az ünnepi asztalra helyezték és elindították őket, s mikor kilőtték a nyílvesszőt, amelyik nemes úr elé esett, annak köszöntőt kellett mondania és poharát ürítenie.
Diana szekere. Automata. Ismeretlen mester munkája, 1610 körül. Yale University Art Gallery, New Haven
A tárgytípusnak számos további analógiája ismert, Diana ezeken szarvas hátáról vadászik. Ilyen darab található például a torontói Royal Ontario Museum gyűjteményében. A tárgyat Matthias Walbaum augsburgi ötvös készítette 1600 és 1605 között. A 34 cm magas, és 26,4 cm hosszú automatán a vadászat mint tevékenység, illetve annak szimbolikus értelmezése is megjelenik: a férfi-nő kapcsolat, a szerelem. Az aranyozott talpazaton álló, ugrásban ábrázolt szarvas hátán, Diana mellett egy puttó figura is megjelenik kezében íjra feszített nyíllal. A szarvas alakja aranyozott ezüstből készült, ugyan így a lábainál ülő kutya is, míg Diana, a puttó-figura és az álló, láncon tartott kutya ezüstből. Ugyanígy a szarvas lábai alatt látható kis méretű ugrató lovas is. Ő az automata kompozíciójának második szintjéhez tartozik, a talpazat tetején apróbb, egymáshoz képest nem méretarányos állatokból felépített vadászati jelentet egyik szereplője. Az itt látható további alakok bogarak, hüllők, kutyák és egy nyúl, ami egy kopót üldöz.
A tárgytípusnak számos további példája ismert, magán- és közgyűjteményekben egyaránt. Az asztali automaták kedvelt formája volt, s magas példányszámban maradt fenn. A szarvason lovagló Diana-változat kompozíciója szinte minden darabnál megegyező (a kisebb eltéréseket az adott tárgy leromlása, az évszázadok alatt keletkező hiányosságai is okozhatják). A típus egyik variánsa, mikor az automata alakjai maguk nem mozognak, a talpazatba épített fogaskerekes szerkezet csupán hajtja előre a tárgyat, amely közben akár többször is irányt változtat.
Kentauron lovagló Diana. Automata. Hans Jakob Bachmann, 1602 és 1606 között. Kunsthistorisches Museum, Bécs.
Ahogy más típusú automatáknál és mechanikus szerkezeteknél is látható, egy-egy mester egy bevett, vagy kedvelt formát több személy számára is elkészített. Ezek szimbólumkészlete közel azonos, de bizonyos esetben, ahogy a kentaur hátáról vadászó Dianát ábrázoló automaták esetében is, igazodhatott a készítő egyedi elvárásaihoz is. Ez a jelenség hét, török lovast ábrázoló automata esetében is megfigyelhető. Készítőjük ismeretlen, a művészettörténeti kutatás augsburgi műhely(ek)hez köti őket, datálásuk a 16. század végére tehető. Az egyik darab a bécsi Kunsthistoriches Museum anyagában található meg, ennek magassága 47,5 cm, hossza 42 cm, szélessége pedig 34 cm. A másik a Staatliche Kunstsammlungen Dresden gyűjteményének része, a Mathematisch-Physikalischer Salonban látható. Magassága 40,5 cm, hossza 33,5 cm, szélessége 22,5 cm. A harmadik egy new yorki privátkollekcióba tartozik, magassága 41,9 cm, hossza 33,9 cm, szélessége 23 cm. A további analógiák Bázelban, Milánóban, Moszkvában illetve privát gyűjteményben találhatók.
