Budapest 1944–45-ös ostromának 80 éves évfordulójához kapcsolódóan nyílt meg a „Szeretteim, imádkozzatok!” – Bagár Iván ostromnaplója a budavári evangélikus gyülekezet épületegyüttesében. A tárlat különlegességét az adja, hogy a feldolgozott ostromnaplót ugyanabban a helyiségben írta 80 évvel ezelőtt Bagár Iván, a gyülekezet akkori segédlelkésze, mint ahol most a kiállítást megrendezik.
A szomorú történetnek – Bagár az ostrom alatt vízhordás közben szerzett sebesülése következtében 1945 áprilisában elhunyt – általános érvényű mondanivalója van, egyediségében is hiteles képet fest az ostromviszonyokról, a hétköznapok iszonyatos nehézségeiről, az állandó félelemről. De betekintést enged a lelkész legszemélyesebb gondolataiba, legnagyobb megpróbáltatása az volt, hogy távol levő, a Dunántúlra menekített fiatal felesége és néhány hónapos kisfia sorsáról a posta összeomlása után semmit sem tudott.
A napló abból a vágyból született, hogy az eseményeket a rögzítse számukra. Az első bejegyzés 1944. december 24-én kelt, amikor az szovjet támadás miatt kénytelenek voltak a parókiát az ott lakók elhagyni, s leköltözni az óvóhelyre. Ettől kezdve haláláig, 1945 áprilisáig vezeti feljegyzéseit. A januári megsebesülése után rövid időre ismeretlen személy veszi át a naplóírást, míg Bagár annyira felépül, hogy folytatni tudja az írást.
A füzetek, amik a feljegyzéseket őrizték évtizedekre eltűntek, csak egy gépi átiratuk volt ismert. 2023-ban sikerült az evangélikus egyháznak megvenni a váratlanul felbukkant első füzetet egy online aukción, a folytatás a ma napig lappang valahol.
A kiállítás gerincét a kézirat adja, melynek részletei 5–7 napos bontásban szerepelnek a molinókon. A szöveget befogadhatóbbá, közelibbé hozzák a melléjük válogatott főleg korabeli fotók. Ezek egyrésze nyilvános adatbázisokból származik, s a szövegben említett helyszíneket mutatják be, a másik részük a naplóban szereplő személyekről készült családi képek, melyek segítenek felidézni a szereplők alakját.
A tárlaton látható az egyetlen eredeti tárgy (egy kis, golyó lyuggatta rézfeszület), melyet az 1944. december 31-én bombatalálatot kapott templom romjai közül mentettek ki. A molinók fényképein megelevenedik a Bécsi kapu téri evangélikus templom 2. világháború előtti jóval díszesebb belső tere, és a templom szintén elpusztult Székely Bertalan festette oltárképe.
Az óvóhely hangulatát néhány illusztrációként használt tárgy igyekszik megidézni, utalásként arra, hogy a tárgyak biztonságba menekítése, az élelemelkészítése és tárolása milyen fontos tevékenység volt abban az időben. Egy tábori oltár segítségével az óvóhelyen rendszeresen tartott, és a körülményekhez képest igen látogatott istentiszteletek emléke is megelevenedik.
A kiállítás létrehozói komoly kutatómunkát folytattak Bagár Iván családja későbbi sorsának feltárása érdekében.
Sajnos, kevés nyom maradt fenn. De a naplóban oly nagy szeretettel emlegetett kisfiú, Bendegúz/Bendike és édesanyja, „Margitom” 1950-es évekből származó fényképe látható, valamint Bagár Bendegúz egy 1965-ös, a Közgazdász című lapban megjelent cikkének másolata is.
A komoly és szomorú témát kis interaktív sarok igyekszik főleg a gyermekek, de a felnőttek számára is oldani, ahol szellemi totóval, különbségkereső és nyomozó játékkal tehetik próbára magukat a látogatók, de a napló fakszimile kiadását is kézbe vehetjük.
A tárlat a Budavári Evangélikus Egyházközség, az Északi Evangélikus Egyházkerület és a Budavári Önkormányzat támogatásával valósult meg.
A kiállítás 2025. április 23-ig látogatható, előzetes bejelentkezéssel. Időpontot egyeztetni a budavar@lutheran.hu e-mail címen vagy a 06 1 356-9736-os telefonszámon hétfőtől péntekig 9.00 és 13.00 között lehet.
Fotók:
Magyari Márton / Budavári Evangélikus Egyházközség
