Hogyan nézne ki Budapest, ha a történelem másképp alakul? Ezt a kérdést boncolgatja a Vigadó épületében a Budapest 150 rendezvénysorozat keretében készült Sosemvolt Budapest című kiállítás. Elmentünk megnézni néhány íróasztalfiókban maradt tervet, hogy megtudjuk, mit veszített a város, amiért a XX. századi rendszereknek nem volt mindenre pénze. Lehet, inkább nyert.
A megnyitó óta tervezem, hogy meg kéne nézni a Sosemvolt Budapest kiállítást. Egyrészről mindig nagyon szórakoztató azon ábrándozni, hogy némely épület, tér helyén mi más állhatna. Másrészt a Vigadó épülete lenyűgöző, élmény benne időt tölteni. Az utóbbi most sem okozott csalódást. Iszonyatosan csípős hideg idő volt a Dunaparton, megváltás volt az épületbe menekülni.
A kiállítás első terébe érve hatalmas képernyő fogad. Biztos használták valamire a megnyitón, de most már funkcióját vesztve árválkodott a teremben. Vártam, hogy majd elindul rajta valami, de csalódnom kellett. A hiányérzetem nem tartott sokáig, hisz a kiállítás első tárgyai azonnal megragadják a látogató figyelmét. A terem falán ötletesen sorakoznak a képek meg nem valósult épületekről, mögöttük pedig azoknak a fotói, melyek ott állnak a tervezett helyükön. A fotók csak kikandikálnak a képek mögül, nem lehet őket teljesen megnézni, a kíváncsi tekintetek gazdái hiába helyezkednek. Talán az alternatív parlament a leginkább figyelemfelkeltő. Az ország egyik legikonikusabb épülete kapcsán izgalmas volt szembesülni vele, egészen másmilyen is lehetett volna. A megszokott neogótikus épület helyett klasszicista vonásokkal is büszkélkedhetnénk a Duna partján. Azonnal rávilágít a kiállítás, a tudatunkban élő város egyáltalán nem az egyetlen lehetséges Budapest.
A következő terembe érve szédületes kirándulás vár minket. Fából készült installációba lépünk, melyben az Anker-palota mellé tervezett felhőkarcolóból – Gregersen Hugó munkája – nyíló elképzelt kilátást nézhetjük meg virtuálisan. Mintha helikopterrel indulnánk a felhőkarcolóból, a levegőben utazva bejárhatjuk Budapest több pontját is, ahol el nem készült épületek keverednek a valós városképpel. A 3D-s animáció a három monitoron elszédíti a látogatót, átvitt értelemben és a helyben forgó nézőpont miatt ténylegesen is.
A képzeletbeli felhőkarcolóból kilépve le kell menni a lépcsőn, hogy az alagsori kiállítótérbe érjünk. A lépcső alján arról tudunk meg információkat, hogy maradhat egy terv a fiókban. Ezen a részen nagyon sok szöveg, jóval kevesebb kép van. Bár azok közé a kiállításlátogatók közé tartozom, akik szeretnek sokat olvasni, már inkább átugráltam bizonyos szövegeket. Telített az információ. Segített volna, ha a falakon kevesebb szöveg van, és valahogy máshogy, például QR-kóddal lehet hozzájutni a részletesebb ismeretekhez.
A legtöbb terv a következő teremben van kiállítva. Ebbe a térbe érve Tálos Gyula Béke című látványterve fogad. A hatalmas utópiában a szecessziós és szocreál épületek keverednek, miközben a magyar történelem fontos alakjai és szovjet szimbólumok tarkítják a teret. A rendkívül abszurd városkép elképesztően részletgazdag, a látogató csak ezzel az egy rajzzal rengeteg időt eltölthet.