Az automaták figurái erős hasonlóságot mutatnak. A ló jobb lábát emeli, mintha lépésben járna, fején tollas dísz van, szerszáma gazdagon ékesített. Hátán egy előkelő török ül aprólékosan díszített kaftánban, fején csúcsdíszes turbánnal, kezében buzogányt tart. Mellettük egy kutya fut. A hét tárgy közül a bécsi darab a legösszetettebb, a kompozíció két további alakot is tartalmaz: a ló mellett egy hosszú kaftánban, oldalán szablyával, fejét csúcsos süveggel ábrázolt alak vezet láncon egy kutyát, mögötte pedig egy gyermek áll díszítetlen pajzzsal, s egy ülő majom kíséretében. A tárgy talpazata aranyozott, három vízszintes óralap van rajta, melyek az egész órákat, a negyedeket és a perceket mutatták egykor. Játéka során a kutya az ugrást imitálta, vezetője kezét és fejét mozgatta, a lovas jobb kezével a jogarát emelgette, a ló pedig a szemét forgatta.
Kentauron lovagló Diana. Automata. Hans Jakob Bachmann, 1606 és 1610 között. Staatliche Kunstsammlungen, Drezda.
A tárgyaknak két további, nyugatias viseletű lovast ábrázoló változata is ismert, kutya nélkül. Datálásuk 1585 és 1595 közé tehető. Az egyik egy amszterdami magángyűjtemény része, a másik pedig egy milánói kollekcióé. Az utóbbi darab – melynek figuráját II. Fülöp (1527–1598) spanyol királlyal azonosítják – készítője Id. Nikolaus Schmidt volt. Az automata játéka során a ló egykor szemét és farkát mozgatta, a lovas fejét forgatta, s felemelte kezében a jogart. Mindezt egy többszörös áttétes fogaskerekes óraműszerkezet működtette, amely a figurához a ló bal mellső lábán keresztül csatlakozik. Maga a mechanikus óraműszerkezet az ilyen állású automaták esetében a talpazatban található. A szerkezet réz és acél fogaskerekek meghajtásával működik, melyek között vékony oszlopok jelentik az áttétet. A keréktárcsák energiáját rugók adják. Maga az óra pontosságát, illetve a játék idejének mindenkori azonos hosszát pedig a kiegyenlítő csigák szabályozzák.
Szarvas hátáról vadászó Diana. Automaták.
A lovast, vagy más állaton ülő emberi alakot ábrázoló automaták között több elefántot, és az annak hátára szerkesztett építményt megjelenítő darab is fennmaradt. 1580 és 1590 közé datálható közülük egy kiemelkedő darab, melyen egy ismeretlen mester (feltehetően Erasmus Pirenbrunner) „AP” beütése látható. A 41 cm magas, 39,5 cm hosszú szerkezet egy gazdagon díszített ovális, aranyozott talpazaton álló elefántból, a hátára épített toronyból, illetve az állat hátára ültetett vezetőből áll. A torony alja négyszögletes, két oldalán egy-egy óra látható. Teteje kupolában végződik, melyen a tárgy játéka során apró török katonák járnak körbe. Eközben az elefánt a szemét mozgatja, festett, szerecsen vezetője pedig három ágú villával csengőszóra ütéseket mér az állat fejére.
Török lovas. Automata. Ismeretlen délnémet mester munkája, 1580–1590. Kunsthistorisches Museum, Bécs.
Egyik ismert analógiája a chicago-i Loyola University Museum of Art kollekciójában található. Mestere ismeretlen, a kutatás azonban ezt is augsburgi darabnak tartja, amely a 17. század első felében készülhetett. Kompozíciójában nagy hasonlóságot mutat az előző, magángyűjteményben található automatával. Talapzata ébenfából készült, azonban arany fedőlappal zárul. Ezen áll az elefánt (melynek agyarai elefántcsontból készültek), hátán egy torony látható, melynek két oldalán számlap mutatja az időt. Az állatot egy hosszú kaftánt viselő török vezeti. Az automata játéka során a torony tetején négy festett török bábu halad körbe kivont fegyverzettel.
Nyitókép: Bacchus diadala. Automata. Hans Schlotenheim – Silvester Eberlin, 1602 és 1606 között. Kunsthistorisches Museum, Bécs