Tálos Gyula: Béke / Békeváros terve, 1950
A legtöbb kiállított terv a bolsevizmus időszakából maradt fenn. A szocreál és modernista elképzelésekhez jó kontraszt, hogy fából készültek az installációs elemek. Mintha az első kép ellentétei adnák meg az alaphangot. A magyaros szecesszió és a megszálló birodalom ízlésvilága legalább akkora ellentétben állnak egymással, mint az organikus fa és a tervezett épületek anyagai. Mintha a kiállítás szándékosan erősítené az ellenérzéseinket.
Az épületterveket tematikus blokkokban fedezhetjük fel: társadalom, politika, üzlet, divat stb. aszerint, milyen funkciója lett volna az építménynek. Major Máté lakóépülettervei kapcsán mesél a kiállítás róla, hogy a két világháború között a modernista építészet egyik legnagyobb kérdése volt, miként lehet sok ember számára minél gazdaságosabban élhető lakókörnyezetet kialakítani. Felmerül a látogatóban, hogy azóta vajon miért nem ez az elsődleges kérdés. Ugyanakkor sokhelyütt bemutatja, hogy a modernizmus divatos épületei mennyire nem vették figyelembe a korábbi városképet.
Kismarty Lechner: A Műszaki és Természettudományos Egyesületek székháza, 1970
Mintha a XX. század valamiféle optimista önhittséget hozott volna. Számtalan példát láthatunk a felhőkarcolótól kezdve a Vigadó épületének tervezett rekonstrukcióján át egészen a Corvin mozira tervezett borításig. Sokszor politikai szándék is vezette a tervezést, hogy eltöröljék a múlt alkotásait. Például az ’56-ban felkelői központként működő mozit nem véletlenül restaurálták nehézkesen. A borítással az is cél lett volna, hogy a mozi névadóját, a Hunyadi családra utaló címerállatot eltakarják, ezzel is gyengítve a feudalizmus erőit Budapesten.
Ám nem kizárólag ideológiai szempontok okozhattak volna kárt. Rengetegszer érzékelhető színtiszta ignorancia, teljes vakság a környezetre. Legjobb példa a Gellérthegy oldalába tervezett hatalmas luxusszálló. A szabadságszobor mellé tervezett hatalmas modernista téglalap miatt nagy felületen kellett volna a hegyet megszabadítani a zöld takarójától, hogy beton és üveg foglalja el helyét a látképben. Óriási mázlija a városnak, hogy nem valósult meg.
A kiállítás másfél órája után jóleső érzés volt visszamenni a valódi Budapestre. Természetesen nem a modernista építészettel van baj. Óriási kár jelenleg a fővárosban, hogy nem vigyázunk igazán a brutalista örökségünkre. Hisz attól még, mert épp nem divatos, ugyanúgy a történelmünk része, mint az aktuálisan népszerű szecesszió, art deco vagy épp a különböző historicista épületek. Ám pont ez a tiszteletben tartás, a már kialakult arculathoz igazodás a legfőbb üzenete a kiállításnak. Mert lehet, újonnan merész vállalkozásnak, feltűnő sikernek tűnhet a szomszédaitól nagyon elütő épület, az utókor számára mégis a megdöbbent pislogás marad. Ezt mégis ki gondolhatta komolyan?
A kiállítást mindössze 1000 forintos belépőért lehet megtekinteni. Figyelembe véve, hogy mire elég ennyi pénz, ár-érték arányban már akkor is megérné, ha az épületen belül mindössze üres lapok lennének rajzszögekkel pozdorjára erősítve. Szerencsére nem így van, de a belépő akkor is kifejezetten olcsó. Bár tanárkéntmég ennyit sem kellett leszurkolni, hiszen pedagógusigazolvánnyal ingyenesen látogatható a kiállítás. A Vigadóban a ruhatár sem fizetős, a fukar vagy pénzszűkében lévő építészetkedvelők álma lehet ez a program.
A Sosemvolt Budapest kiállítás 2024. február 11-ig látogatható.
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
A felhasznált fotók a szerző saját felvételei.
